11

cikk

Focialista forradalom – Benedek Szabolcs regénye

2013 karácsonyán megkaptam Benedek Szabolcs frissen megjelent, Focialista forradalom című könyvét. El is kezdtem olvasni, de valahogy nem kötött le. Unalmasnak találtam, így hamar félbehagytam. Az eltelt hat év alatt a szerzőtől olvastam már két könyvet, a Kádár hét napját, illetve az idén megjelent Vörös, mint a vért. Megszerettem Benedek Szabolcs stílusát, történetmesélését, így levettem a polcról a könyvet, leporoltam, és elolvastam. Milyen jól tettem! A történet az 1954-es elbukott világbajnokság eseményeit dolgozza fel, és az elvesztett döntő utáni „forradalmat”, eseményeket írja le. Az alábbiakban a könyv kritikája, ismertetője következik!

Életem vörösben – Steven Gerrard könyve

Liverpool-szurkolóként Steven Gerrard volt az egyik kedvenc játékosom. Mindent megtestesített, amit a Liverpool jelent. Kitartás, erő, szorgalom, hűség, alázat. Habár a könyve már három éve megjelent magyar fordításban, még csak most sikerült odáig eljutnom, elolvassam. Mostani cikkemben bemutatom a könyvet, és kiemelek pár érdekes, izgalmas történetet belőle.

Következmények nélkül – sima vereség Wales ellen

Semmilyen idegességet nem éreztem a meccsel kapcsolatban, és azt se lehet mondani, nagyon vártam volna. Szinte biztos voltam abban, hogy ki fogunk kapni. Böngészve a magyar sajtót, úgy tűnt, van esélyünk. Megnéztem az ilyenkor szokásos szavazásokat, és sok helyen az jött ki, hogy természetesen nyerni fogunk. Önbizalomra lehetett is ok, hiszen átadták a Puskás Arénát. Ez a szép, csodálatos stadion azt a képzetet kelti, hogy tudunk focizni, nagy futball-nemzet vagyunk, pedig az európai középmezőnytől is messze vagyunk. 

A Liverpool utolsó nagy korszaka és az utolsó bajnoki cím

A Liverpool káprázatos meccsen, hihetetlenül masszív és szervezett játékkal győzte le 3–1-re a Manchester Cityt a Premier Liga legutóbbi játéknapján. Jürgen Klopp csapata így immár kilenc ponttal előzi meg legnagyobb riválisát, és nyolc ponttal vezet a Brendan Rodgers vezette Leicester City és a Frank Lampard által irányított Chelsea előtt. Úgy tűnik, idén már tényleg senki nem lesz, aki megállítsa a Liverpoolt, habár még nagyon sok minden alakulhat másképp. De minden esélye megvan, hogy a Liverpoolnak 1990 után idén sikerüljön az, ami tavaly majdnem összejött.

„Én kilenc évesen úgy mentem edzésre, hogy olimpiát akarok nyerni” – Interjú Homonnai Lucával

Homonnai Luca többszörös ifjúsági világbajnok, világbajnoki ezüstérmes kajakozó. Továbbá 2016-ban az év magyar utánpótláskorú sportolója, és ebben az évben megnyerte a legjobb junior korú kajakos címet is. Egy sérülés azonban tönkretette felívelő karrierjét, próbálkozott, végül 2018-ban végleg abbahagyta a sportot. Azóta számtalan interjú, cikk jelent meg vele kapcsolatban, amelyben arról mesél, hogyan élte meg az elmúlt éveket, és mennyire kizsigerelte az élsport. A mostani interjúban mesél arról, mit csinál most, hogyan tette túl magát a sérülésen, és milyen tanácsokkal látna el a hozzá forduló sportolókat.

Élménybeszámoló egy angol bajnokiról, avagy a Burnley–Chelsea élőben

Régóta szerettem volna élőben látni egy angol bajnoki mérkőzést, és ez a vágyam teljesült is, hiszen egy jó barátommal közösen a helyszínről néztem meg a Burnley–Chelsea Premier Liga-összecsapást. Az alábbiakban a beszámolóm következik a városról, a hangulatról, a közegről, a meccsről.

A folytonosság jegyében – Interjú L. Varga Péterrel

Idén került először megrendezésre szeptember 29. és október 6. között Dunabogdányban a Prae műfordító tábor, amely feladatául tűzte ki, hogy továbbviszi a József Attila Kör örökségét. A résztvevők nyolc napon át tartó műhelymunkán vettek részt Imreh András és Rácz Péter vezetésével, de számos vendég is jelen volt az eseményeken. A táborról kérdeztük az egyik szervezőt, L. Varga Pétert, az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék oktatóját. Szó volt továbbá a legújabb kötetéről is, amely a „Más tartományok. Változatok fiktív és valós terekre” címet viseli.

„Egészpályás letámadás” – A magyar labdarúgás a II. világháború alatt

Nyolcvan évvel ezelőtt tört ki a második világháború, és ennek hatását a futballvilág is megérezte. Magyarországon ebben a vészterhes időszakban sem állt le a játék; akárcsak az első világháború idején, rendeztek nemzeti bajnokságot. Be kell vallani, hogy ezen hat év a magyar történelem és labdarúgás szégyenfoltja, erre az időszakra nem lehetünk büszkék. Mostani cikkemben megvizsgálom, a politika hogyan avatkozott bele a labdarúgásba, hogyan próbálták teljesen nemzetivé tenni a hazai labdarúgást.

A magyar és a világfoci az 1930-as években, és az első magyar világbajnoki ezüst

A magyar labdarúgó-válogatott a múlt héten megalázóan sima vereséget szenvedett a horvátoktól, ezzel kijelölve a magyar labdarúgás helyét. A horvát válogatott tavaly világbajnoki döntőt játszott, amely meglepetésnek számított, habár bennük volt egy ilyen kiemelkedő eredmény. A magyar labdarúgás 1930-as évekét tanulmányozva, főleg az 1938-as világbajnoki döntőt figyelembe véve, több párhuzamot is felfedeztem az akkori magyar csapat és a mostani horvát labdarúgó válogatott között.

Botrány, erőszak a pályán és a nézőtéren a magyar futball hőskorában

Manapság ha durva, kemény, férfias sportra gondolunk, nem a labdarúgás az, ami először eszünkbe jut. Sőt, divat megvádolni a legtöbb focistát azzal, milyen puhányok, mennyit fetrengenek a földön, ennek tipikus példája a dél-amerikai foci. Régen ez nem így volt, a labdarúgás hőskorából számos feljegyzés, tudósítás származik, amelyek bemutatják, mennyire durva, kemény volt a játék, voltak, akik a betiltását is követelték. Sajnálatos eset, hogy olykor még halálos áldozatokat is követelt egy-egy belépő, igaz, ez azért nem volt gyakori. Ezúttal a foci kevésbé szép oldalát mutatom be, hogy milyen kőkemény volt egy adott mérkőzés, és hogyan finomult, alakult át ez a későbbiekben.