Végre egy workshop, ami nemcsak nevében az! – A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar programján jártunk

A Gyógypedagógia Fejlesztéséért Alapítvány az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral közösen indított projektet a hazai és a határon túli együttműködések ösztönzésére.

Több, mint ötven fő ült le képernyője elé április 23-án, péntek délután, hogy részt vegyen A hazai és határon túli együttműködést támogató workshopon, melynek házigazdája a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar volt. Az esemény a Nemzeti Tehetség Program támogatásából valósult meg, és a szervezők már az előkészületeknél nagy figyelmet fordítottak rá, hogy a résztvevők aktívan közreműködjenek a program lebonyolításában. Az alkalom ugyanis elsősorban azt célozta, hogy közös gondolkodás induljon határon innen és túl, a résztvevők megosszák tapasztalataikat, kapcsolatokat építsenek és hatékonyabban járjanak közben a tehetség kibontakozásáért. A közös gondolkodás tematikája a fogyatékossággal élő emberek oktatása köré szerveződött, de ebben éppúgy helyet kaptak a gyógypedagógusok, mint a felsőoktatásban tanuló tehetséges, fogyatékkal élő személyek. A workshopon megjelentek is számos helyről érkeztek, gyógypedagógusok, egyetemi hallgatók, oktatók, civil szervezetek képviselői törekedtek szorosabb kapcsolat kiépítésére. A határon túlról erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki intézményből is jelentkeztek be oktatók, sajátos nézőpontokat behozva a beszélgetésbe. A szervezőket moderátorként dr. Fazekas Ágnes Sarolta és Kup Katica képviselte.

Felüdítő volt látni, hogy az inklúzió valódi eleme volt a Zoom alkalmazáson keresztül megrendezett eseménynek. Már a jelentkezési űrlap kitöltésekor lehetőség volt a szükségletek, igények megjelölésére, az akadálymentességet pedig több szempontból is biztosították a szervezők. Az előzetesen kiküldött e-mailben minden fontos információ szerepelt arról, hogy épül fel a program, a szekciókat írótolmácsok feliratozták online dokumentumok segítségével. Vizuálisan a Jamboard biztosított online flipchart felületet, ahol kis színes cetlikre jegyzeteltek megbízott hallgatók. A kamerahasználat ez esetben nem volt kötelező, egyenrangúnak számított, ha valaki írásban vagy szóban kívánt hozzászólni a beszélgetéshez.

A tudományos világban gyakran workshop néven futó konferenciák helyett itt végre azzal szembesülhettek a résztvevők, hogy valódi párbeszédre hívják őket, ráadásul az igényeiknek megfelelő eszközökkel. A szervezők a legtöbbet hozták ki a helyzetből: egy online felületen, megadott felvezető témák mentén kezdeményeztek beszélgetést, és sikeresen teremtettek kapcsolatot a különböző országban élők között, akik a hosszútávú közös munka iránt is elköteleződtek az esemény végére.

Dr. Papp Gabriella, az ELTE BGGyK dékánja és dr. Aáry-Tamás Lajos, az Oktatási Jogok Biztosa a megnyitóban is az együttműködésre és a tehetségek felismerésére helyezte a hangsúlyt, annak pozitívumait emelte ki. Dr. Papp Gabriella egy Anthony de Mello-idézettel foglalta össze mindazt, ami a résztvevők közös hivatása: „Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.” Dr. Aáry-Tamás Lajos pedig Barabási Albert László gondolatait kölcsönözte a siker képletével kapcsolatban. Egyrészt kiemelte, hogy tudományos kutatóként nemes gesztus a kollégák és hallgatók támogatása, másrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy tágítani kell horizontunkat: akkor érhetünk el eredményeket, ha tekintetünket képesek vagyunk felemelni és messzebb nézni. Nem adhatjuk alább csak azért, mert a fogyatékosság vagy akár az információhiány miatt szűkebbnek érezzük lehetőségeinket.

Ezt követően öt párhuzamos szekcióban 45 perc állt rendelkezésre, hogy egy-egy témát átbeszéljenek a résztvevők. Az Evidencia alapú módszerek (szekcióvezetők: dr. Vig Julianna Beáta és dr. Jakab Zoltán), a Gondnokság vs. Támogatott döntéshozatal a UNCRPD tükrében (szekcióvezető: dr. Maléth Anett), a Fogyatékossággal élő és tartósan beteg hallgatók felsőoktatáshoz való hozzáférése és felsőoktatásban történő részvétele (szekcióvezetők: dr. Fazekas Ágnes Sarolta, dr. Nagyné Schiffer Csilla), a Támogató technológiák (szekcióvezető: dr. Vámos Tibor) és a Képzési szintek és tudományos életpálya (szekcióvezető: dr. Berencsi Andrea) területei módszertani és gyakorlati kérdéseket is felvetettek. Ezután megnyílt a közös tér, hogy az összes résztvevő képet kapjon az egyes szekciókban elhangzottakról, a Jamboard online flipchartjai segítségével egy-egy referens röviden beszámolt a saját paneljéről.

Az első szekció online vázlata

A workshop második felében a közös ötletelésé volt a főszerep, a hálózatosodás lehetőségei és a hosszútávú stratégiák kerültek előtérbe. A résztvevők egyetértettek, hogy szükséges egy együttműködési nyilatkozat létrehozása, mely publikusan összefoglalja, kikből áll össze a csoport, és milyen közös célokat fogalmaztak meg. Ezáltal hatékonyabban tudnak majd fellépni és bővíteni a hálózatot.

A beszélgetés során több központi téma is kirajzolódott, amelyeket fontosnak tartottak a megjelentek. Ilyen a kutatók közötti kommunikáció erősítése, hogy a Kárpát-medencében egy időben zajló vizsgálatok tapasztalatai eljussanak az érintettekhez. Felmerült továbbá a fogyatékosügyi koordinátorok szerepkörének kérdése, akik az egyes intézményekben gyakran plusz juttatás nélkül segítik a hallgatókat. Ők, bár konferenciákon találkozhatnak egymással, sem közvetlen szakmai iránymutatásra, sem számonkérésre nem számíthatnak munkáltatójuktól. A koordinátorok munkájára viszont nagy szükség van, ezért egy hatékonyabb rendszer kialakítása lenne a cél. Egyetértés volt abban is, hogy az ELTE demonstrátori rendszere jelenleg az etalon, és az itteni jó gyakorlatot lenne érdemes átvennie más helyeknek is. A BGGyK egyben helyszínéül szolgálhatna a találkozásoknak, még inkább betekintést nyújtva mindennapi tevékenységükbe.

Kiemelt figyelem fordult a felsőoktatásban tanuló, fogyatékkal élő személyekre, közülük többen megosztották saját tapasztalataikat, volt, aki pedig tanárként érdeklődött, hogyan integrálhatók a hallgatók. A fogyatékkal élő tanulók számára jelenleg is vannak nyitott lehetőségek, ilyen az Erasmus+ program. Vankó Barnabás mozgássérült hallgatóként nemrég érkezett meg Berlinbe a pályázat keretében, és onnan jelentkezett be a workshopra is. Ő elsősorban arról számolt be, mennyi segítséget kapott az adminisztráció lebonyolításához, és hogy tanárai is támogatták külföldi tanulmányútját. A jó gyakorlatok megosztását nemcsak ő, hanem Viktor Zoltán is kiemelte, aki az ELTE GTI hallgatója. Látássérült személyként problémát okoz a vizuális anyagok (diagramok, ábrák) akadálymentesítése, ha azonban egy tananyagot sikeresen konvertálnak, nincs egy központi könyvtár vagy felület, ahol megosztható lenne más hallgatókkal is. Ezen mindenképp szeretnének változtatni. Szembe kell nézni azzal is, hogy a tanároknak többletfeladatot jelent egy olyan hallgató vizsgáztatása, akinek fel kell olvasni a kérdéseket. Viktor Zoltánban diákként is megfogalmazódott az igény, hogy az oktatókat érdemes tehermentesíteni. A hallássérült hallgatók esetében pedig hiába van írótolmács, nagyon kevés óraszámban vehetik csak igénybe a diákok – reflektált Papp Eszter.

A harmadik szekció online vázlata

Oktatói oldalról is felmerült a probléma, hogy egy teológiai iskolában nincs módszertan arra, miként tudják segíteni vak hallgatójukat. Somfalvi Edit egy olyan rendszer kiépítését javasolta, ahol különböző intézmények kapcsolatban állhatnak, a tanárok a tanártársaikkal cserélhetnének tapasztalatot, míg a diákok egymástól gyűjthetnének bevált módszereket az egyetemi életben való eligazodáshoz.

Végül olyan közös célok is megfogalmazódtak, mint a jó gyakorlatok rendszeres megosztása. Szeretnék továbbá, hogy hallgatók írhassanak projektmunkában szakdolgozatot, melyhez több országban végeznek kutatómunkát. Az Erasmus+ keretében oktatók is utazhassanak rövidebb tanulmányútra megismerkedni a Kárpát-medence különböző gyakorlataival. Fejlesztésre kerülhetne egy közös e-learning anyag, amely az egyes országokban elfogadott lenne, és a közös tudáson alapulna. Nem utolsó sorban pedig az aktív együttműködés révén közösen pályázni tudnának további projektekre is.

A program fő ellenlábasa egyértelműen az idő volt, ez derült ki a záró részben, ahol a résztvevők elmondhatták, milyen pozitív és negatív tapasztalataik voltak, milyen gondolatokat visznek magukkal legszívesebben. A legtöbben jelezték, hogy nagyon kevés idő jutott a beszélgetésekre, szívesen maradtak volna még. Bár egyik oldalról magam is így éltem meg, a másik oldalról nagyon jó meglátása volt a szervezőknek, hogy a koncentráció szempontjából az online programot nem lett volna érdemes hosszabbra tervezni.

A résztvevők a workshop után egy szemelvénygyűjteményt kaptak ajándékba, egy év múlva pedig újra találkoznak. Remélhetőleg már egy kibővült csoporttal, és sok új közös eredményről számolnak majd be.

Kiemelt kép forrása: unsplash.com

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]