Cél a szűk keret – Interjú Dunai Andrással, a minifutball-válogatott játékosával

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, április 12-én, kedden a Bálnában tartott sajtótájékozót az Országos Mini-Futball Szövetség. Az esemény apropója a közelgő Európa-bajnokság volt, nekünk pedig lehetőségünk nyílt arra, hogy a válogatott és az ELTE-BEAC fiatal futballistájával, Dunai Andrással beszélgessünk.

Szia, először is gratulálok, hogy behívtak a bő keretbe. Mesélnél nekem egy kicsit arról, hogy hogyan ismerkedtél meg a focival és hogy hogyan jutottál el idáig?

Dunai András: Szia, köszönöm szépen. Persze. A Goldballban kezdtem el focizni 6-7 évesen, és azóta folyamatosan járom a ranglétrát. Játszottam a Budapest Honvéd színeiben, majd Budafokon és a Dunaújvárosi Akadémián. Ez utóbbi volt a sorsdöntő pont a karrieremben, ekkor döntöttem el, hogy profi szinten fogok foglalkozni a futballal. Itt NB3-ban helyezkedtem el, és két év után kiigazoltam Ausztriába, ahol már öt éve focizom. A COVID alatt fél évre haza kellett jönnöm, hogy edzésben tudjak maradni, de amint lehetett, vissza is mentem. Emellett 2015-től futsalozom, egyetemi kereteken belül. Egy ideig kisebb hangsúllyal, de mára már kb. a nagypályás focival egyenértékűen. Ehhez jöttek még az amatőr tornák, az ún. Camino-kupák, amelyeken folyamatosan jól szerepeltünk, számos különdíjat is kaptam. Ezeken figyelt fel rám a szövetségi kapitány, és így kaptam meghívót a bő keretbe. Természetesen egy percig sem gondolkoztam, és azonnal csatlakoztam a válogatotthoz. Az egyetlen dolgom jelenleg az, hogy mindent megtegyek azért, hogy bekerüljek a szűk keretbe.

Elég soknak tűnik ez így egyszerre, hogy tudod mindezt összeegyeztetni? A tanulásról nem is beszélve.

A tanulmányaimat szerencsére már befejeztem, mesterszakon lediplomáztam. Ami a többit illeti, az évek során kialakult egy rutin. Mivel Ausztriában alsóbb osztályban játszom, ahol heti pár edzés, a meccsen való részvétel elégséges, ráadásul a csapat városa a határ közelében van, autóval könnyen megoldom. A futsaledzések hétfőn és csütörtökön vannak, a válogatott-összetartások pedig keddenként, így ebben a körforgásban tökéletesen össze tudom egyeztetni a különböző elfoglaltságokat.

Ausztriában hol játszol?

Az SC Neunkirchenben. Ez egy megyei jogú város csapata, nemrég alakult újjá. Jelenleg a csapatépítés folyamatában vagyunk, és a megfelelő akarattal és pénzügyi stabilitással nyártól nem lehet más célunk, mint a feljutás.

A minfocival pedig az ELTE-BEAC csapatán belül találkoztál?

Igen, az ELTE-ből páran játszottak már egy kispályás csapatban, az Odin Fiaiban, és egy idő után én is csatlakoztam hozzájuk.

És az ELTE-ben mióta futsalozol?

Itt is körülbelül hat éve. Ez eleinte elenyésző volt, de egyre inkább nagyobb hangsúlyt fektetek rá az életemben. Jelenleg a másodosztály nyugati csoportjában vezetjük a tabellát három forduló után, hátravan még hét. A vezetőség által kitűzött cél a dobogó, mi pedig mindent megteszünk, hogy legalább ezt az eredményt elérjük.

Milyennek látod az esélyeidet a szűk keretbe való bekerülésre?

Nagyon jó játékosok alkotják a csapatot, zömében mindenkinek van elsőosztályú futsalmúltja, elsőosztályú nagypályás múltja, válogatott múltja. Én ezekkel a tapasztalatokkal nem rendelkezem, de véleményem szerint van esélyem, mert mindent megteszek, és képzettségben is járok legalább ott, ahol a többiek.

Tegyük fel, hogy júniusban utazol a csapattal. Mik lehetnek a reális elvárások a tornán?

Nehéz előre megmondani, hiszen a sportágban nagyon nagy a fluktuáció, a csapatok összetétele gyakran változik. Ettől függetlenül sokat beszélünk erről a fiúkkal, a csoportból való továbbjutás mindenképp a céljaink között szerepel.

Ezesetben sok sikert kívánok neked és a csapatnak, reméljük, hogy legközelebb a kerethirdetés után, már az utazó csapat tagjaként nyilatkozhatsz nekünk. Köszönöm az interjút!

Én is köszönöm!

Képek: Országos Minifutball Szövetség