Hazánk legrégebb óta működő botanikus kertjéről, a Füvészkertről talán sokaknak az az egyszerre szívszorító és felemelő jelenet jut eszébe, amikor a Pásztorok megfürdették Nemecseket… Odalátogatásom napján azonban nyoma sem volt vészjósló hangulatnak, sem tüdőszaggató hidegnek, napfényben fürdőzve élvezhettem az informatív sétát.
Kiss Noémi kertészmérnök irányításával indultunk el a kert ösvényein. Ezen a vasárnapon nem csupán azért volt élettel teli minden, mert a növények a tavasz kezdetét megérezve egyre lelkesebben törekedtek az ég felé, hanem azért is, mert ingyenes volt a belépés a kertbe, és számos őstermelő csalogatta standjaihoz portékáival az embereket.
Kiss Noémi szerint a látogatók azért szeretik a Füvészkertet, mert a város szívében kaphatják meg azt a dózist a természetből, amihez egyébként csak az épített környezettől távol eső kirándulások során jutnának hozzá. Noémi szívét az is megmelengeti, hogy a karanténidőszakban a fiatalok közül is sokan kezdtek el növényeket nevelgetni otthonaikban, és azóta is lelkesen hódolnak hobbijuknak.
Sétánk tengelyét a növényvilág törpéi és óriásai alkották – a ma már sokszor alig derékig érő páfrányok, és az égig törekvő fenyők. De ennél sokkalta több réteggel bírt az esemény: világkörüli útra indultunk, és még Földünk múltjába is bepillantást nyerhettünk.
Az üvegházakban trópusi fülledtség szökött bőrünk pórusaiba. Az egymás felé hajló növények a zöld ezernyi árnyalatát vonultatták fel előttünk, szemeink megpihenhettek légies leveleiken. Legtöbbjükhöz nem volt szabad hozzáérnünk, ám az üvegkupola alatt helyet kapott egy növénysimogató asztalka is, ahol rücsköstől a selymesig mindenféle felületű növénykét tapinthattunk meg.
Közelebbi ismeretségbe kerülhettünk a páfrányokkal, melyek egykoron hatalmasak voltak. Arról is szó esett, hogy a magyar nyelv mennyire találó elnevezésekkel illeti a növényeket: például a sarlós babérpáfrány leveleinek hajlása egy sarlóra emlékeztethette az elkeresztelőjét. De egy egyszerűbb példa is akad, a réteken könnyen fellelhető sárga kis virágocska, a salátaboglárka, melynek zöld levele különösen jó adalék lehet bármilyen tavaszi salátába.
Világkörüli utunk első jelentősebb állomása Afrika száraz, sivatagos területe volt. Elképesztő belegondolni, hogy mennyiféle formában képes megnyilvánulni az élet még olyan kietlen tájakon is, ahol gyakran évekig nem hullik csapadék. Láttunk olyan kaktuszokat, melyek a napfény felé nyújtották zöld karjaikat, de megfigyelhettük széltében növekedő társaikat is. A kaktuszok borsos áruk ellenére is rendkívül népszerű szobanövények, és nagyon sokáig élnek, de persze csak akkor, ha nincsenek túlöntözve, elég nekik heti pár csepp víz. A Füvészkert ad otthont minden évben a Kaktuszkiállításnak, ahol a kertészeti ár alatt juthatunk ezekhez a különleges növényekhez.
A trópusi éghajlatra és a monszunerdőkbe is ellátogattunk – kaptunk is egy kellemes párapermetet a hajunkra – és olyan különlegességek alatt vezetett el sétánk, melyeknek még föld sem kell az életben maradáshoz és a táplálékfelvételhez: megannyi fán lakó növény létezik, érdekes, bolyhos szőnyegre vagy függönyre emlékeztető példányokat figyelhettünk meg a legnagyobb számban. Ezek a fajok nem élősködnek a fákon, hanem szimbiózisban élnek velük, és nincs semmiféle gyökérzetük.
Szintén nem mindennapi élőlény a Vénusz légycsapója. Ez a húsevő növény csapdaként összezáródó levelei között ejti el áldozatait – a gyanútlan rovarokat –, épp ezen tulajdonsága miatt nem szabad simogatni a leveleit, mert az érintésre is összezáródhatnak, de ha ez úgy történik, hogy nincs semmi a levelei között, akkor a szóban forgó levelek elszáradnak. De nem minden növény ennyire kegyetlen: egyes kancsókafélék otthont adnak kisállatoknak, például denevéreknek, és az ürüléküket használják fel tápanyagként.
Nem csak ádáz húsevő növények viselik Vénusz nevét, hanem a pompázatos papucsorchidea is, mely a Vénusz papucsa becenévre hallgat.
Végül eljutottunk ahhoz a tavacskához is, ahol Nemecsek hőstette történt: itt él egy különleges vízinövény, mely akár 50 kilót is elbír, vállalkozó kedvű gyerekek akár ki is próbálhatják bizonyos éjszakai füvészkerti programokon.
Sétánkat a szabad ég alatt folytattuk tovább. A nyitvatermők – azaz a különböző fenyőfajok – nem alkotnak túl népes családot. Mindössze kétszázan vannak, míg a például a spórákkal szaporodó harasztok közé nagyjából 12 ezer faj tartozik. Viszont hiába vannak kevesen, hatalmasra nőnek: a mamutfenyők között akadnak akkorák, mint három egymás tetejére állított tízemeletes ház.
A sétánkat egy bambuszerdőn keresztülhaladva zártuk, átmelegedve a napsugaraktól és a kellemes élményektől.
Utunk végeztével az iránt érdeklődtem Kiss Noéminél, hogy milyen programokat ajánlana egyetemista látogatóiknak:
– Minden hónapban vannak tematikus vezetett túráink, ezeket igyekszünk úgy megszervezni, hogy a témák között ne legyen nagy átfedés, mindig tudjunk valami újat mutatni. Április másodikán indul a cseresznyevirágzás ünnepe, ez az esemény két hétvégét ölel majd fel, ez idő alatt rengeteg olyan program lesz a kertben, ami a távol-keleti szigetország kultúrájához kapcsolódik, például harcműveszti bemutatók vagy koncertek. Ez idő alatt szabadon lehet piknikezni a kert teljes területén a virágba borult japán cseresznyefák alatt.
Úgy érzem, füvészkerti látogatásom során rengeteg tudással gazdagodtam, az élővilág sokszínűsége és egyszerűsége elámított és nyugalomba ringatta a lelkemet, valódi évszakkezdő feltöltődés volt a zöldben töltött néhány óra, mindenkinek meleg szívvel ajánlom a kikapcsolódás ezen formáját!
Kiemelt kép: Füvészkertért Alapítvány
Képek: Zahuczki Dorottya