Egy hétköznapi gyilkosság története – a Perjátszó Kör: Édes Anna c. előadása

A Perjátszó Kör az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának több mint tízéves múltra visszatekintő, perjátékokat előadó színjátszó társulata. A színház iránt érdeklődő hallgatók felévente egy előadást visznek színpadra, az idei év második bemutatójaképp Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényét dolgozták fel.

Az előadás helyszínéül az egyetem nagyterme, az Aula Magna szolgált. Az impozáns, gazdagon díszített terem kiváló helyszínnek bizonyult, Vizyék nagypolgári lakásához pár egyszerű díszlet is elég volt: paraván, csipketerítővel fedett asztal, fényképek. A háttérből végig farkasszemet néz velünk a házaspár gyermekként elhunyt lányának, Piroskának a képe, mely látványosan nagyobb, mint a többi családi fotó. Állandó jelenléte jelzi, hogy hiánya folyamatosan a mindennapokra nehezedik, szüleivel együtt mi sem tudunk elszakadni tőle. A falon lévő fetsmények közt ott lóg Eötvös Loránd portréja is – egy baráti összejövetelnél a férfitársaság el is időzik felette egy keveset. Mialatt a helyszínt csodáltam, egyszer csak kiáltás hallatszott a folyosóról, közös csatakiáltással hangolódtak a szereplők a színpadra lépésre.

Ficsor érkezésével kezdődik a cselekmény, aki a kommün bukásáról hoz a hírt. Az öreg házmester szavajárását és esetlen mozdulatait nevetés kíséri, remekül csempész humort az előadásba a karaktere. Nem véletlenül érkezik először, hiszen ő az, aki beajánlja Annát a Vizy házaspárhoz. Ebből a pillanatból indul az egész történet. Megismerjük Vizyéket: Angélát (Nádor Eszter) és Kornélt (Molnár János). Angéla piros, földig érő ruhájában, finom selyemkendőjével a vállán igazi úrihölgy, aki éppen panaszkodik múltbeli cselédjeiről: az egyik lusta volt, a másik lopott. Jelenlegi cselédjüket, Katicát is hosszan szidalmazza hanyagságáért, így érthető, hogy Ficsor híre a balatoni cselédlányról izgatottá teszi az asszonyt.

Anna érkezik

Az egyedül maradó Angélához megérkezik Druma Szilárd, a házban lakó fiatal ügyvéd, akitől a nő megpróbál cselédet szerezni, láthatóan ekörül forog minden gondolata. Az figyelmes Drumát sokkal jobban érdekli a cselédügy, mint Kornélt, kedves szavakkal szól Angélához, kettejük kölcsönös vonzalma tisztán érezhető.

A következő jelenetben végre meglátjuk Annát (Bani Nóra). A megszeppent, apró termetű lány riadtan pislog új gazdáira, mialatt azok végigmustrálják őt. A cselédkönyvből felolvassák, hány éves, milyen a haja és szeme színe, milyen különleges ismertetőjele van: főleg nincs neki, szól a kissé gúnyos mondat. A helyzet megalázó, szinte áruként kezelik a lányt. Vizyék elfogadják Annát, aki halványkék ruháját feketére cseréli, ezzel jelezve, most már a házaspár szolgálatában áll.

A jóságos, egyszerű, szorgalmas teremtés tökéletes cselédnek bizonyul, Angéla nem győz áradozni róla a szomszédoknak, a lány előtt azonban soha hagyja el dicséret a száját, nem akarja elkapatni. Vizyék dinamikája továbbra is nehézkes, Kornélt nem érdeklik a feleségét foglalkoztató témák, csak új pozíciója körül jár az esze, ugyanis államtitkári feladatot bíztak rá.

Vendégség Vizyéknél

Egyik este Vizyék összejövetelt tartanak. A házbeli cselédek, Stefi és Etel pletykáiból megismerjük a ház lakóit, a korán elhunyt Piroska történetét és azt, hogy Vizy évek óta csalja feleségét, de Anna gazdái védelmére kel és bizonygatja, milyen jó sora van náluk. Ezalatt a szalonban a nők cselédjeikről beszélgetnek, a férfiak politizálnak. Ekkor tisztán látszik világuk természete: lekezelően beszélnek alkalmazottjaikról, egymással pedig modorosak, cukormázba mártják minden szavukat, de az álca alatt felsejlik a valóság, az őszinteséget nélkülöző mondatok és mozdulatok mesterkéltnek hatnak. A híres „piskótajelenetben” Angéla süteménnyel kínálja Annát, aki megdöbbent arccal visszautasítja, hiszen az édesség jelképez számára mindent, amit nem kaphat meg az életben.  

Másnap megérkezik Patikárius Jancsi (Bai Márton), Angéla öccse. „Ismeritek a MÁV-ot…” – mosolyog ki a közönségre a fiú, így magyarázva a késést. Az önbizalommal teli, jó kiállású, fiatal és lendületes Jancsi teljesen felborítja a család mindennapi működését. A Vizy házaspár Egerbe utazik, így Anna és Jancsi kettesben maradnak a lakásban. A fiú vágyat érez Anna iránt, bár úgy gondolja, egy ilyen cselédlány biztosan „mindenkinek megvolt már”.

Jancsi és Anna

Éjjel Jancsi belopózik Annához, szerelmet vall neki, majd ott tölti az estét, azonban súlyos következményei lesznek az éjszakának: Anna megesett. Jancsi barátja, Elekes, fájdalmas megoldást javasol: keserű port ad, mely elhajtja a magzatot. Mire Vizyék hazaérnek, Anna már át is esett a procedúrán, a baj elment.

Annának hamarosan udvarlója akad, egy özvegy kéményseprő, a lánykérés is megtörténik, Anna igent mond. Angéla belebetegszik szeretett cselédje közelgő elvesztésébe, mindenáron le akarja beszélni a házasságról, előbb szép szóval, majd fenyegetéssel. A lány végül enged a nyomásnak, és a félelemtől vezérelve felbontja az eljegyzést. A két nő kapcsolatára nagy hangsúlyt fektet az előadás, részletesen láthatjuk, milyen szoros függőségi viszony van köztük.

Vizyék újabb estélyt tartanak Kornél hivatalos kinevezésének megünneplésére. A nagypolgári pompa, a háború utáni látszatcsillogás ragyogóbb, mint eddig bármikor. Pátoszos beszédek hangzanak el a hazaszeretetről, de Anna az emelkedett hangulatban elejt egy tálcát, mire Angéla dühösen rákiált, takarodjon. A következő jelenetben Anna a félhomályban kést vesz magához és besétál a paraván mögé, ahol Vizyék alszanak. Sikoltás, dulakodás hangjai, kiáltások, majd csend, és felhangzik a Szomorú vasárnap című dal.

Véres ing

Reggel Ficsor dörömböl az ajtón, majd rendőrt hív. Anna vérfoltos ingben ül a szalonban, nem reagál a kérdésekre. Felfedezik a házaspár holttestét, vizsgálóbíró és helyszínelők érkeznek, ujjlenyomatokat keresnek, fotóznak, tereprajzot készítenek. Innentől veszi kezdetét a regény cselekményén túlmutató, második eseménysorozat, mely a nyomozással és magával a perrel foglalkozik. Annát bilincsben vezetik el, és miközben a teremben kihunynak a fények, az Edelweiss c. dal szól, a fehér, ártatlan virág és Anna párhuzama szívszorító.

A második felvonás a tárgyalást öleli fel. Igazán profi módon építették fel a színdarab ezen részét, semmi és senki sem hiányzik: ügyész, vádirat, perbeszédek, védőügyvéd mind jelen vannak. Itt jelenik meg az, amitől a Perjátszó Kör előadásai igazán különlegesek: a jog és a szépirodalom keveredéséből összeálló produkció. Tóth Orsi, a darab írója egy korábbi interjúban elmondta, itt volt a legnagyobb szabadsága, hiszen a regényben a tárgyalás részleteiről nem esik szó.

Tárgyalás

A szereplőkön látszik, hogy igazán elemükben vannak, hiszen mégiscsak joghallgatók, és nagyon szép látni, milyen szeretet fűzi őket választott szakmájukhoz. Élnek a színpadon, lelkesek, visz magával a történet, belefeledkezem az előadásba, a kibontakozó tárgyalás teljesen leköti a figyelmemet.

Az ügyész halálbüntetést kér, Anna vallomást tesz. Révetegen mered maga elé a beszédek alatt, sok pillanatra nem emlékszik az estéből, az ügyész és a vádló hangnemet megütő törvényszék is szavakat ad a zavarodott lány szájába. Kezdődik a tanúmeghallgatás a koronatanúval, Druma Szilárddal. Az ügyvéd politikai színezetet próbál adni a bűntettnek, vörösökkel való együttműködéssel vádolja Annát. Etel azt meséli, Anna még egy csirkét sem tudott megölni, ezzel szemben Stefi elmebetegnek mondja, elmeséli, egyszer látta, ahogy Jancsi egykori házát bámulta. Szól a Mad World, a zeneválasztás mindig reflektál a történésekre.

Anna imája

Az igazságügyi orvosszakértő arról számol be, pokoli erő kellett a gyilkosságok elkövetéséhez. Ennek jelentős szerepe van, hiszen erős felindulásból elkövetett gyilkosságért csak tíz év fegyház jár, nem halál. Az utolsó tanú Moviszter doktor, aki elmondja, érzése szerint Annával gépként bántak, elméje pedig megbomolhatott a gyilkoláskor. A záróbeszédekben az ügyész újból kötél általi halált kér, bosszút és irigységet emleget a gyilkosság okaiként; az ügyvéd a lány önkívületi állapotát és a Kornéllal szembeni önvédelmet hozza fel. Annát végül 15 év fegyházra ítélik a különös kegyetlenség miatt, enyhítő körülményként a megbánást és a vallomástételt, valamint műveletlenségét említik.

A kérdés, hogy Anna miért követte el a gyilkosságot, nyitott marad, éppúgy, mint a regényben. A színpadon egyedül maradó Anna remegő hangon imádkozni kezd, a tér elsötétül,  a lány szavait halljuk már csak, mikor újból felcsendül az Edelweiss.

Most voltam először a Perjátszó Kör előadásán, de biztos, hogy nem utoljára. A társulat remek színdarabot mutatott be ezen az esős, áprilisi estén, remek volt látni a hallgatók csillogó tekintetét, a hitelesen bemutatott jogi folyamatokat, a lelkesedést a szereplők szemében, a tapsrend alatt a színpadra dobott virágot, a nézők mosolyait. Rendkívül izgalmas a társulat koncepciója, és remélem, hogy még sok, hasonlóan színvonalas előadást láthatok a Perjátszó Körtől.

Fotók: Baló Tímea (ELTE Online)