Közösségépítés, bulik, végtelen sok élmény – Interjú Fodor Árpival az idei gólyatáborokról

Fodor Árpi 2020-ban végzett az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karán, sport- és rekreációszervezés szakon. Jelenleg az ELTE Gazdaságtudományi Karán marketing mesterképzésen, illetve az Informatikai Kar programtervező informatikus esti tagozatos alapképzésén folytatja tanulmányait. Mindemellett az EHÖK rendezvényekért felelős referenseként is tevékenykedik. A nyáron lehetősége volt részt venni egyetemünk öt gólyatáborában, ahol különböző szerepeket töltött be. Tapasztalatairól, élményeiről beszélgettem vele.

Mi jut eszedbe elsőre, ha azt hallod, hogy egyetemi közélet?

Nekem először egy kép ugrik be, ahol különböző személyiségű és stílusú emberek harmóniában élnek egymás mellett. Mindemellett ezek a személyek egy nagy közösségben vannak, mert az ELTE összeköti őket.

Hogyan kerültél az EHÖK csapatába?

Mindig is érdeklődtem az egyetemi közélet szervezése iránt, ezért folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogyan tudnám segíteni a hallgatói közösségi élet működését. 2018 decemberétől 2019-ig ellenőrző bizottsági tag voltam a PPK-n. A 2019/2020-as tanévben pedig sportreferensként tevékenykedtem a Rendezvényszervező Bizottságban. 2020-ban, miután lediplomáztam a PPK-n, felkértek az EHÖK sportreferensi pozíciójára, amit örömmel vállaltam.

Árpi
Kép: Simó Szabolcs

Sportreferensként mi volt az a cél, amit sikerült megvalósítanod?

Szerettem volna az egyetemi életbe egy új dolgot behozni, ez volt az e-sport. A karantén időszakában aktuálisnak is bizonyult.

A 2021/2022-es tanévre a rendezvényekért felelős referens tisztségre kértek fel. Így lehetőséged nyílt belelátni több kar gólyatáborába is. Mi volt a feladatod EHÖK-tagként?

Általában az utolsó napra mentünk le megnézni, technikailag hogyan működnek a különböző karok gólyatáborai. A rendezők bármikor számíthattak a segítségünkre, hiszen közös érdekünk, hogy ezek az események rendben működjenek, mindenki jól érezze magát, és a gólyáknak maradandó élményben legyen részük. Szerintem az egyetemi élet egyik legfontosabb mérföldköve a gólyatábor. Olyan, zárkózottabb emberek is megtalálják itt a nekik tetsző utat és társaságot, akik nem is gondolták volna, hogy erre egyáltalán igényük lenne.

Mely karok gólyatáborába jutottál el?

A Pedagógiai és Pszichológiai Kar gólyatáborában jártam először Bodajkon. Korábban volt szerencsém gólyaként és szervezőként is részt venni ezen a rendezvényen, úgyhogy különösen nagy élmény volt számomra külső megfigyelőként jelen lenni itt. A Gazdaságtudományi Kar gólyatáborában, Tatán egész héten jelen voltam csoportvezetőként. Már egy éve járok marketing szakra, de még nem volt semmilyen GTK-hoz köthető közösségi élményem. Úgy éreztem, ezen változtatni szeretnék. Teljesen más élmény szervezői stábtagként jelen lenni egy ilyen rendezvényen, szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem volt rá. A Bölcsészettudományi Kar gólyatáborát szintén Tatán tartották, közvetlen a GTK-s esemény után. Ide az utolsó nap érkeztem, és a Társadalomtudományi Kar rendezvényén is az utolsó napon vettem részt, Pusztafalu volt a helyszín. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar gólyatáborában pedig végig jelen voltam. A kari HÖK-elnök lebetegedett, így én helyettesítettem őt Pusztafalun.

Kép: Fodor Árpi

Mi volt az, ami legelőször megragadta a figyelmed, mikor megérkeztél a különböző gólyatáborok helyszínére?

Minden gólyatáborban más volt. A PPK esetében a területi és technikai adottságok miatt nagyon össze kellett dolgozniuk a szervezőknek. Éppen két programelem közt érkeztünk meg Bodajkra, amint véget ért az első program, a stábtagok azonnal megfogtak egy-egy elemet, és vitték is a következő feladathoz. Összhang volt köztük, látszott, hogy ez nem teher számukra. Annyira dinamikusan dolgoztak együtt, hogy egyértelművé vált bárki számára: ők ezt imádják csinálni.

A GTK picit más volt, ott nem is tudok ilyen szempontból nyilatkozni, mert nem kívülről láttam a tábort, én is a szervezői gárdához tartoztam. Azon dolgoztam, hogy a gólyák jól érezzék magukat. Itt megjegyezném, hogy a GTK előtt óriási kihívás volt ez a gólyatábor, hiszen ez volt a második saját szervezésű táboruk, ami a második legnagyobb létszámú gólyasereget mozgatta meg idén. Óriás teljesítmény volt ez, minden szervező részéről. Igazán izgalmas belegondolni abba, hogy mennyit fog fejlődni a GTK-s közélet az elkövetkezendő években.

A BTK-n látszik, hogy az egyik legöregebb, legrégebbi hagyományokkal rendelkező kar. Annak ellenére, hogy ez az egyik legnagyobb gólyatábor, családias volt a légkör. Ehhez a szervezőgárdák rengeteget tettek hozzá. Mikor megérkeztem Tatára, gyönyörű idő volt: bárányfelhők, napsütés… Viszont az ég késő délutánra beborult, és az eső elmosta a kültéri bulit. A Carson Coma lépett fel az utolsó estén, amihez szükség lett volna a nagyszínpadra. A rossz idő ilyenkor mindig picit elvesz a bulikedvből, de szerintem a stábtagok világbajnok módon szervezték át a bulit a beltéri ötszáz fős Csillagterembe, ahol még egy ideiglenes színpadot is felállítottak.

A TáTK rendezvényére késő este értem le. A hosszú út miatt kimerülten érkeztem meg, az eredményhirdetésre, de az az energia, ami a gólyákból és a szervezőkből áradt, pillanatok alatt feltöltött. Ez a végtelen energiabomba ragadta meg a figyelmemet elsőként.

Kép: Fodor Árpi

A Bárczi gólyatáboráról szintén nem tudok külső szemlélőként nyilatkozni. Ez volt az első főszervezésem a szezon utolsó gólyatáborában. Addigra már magammal cipeltem a halmozott fáradtságot, és volt, hogy 20 órákat is talpaltunk főszervező társammal, Horváth Sárával és a koordinátorokkal, de nagyon hálás feladat volt. Fantasztikus csapattal dolgoztam együtt, imádtam minden percét.

Mit jelent számodra a gólyatábori hangulat?

Számomra az összetartást és az egységet jelenti. Ezeknek az eseményeknek egyik kötelező elemük valamilyen csapatok közötti vetélkedés, aminek általában vannak nyertesei. Gyakran látom, hogy a tábor végére totális érdektelenségbe fordul, ki lesz a nyertes. Attól, hogy ezek a hallgatók együtt lehetnek, és közösen jól érzik magukat, mindannyian nyertessé válnak. Még el sem kezdődött az egyetem, de az elsőéves már elmondhatja magáról, hogy igen, ő ide jár, és büszke rá. Mindezt úgy, hogy sokszor még a kampuszt sem látta élőben.

Ha ennek az öt karnak a gólyatáborát egy-egy képpel kellene bemutatnod, mit mondanál?

A PPK-n biztosan a colorpartyt emelném ki. Ha visszagondolok erre a táborra, újra és újra felvillan a fejemben a kép, ahogyan mindenki feldobja a porokat, és színessé válik minden. Persze ez is egy olyan pillanat, ami kívülről elmesélve a tizedét sem adja át az élménynek.

Kép: Lucza Bernadett

A GTK-ról az első kép, ami bevillan, az, amikor állunk a Csillagteremben ötszázan és közösen táncoljuk a gólyatáncot, és érezhető az az óriási energia, ami a közösségből fakadt. A BTK-n, amint beléptem a tábor területére, különböző intézeti- és csapatzászlók vettek körbe. Úgy éreztem magam, mint egy múzeumban, megálltam, és alaposan körbenéztem, mit alkottak a hallgatók. A TáTK gólyatáborából egyértelműen az maradt meg a legélesebben, ahogy fényárban úszik a színpad és bulizik mindenki. A Bárczin szín szerinti csapatok voltak, meglehetősen jól néztek ki együtt a színpadon. Imádtam, mikor közösen elkezdték skandálni, hogy „nincsenek színek, csak a Bárczi van!”

Kép: Fodor Árpi
[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]