Az ember nem vágyik másra manapság, mint biztonságra, a szerettei érintésére, napfényre, törődésre. Talán egy kis kalandra. De hirtelen, akár a kor minden undorító vonása, szinte a föld alól előtör egy szörnyű járvány, és a világ egy sötét, aljas és kegyetlen hellyé válik (vagy talán csak megmutatkozik akként, ami mindig is volt?). Hirtelen minden egyes túlélt napért, talpalatnyi földért, eltagadott igazságért meg kell küzdenünk. A járvány szörnyűsége és sanyarú állapotai ellenére nekünk megadatik az, hogy ezt a kis apokalipszist a műbőr irodaszék kényelméből, kezünkkel a gamepadon vészeljük át… De ez nem az első ilyen korszak az emberiség történelmében, és elődeink nem voltak mindig ilyen szerencsések. Amicia, a tűzről pattant kisnemes hajadon a XIII. század nyákos és véres Frankhonában kénytelen szembenézni világa végével, a gondoskodás friss terhével, a közellenséggé válással… És a legiszonyúbb ragállyal, ami a kontinenst valaha sújtotta. Nem csak saját és öccse élete a tét, hanem jóságuk, emberségük, ártatlanságuk megőrzése is.
