A fejlődésregény illúziójától a test, a lélek és a szellem hármas egységéig – Ilyen volt az IDEAS hallgatói konferencia

Tavasszal egymást érik a hallgatói konferenciák az ELTE szombathelyi campusán; a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely és az ELTE SEK Történeti Diákműhely első közös tanácskozása után ezúttal az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Angol Nyelv és Irodalom Tanszéke által szervezett konferenciáról számolunk be.

Az idei tavaszi hallgatói konferenciák sorába jól illeszkedett az az angol nyelvű, online hallgatói tanácskozás, amelyet az ELTE szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának Angol Nyelv és Irodalom Tanszéke hívott életre; a szervezés dr. Baróthy Judit főiskolai docens és Kardos Laura tanszéki demonstrátor munkáját dicséri, a moderálást pedig a szervező demonstrátor mellett hallgatók végezték értő módon, nagy empátiával (Kőnig Barbara, Perei Dóra). A rendezvény ötletét és megvalósítását köszöntő beszédében Horváthné dr. Molnár Katalin tanszékvezető főiskolai tanár is üdvözölte, aki kiemelte: reméli, lesz folytatása a konferenciának ősszel, hiszen fontos, hogy a hallgatók ilyen formában is bemutathassák szakdolgozatukat, jól sikerült referátumukat, TDK-munkájukat. A mostani tanácskozásra témavezető tanáraik nevezték diákjaikat.

A háromfelvonásos konferencia első, Voices in Fiction című paneljében irodalmi vonatkozású témákat prezentáltak a hallgatók. Elsőként Kőnig Barbara Kazuo Ishiguro Ne engedj el… című, hátborzongató jövőképet festő disztópiájáról beszélt, ami kapcsán felvetette a mű legfontosabb kérdéseit: a jogok és a szabad akarat hiányát, az elkülönítést és az eleve elrendelés elvét. Bár az előadás címe alapján a jelenlévők valószínűleg arra számíthattak, hogy Barbara amellett fog érvelni, miért és milyen módon fejlődésregény a 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, japán származású brit író könyve, a prezentációja végén rácáfolt erre. Úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy fejlődésregénynek tűnik, a végére kiderül, annak csak egy mesterein megírt illúziója.

A drámai regény után nem oldódott egyből a hangulat, hiszen következőként Jeanette Winterson túlélésről, kegyetlenségről és megszállottságról szóló könyve, A szenvedély került terítékre Andirkó Fruzsina előadásában, aki a gendert, azaz a társadalmi nemet állította fókuszba a mű vonatkozásában. Elsősorban a regény főszereplőiről beszélt, akik mindketten a hagyományostól eltérő nemi identitással rendelkeznek, majd kifejtette, pontosan mik ezek, illetve azt is, hogy milyen jelentőséggel bírnak egy olyan társadalomban, ami nem támogatja ezeket és elítél mindenkit, akinek a nemi identitása kívül esik a tradicionális szerepeken és attribútumokon.

Nem mindenki készült diasorral – Mark Menges is inkább a személyével varázsolta el a hallgatóságot (mellette Kőnig Barbara moderátor)

Ezt követően Cseh Kornél Lewis Carroll Alice Csodaországban című regényét mutatta be, miután felhívta a figyelmet arra, hogy a viktoriánus kor irodalmát három fő jellemző befolyásolta: a vallásosság, a tudomány és a szociális változások és szokások, és ezek közül mindhárom megjelenik az általa vizsgált műben. Kornél elmondta, hogy a nonszensz meseregény az állatok őrült, illetve Alice racionális viselkedésén keresztül, tudományos elemeivel Darwin munkásságát szatirizálja és kritizálja. A vallásosság egy karakteren, a Cheshire macskán keresztül jelenik meg, aki ugyanúgy képes természetfeletti tettekre, mint racionális beszélgetést folytatni Alice-szel, és így lehet Isten megtestesülése a műben. Végül pedig, Csodaország a viktoriánus Nagy-Britannia abszurd tükre.

A panel utolsó előadójaként Monica de Marco Doris Lessing életéről és pályafutásáról beszélt először, valamint azokról az irodalmi stílusokról, amelyekkel élete során kísérletezett. Ezután rátért a szerző egyik novellájára, A tizenkilences szobára. Elsősorban a főhős elméjének működését vette górcső alá, hiszen ennek a történetnek a fő témája a patriarchális társadalom működése és a mentális betegségek megbélyegzésének feltárása, azon túl, hogy felhívja a figyelmet a személyes és a privát tér fontosságára, ami gyakran hiányzik egy nő életéből.

A második panelben (Social Issues) társadalmi kérdésekkel foglalkoztak a hallgatók, amelyet Herényi-Tóth Ildikó nyitott meg az USA-beli fegyvertartásról szóló előadásával, ami igazi aktuális témának számított, hiszen az előadó kihangsúlyozta: a fegyverekkel kapcsolatos erőszakos bűncselekmények száma évtizedek óta növekszik az országban, olyannyira, hogy a 2020-as évben már leggyakoribb haláloknak számított. Kevésbé ismert tény ugyan, de Ildikó azt is megemlítette, hogy a tavalyi évben három millióval több lőfegyvert értékesítettek, amiben a pandémia okozta gazdasági visszaesés általi személyes aggodalmak is szerepet játszottak. Mindez azt eredményezi, hogy a fegyverek szigorúbb ellenőrzésére lenne szükség mind állami, mind szövetségi szinten, azonban az amerikai társadalom ebben a tekintetben is eléggé megosztott. Az előadó személyes véleménye szerint egy olyan országban, ahol nincsenek olyan hagyományos intézmények, amelyek garantálják a direkt demokráciát, kétséges, hogy lesz-e valaha lehetőség erre

A komoly társadalmi dilemmát felvető előadás után Perei Dóra az anorexiát középpontjába állító prezentációja következett, aki igyekezett betekintést nyújtani a divatipar és az evészavarok kapcsolatába egy olyan interjún keresztül, amit Bogár Nikolett-tel, a 2008-as Elite Look modellverseny résztvevőjével készített el a szakdolgozatához. Az interjúalany a verseny után pár évvel bekerült a divatszakma nemzetközi vérkeringésébe; olyan divatházaknak modellkedett, mint például a Chanel, a Dior, Giorgio Armani vagy a Dolce&Gabbana, míg nem 2013-ban véget vetett modellkarrierjének és gyógyszerésznek tanult. 2019-ben pedig kiadták a könyvet (A divatipar és az evészavarok – A kifutók veszélyei), amiben társszerzőként működött közre – többek között erről is izgalmas részleteket tudhattak meg az érdeklődők. Dóra bemutatta Nikolett szemszögén keresztül azt, hogy milyen anorexiásként belecsöppenni egy olyan világba, ahol csak a külsőségek számítanak, ahol soha nem lehetsz elég sovány, majd milyen érzés hátrahagyni ezt a sokak által álommunkának tartott szakmát, amikor az ember rájön, hogy ha tovább benne marad, akkor sosem lesz képes megszabadulni démonjaitól, és testileg-lelkileg helyrejönni.

A színes prezentációk jól kiegészítették az előadók mondanivalóját – Részlet Ishita Bhave előadásából

Ezt követően két előadó is egy-egy népcsoport helyzetét mutatta be, elsőként Mark Menges Új-Zéland őslakos népéről, a maorikról beszélt. Röviden ismertette történelmüket: őseik Délkelet-Polinéziából érkeztek még 1300 előtt, akik Új-Zéland szigetein telepedtek le és sajátságos kultúrát alakítottak ki. A 18. században azonban a gyarmatosító európaiak szétrombolták a maori társadalmat, olyannyira, hogy elveszítették földjeiket, nyelvük és kultúrájuk pedig hanyatlani kezdett. Ennek ellenére a mai napig gazdag kulturális hagyományokkal rendelkeznek. Másfelől azonban nincsenek könnyű helyzetben: a gyermekszegénység a maori gyerekek 23%-nál van jelen, de magas a munkanélküliség, a függőségek és az öngyilkosságok aránya is – megdöbbentő módon, utóbbi gyakran a 10 év körüli gyermekek körében fordul elő – mutatott rá az előadó, aki szerint egyfajta megoldást, kiutat jelenthetne a hagyományok és az ősi vallás újjáélesztése, adaptálása a modern korhoz.

Ishita Bhave a világ legüldözöttebb népei között számontartott, Indiába menekült rohingyák körében végzett kvalitatív kutatását ismertette. Ez a muszlim vallású, kisebbségi népcsoport Myanmar nyugati partvidékén él, akiket az ország jelenlegi vezetése sem ismer el állampolgárként. Évtizedek óta élnek jogfosztottan, hontalanként, az oktatás lehetősége nélkül, gyakran táborokba zárva. A helyzetük az utóbbi években minden eddiginél borzasztóbbá vált, hiszen 2017 óta etnikai tisztogatások zajlanak Myanmarban, amelyeknek főként nők és gyerekek estek áldozatul. Összesen 2,5 millió rohingya menekült át a szomszédos országokba, kb. 40 000-en Indiába. Az előadó kitért az indiai nacionalizmus, a hindu majoritárius politika, a hatalom és hierarchia, valamint az iszlamofóbia kérdésére is, mindamellett, hogy a hontalan nép identitását vizsgálta.

A harmadik, Smorgasbord elnevezésű panelben Eremiás Ildikó az előző féléves Nagy-Britannia története című kurzushoz tartozó kutatását prezentálta: Winston Churchill Now We are Masters of Our Fate című beszédét retorikai aspektusból elemezte. Elmondása szerint ezzel az volt a célja, hogy megmutassa Churchill egy kevésbé ismert oldalát. Az egykori brit miniszterelnök a retorika terén nagy tudással rendelkezett, amelyet a gyakorlatban is hatásosan tudott alkalmazni; sőt, írásos munkáiért irodalmi Nobel-díjban részesítették 1953-ban, ami szintén igazolja, mennyire fontos volt írói és előadói munkája is. Ildikó kutatásában a beszéd videófelvétele alapján ötvözte az írásos szöveg retorikai sajátosságait, megmutatva azt, hogy előadásmódjával mennyire hatásossá tudta tenni Churchill a mondanivalóját. Hangsúlyozta: nála a gesztusok, a hangszínek változtatása és a mimika volt az, amely igazán sikeressé tette a tökéletesen strukturált beszédjeit.

Részlet Eremiás Ildikó érdekfeszítő prezentációjából, akit a szervező oktató kért fel a konferenciára előadóként

Ezután Németh Elizabet az amerikai költő, Allen Ginsberg 20. századi demokrácia felfogását mutatta be. A kutatási hátterének alapját a korpusznyelvészet adta. Allen Ginsberg összes versében rákeresett különböző kifejezésekre, például szabadság, egyenlőség, demokrácia, és ezután elemezte több versét is. Az előadásban megemlítette a 19. századi amerikai költő, Walt Whitman nevét is, aki nagy hatással volt Ginsbergre, és akinek szintén egyedi a demokrácia felfogása. Ezután Elizabet Ginsberg Capitol Air című versét elemezte, amiben megjelenik az ellenérzése a létező rendszerekkel  (nem szerette se a kommunizmust, se a kapitalizmust), a rendőri brutalitással, illetve  a háborúkkal szemben, beleértve a hidegháborút is. A demokráciában számára az egyéni szabadság volt a legfontosabb és az egyenlőség, az egyenlő bánásmód. Az előadó elmondása alapján a költő hatása még ma is jelentős, főleg, hogy tabu témákat, mint például a szexualitást, a homoszexualitást, is bemutatott a verseiben. Ma már sokkal nyitottabban beszélnek ezekről a témákról, de ehhez kellett az ő bátorsága is.

Az utolsó előadó, Nagyiványi Nóra is izgalmas témát vetett fel a test, a lélek és a szellem hármas egysége alapján. Abból indult ki, hogy a középkori Európában élt egy átfogó világnézet, ami az ember valódi természetéről, hármas felépítéséről tanított, valamint arról, hogy milyen az ember mikrokozmikus élete, és hogyan születik a kozmikus, más néven makrokozmikus világból. Ezeket a tanításokat a 9. században a kor egyik legjelentősebb filozófusa, a feltehetően ír születésű John Scotus Erigena képviselte, és ő tette ismertté könyvfordításain keresztül a közel 800 évvel korábban élt Dionysius Areopagite szintén erről szóló tanításait. A 8. ökumenikus zsinat – amit 869-ben tartottak Konstantinápolyban – e tanítások alapvető lényegét betiltotta. A 11. és a 12. században viszont még egyszer kivirágzott ez a világnézet egy sajátos formában, a Chartres-i Iskolában, amellyel még Szent István királyunk is összeköttetésben állt, és az ottani tanításokat beleszőtte Imre hercegnek szánt intelmeibe. Mindezek után Nóra arról beszélt, hogyan alakult a világnézet sorsa a 13. századtól: előbb szinte teljesen feledésbe merült, majd a modern korban újra felbukkant, ami odáig vezetett, hogy a 20. század elején a társadalmi megújulás lehetséges alapjává tették. Az előadó szerint a század eleji kaotikus helyzetben ugyan nem ért el átütő sikert, de ő maga a későbbiekben még lát erre esélyt.

A több mint négyórás tanácskozást nagyszámú hallgatóság követte figyelemmel, akik közül sokan érdeklődő kérdéseket és elismerő megjegyzéseket tettek az előadóknak.

A konferencia sikerességét azonban leginkább a hallgatói visszajelzések igazolják. Eremiás Ildikó például elmondta magazinunknak, hogy óriási megtiszteltetésnek érezte azt, hogy dr. Baróthy Judit tanárnő felkérte arra, hogy mutassa be egy korábbi házi dolgozatát a konferencián. „A kutatásom rendkívül elhivatottá tett az adott félévben: sosem gondoltam volna, hogy ennyire magaménak fogom érezni Winston Churchill beszédének retorikai vizsgálatát. A konferencián való részvétel lelkesedésemet tovább fokozta, hiszen nagyon hálás vagyok azért, hogy megoszthattam másokkal a munkámat, és nagyon örültem az oktatói visszajelzéseknek is, amiket privát e-mailben kaptam” – fejezte ki lelkesedését. Hozzátette azt is, hogy reméli, lesz még alkalma hasonló konferencián részt venni, hiszen rengeteg előnnyel jár. „Gyakorolhatom, hogyan kell jól előadni, előadhatok a választott idegen nyelvemen, részt vehetek egy jó hangulatú és szakmailag jelentős konferencián, végül pedig megismerkedhetek társaim kutatási témájával” – mondta.