Jeremiás nyomában – Könyvbe foglalt beszélgetések Komoróczy Gézával

2021. április 15-én jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Hargittai István Komoróczy Gézával készült interjúkötete, amelyhez a beszélgetések 2020 elején kezdődtek. Május 17-én is folytatták párbeszédüket egy online könyvbemutató keretében, melyhez Spiró György társult kérdezőnek.

A tudománytörténész Hargittai István kémikusi tevékenysége mellett már számos interjúkötet összeállításán van túl, beszélgetőpartnerei között Nobel-díjasok, nehezen szóra bírható szovjet tudósok és művészek is voltak. A közel 700 oldalas könyv ötlete is tőle származik, Komoróczy Géza pedig, az ELTE Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék professor emeritusa – a feleségével való konzultáció után, mely Hargittai számára igen szimpatikus lépés volt, mivel ő is mindig megbeszéli nejével a felmerülő projekteket – igent mondott a közös munkára.

Szerintem Komoróczy Géza nem egyszerűen valaki, hanem egy jelenség. Engem elsősorban pedig az érdekelt, hogy ez a jelenség hogyan jött létre.” – folytatja a magyarázatot Hargittai. Ez volt az egyetlen kérdés, amivel készült, mivel bízott abban, hogy amint a beszélgetés elkezdődik, az majd megy úgyis magától. És ez így is történt.

Spiró György első témakörként az iskolai évekről kérdezi a szerzőpárost, hisz nagyon fontos dolgok dőltek el ekkor a tudós életében. Komoróczy Géza az ELTE diákjaként olyan professzoroktól tanulhatott, mint Hahn István ókortörténész, Szalai Sándor szociológus vagy Harmatta János nyelvész. Róluk egy-egy kidolgozott portrét fest a válaszaiban, így a kötet abba is bepillantást nyújt, hogy ki mindenki egyengette a tudós pályakezdését. Spiró szóvá teszi, hogy nem magától értetődik, hogy egy jó képességű diák asszirológusnak megy. „Gyuri, míg a te egyetemi éveid inkább irodalmi körökben teltek” – kezdi a magyarázatot Komoróczy – „addig nekem nem volt más lehetőségem, mint órákon ülni. És nagy kitüntetés ért, hogy Hahn és Harmatta hajlandóak voltak nekem négyszemközti órát tartani.”

b.-j.: Hargittai István, Komoróczy Géza és Spiró György a Magvető Kiadó könyvbemutatóján (a szerző fotója)

Hargittai István részéről ekkor kerül szóba egy igen értékes és érdekes gondolatmenet a tanár szerepéről: a nagy emberek életében mindig nyomon követhető, hogy kiváló tanáraik voltak, míg másoknak kevésbé. „Tehetség kell ahhoz, hogy valaki mindent, amit csak lehet, megtanuljon a tanáraitól, és nem csak a kiválóaktól” – mondja. Egy igazán tehetséges ember olyan tanárokat is nagyszerű fényben tud feltüntetni, akik nem biztos, hogy olyan nagyszerűek voltak, mert a tehetségével kiszedi belőlük a számára értékes gyöngyszemet. És ehhez kell a tehetség, hogy rávedd őket, hogy mindent megtanítsanak neked.” Ezek szerint Komoróczynak is megvolt ez a tehetsége, bár ő elmondása alapján más stratégiát választott a rossz tanárok elkerülésére.

Spiró György többször is kiemeli, hogy a Jeremiás nyomában forrásműként tartható számon. Nem csak amiatt, mert születési éveitől kezdve meséli el Komoróczy életútját, hanem mert megismerjük belőle, hogy hogyan szerveződött az 50-es évek magyarországi tudományos élete. Mivel pedig ez más tudósok emlékirataiból, interjúiból hiányzik, ilyen szempontól is egyedülálló kötetről beszélhetünk. Megtudjuk, hogy milyen hálózat működött a kutatók között, hogy milyen sok múlott egy-egy egyéniségen, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a szovjet tudósok, de azt is, hogy milyen veszélyeket rejthet a tudományos élet. Komoróczyval is többször megesett, hogy úgy csempészhetett csak haza kéziratokat, hogy a sajátjaként hivatkozott rájuk, de mesél arról a szovjet kollégájáról is, aki iktatószámok segítségével igazolta, hogy hű maradt az országához.

Komoróczy Géza a könyvbemutatón (a szerző fotója)

Elhangzik, hogy Komoróczy Gézával kapcsolatosan sokszor előkerül az identitás kérdése. Erre a könyvben 1,5 oldalas választ ad, így a beszélgetésben inkább egy idézet került elő, amelyet Komoróczy Schweitzer József rabbival folytatott egy zsidó tudományos dologgal kapcsolatban:

Komoróczy Géza: Nem vagyok zsidó. Nem baj?
Schweitzer József: Nem.
Komoróczy Géza: És nem vagyok vallásos sem. Nem baj?
Schweitzer József: Nem baj. Ha becsületesen csinálod, rendben van.

Spiró György a beszélgetés vége felé kiemelte, hogy a könyv igen humoros, mind helyzetekhez, mind pedig személyekhez köthető poénok szerepelnek benne. Nem állta meg megkérdezni, hogy volt-e Komoróczynak valamiféle jegyzete? „Naplót csak 56-ban vezettem, akkor is csak egy kis időre, mivel azt apám – nagy szerencsémre – megsemmisítette” – meséli az idén 83 éves tudós, majd elmondja, hogy az utolsó korrektúra visszaküldése után még eszébe jutott egy dolog, amit le is írt egy füzetbe. Azóta négy oldalassá vált ez a jegyzet. De nem lesz folytatása a könyvnek, ezeket majd egy borozgatás mellett elmondom.”

Kiemelt kép: elte.hu