„Ilyen intenzitással vinni az oldalt közel tíz éve csak szerelemből és komoly kitartással lehet” – Interjú László Ágnessel, a Kislány, nagy foci alapítójával

László Ágnessel, a Kislány, nagy foci alapítójával készítettünk interjút. A beszélgetésben szó volt arról, mit gondol a Szuperliga bukásáról, mit vár a BL idei szezonjától, milyennek látja az MU idei szezonját, és arról is, milyen érzés számára nőként létezni egy többségében férfiak által uralt sportágban.

Az ELTE Társadalomtudományi Karán szerezted a diplomádat. Milyen szakon végeztél, és milyen emlékek, élmények kötnek az egyetemhez?

Szociálpolitika szakon végeztem. Igyekeztem olyan órákat felvenni, amelyek szélesítik a világnézetemet, így örömmel hallgattam kulturális antropológiát, szociológiát, pszichológiát és hasonló tárgyakat. A gyakorlatok is nagyon sokat jelentettek nekem. Jártam hajléktalanszállón, gyermekjóléti intézményben, családsegítő központban. Mindez tovább fokozta bennem a szolidaritásra való hajlamot, felhívta a figyelmemet a társadalmi összefogás fontosságára, amely értékek szerintem kulcsfontosságúak például a labdarúgásban is.

Térjünk rá az elmúlt hét eseményeire. Kialakult a BL-ben és az EL-ben is a legjobb négy mezőnye. Kit vársz a döntőbe a BL-ben, illetve az EL-ben?

A Bajnokok Ligája döntőjére az a tippem, hogy Tuchel jelenlegi csapata találkozik az előző klubjával, azaz Chelsea–PSG-t jósolok. Ami pedig az Európa Ligát illeti: kedvenc csapatom menedzserének, Solskjærnak illene már egy kupasorozat elődöntőjét sikerrel vennie. Tehát a Manchester United az egyik döntős tippem, a másik pedig az Európa Liga-specialista Unai Emery vezette Villarreal.

Amilyen váratlanul bejelentették a Szuperligát, olyan gyorsan meg is szűnt az egész. Te hogy látod, jó ötlet volt, hogy ezt meglépték?

Az UEFA sem szent, a Bajnokok Ligája is reformra szorul. Az biztos, hogy változásra van szükség, de semmiképp nem úgy, hogy néhány tehetős tulajdonos puccsot tervez, úgy, hogy a bejelentésről még saját klubjaik edzőit sem tájékoztatják. Nem egy olyan zárt liga a megoldás, amely biztos kényelmet nyújt a nagyoknak, és kirekeszti a kicsiket. Ha egy West Ham United vagy Leicester City az első négyben végez a Premier League-ben, akkor a teljesítménye alapján indulhat a Bajnokok Ligájában, a Szuperligában viszont nem indulhatott volna, mert nincs feljutás, kiesés. Viszont a Tottenham vagy az Arsenal úgy is ott lehetett volna, hogy nem végez az első négyben. A Szuperliga szempontjából értelmét vesztette volna a nemzeti bajnokság. Nagyon örülök, hogy a szurkolók, a játékosok és a klubok edzői is tiltakoztak ellene, mert ebben a formában nem tett volna jót a labdarúgásnak ez a liga. Tovább nőtt volna a szakadék a csapatok között. És nem láthattuk volna például, hogy az Ajax vagy az Atalanta meghuzigálja az oroszlán bajszát. Így is egyre ritkább, hogy az úgynevezett underdog csapatok meglepik az igazán nagyokat. De a szurkolók szeretik, amikor megráncigálják az oroszlán bajszát, és nem hiszem, hogy például egy Real Madrid–Juventus egy szezonon belül negyedszerre már nem lenne unalmas!

https://www.facebook.com/kislanynagyfoci

Milyennek tartod az MU idei szezonját? Látható építkezés, fejlődés a játékukban?

Félig telinek látom azt a bizonyos poharat, de ugyanakkor van bennem hiányérzet: a Bajnokok Ligája-kiesés fájdalmas élmény volt, és a Spurs elleni 6–1-es vereség is komoly mélypont volt a Premier League-ben, emellett viszont csak három veresége van a csapatnak. 32 forduló után szerzett annyi pontot – 66-ot – a Manchester United, mint az előző idényben összesen. A meccsek képe vegyes: van, amikor érdekesebb a falon száradó festéket nézni, de olyan is van, amikor szépségdíjas támadásokat vezetnek, és tényleg jó nézni a játékot. Utóbbiból van kevesebb egyelőre. Viszont mindenképp pozitívum, hogy továbbra is jellemzőek a Manchester Unitedre a nagy fordítások, és a saját nevelésű játékosok pályára lépése. A szezont akkor mondanám sikeresnek, ha a Premier League-ben sikerülne előrébb végeznie a Unitednek, mint a tavalyi harmadik hely, és emellett megnyernék az Európa Ligát.

Miért, hogyan lettél éppen Manchester United-szurkoló?

Minden 1996 augusztusában kezdődött, amikor David Beckham félpályás gólt szerzett a Wimbledon ellen. Azóta követem a United szereplését. Lenyűgözött a klub történelme és a hagyományai is. Csodáltam bennük, hogy soha nem adják fel, mindig felállnak a padlóról, képesek hihetetlen fordításokra. Erre az egyik legjobb példa a legendás ’99-es BL-döntő, ami az egyik legszebb emlékem a csapatról. Bár Sir Alex Ferguson távozásával hosszú és eredményes korszak zárult le, továbbra is jellemző, hogy nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindig legyen saját nevelésű játékos a csapatban vagy legalább a keretben. Nemrég ünnepelték a 80. évfordulóját annak, hogy minden egyes meccsnapi keretben volt saját nevelésű játékos a Manchester United felnőtt csapatánál.

Te nyíltan felvállalod, hogy nekik szurkolsz, ebből nem volt soha gondod, problémád?

Ez egy személyes hangvételű oldal, ezért nem is gondolkodtam azon, hogy titkolni fogom, hogy melyik csapatnak drukkolok. Viszont a labdarúgáson belül nem csak egy csapat érdekel, ezért nem szerettem volna csak és kizárólag egy Manchester Unitedről szóló oldalt létrehozni. De annak ellenére volt belőle problémám, hogy mindig próbálok tárgyilagos maradni. Sőt, sok esetben kritikus is. Ezt a többség látja és elismeri. Viszont van egy elenyésző kisebbség, amelyik nem. Sőt, volt, aki azt a bizonyos határvonalat is átlépte azzal, hogy zaklató üzeneteket küldött.

Beszéljünk egy keveset a magyar válogatottról. Nemsokára kezdődik az Eb. Hogyan élted meg a kijutást? Mit vársz az Eb-n a magyar csapattól?

Katartikus élmény volt az izlandi válogatott ellen kiharcolt utolsó pillanatos kijutás Szoboszlai bombagóljával. Az ilyen pillanatokért érdemes szurkolni. Különleges érzés volt!
Válogatottunk viszont bekerült a halálcsoportba, a címvédő Portugália, a legutóbb világbajnok Franciaország, és az Eb-k történetének legsikeresebb válogatottja, Németország mellé. Erre mondják azt, hogy nincs vesztenivalónk. Ilyen helyzetben pedig gyakran előfordul, hogy lekerül a teher a vállakról, és bátran játszanak a játékosok. Ezt testközelből is láttam a 2016-os Eb-n, Lyonban, a portugálok elleni emlékezetes 3–3 során. Az eddigiek alapján pedig elmondhatjuk, hogy a Marco Rossi-féle csapatnak van tartása, így nem gondolom, hogy nagy vereségekbe szaladnának bele.

Szoboszlai Dominik kapcsán kell attól tartani, hogy nem lesz formában? Mióta megvette a Lipcse, sérülés miatt egyetlen meccsen sem lépett még pályára.

Ha egy játékos hosszabb sérülés után tér vissza, akkor az mindig benne van a pakliban, hogy nem lendül azonnal formába. Ez Dominik esetében sincs másképp. Nem tehetünk mást, mint hogy bízunk abban, hogy megfelelő mentális és fizikai állapotban lesz az Eb-re, hiszen ő az a játékos a válogatott keretében, aki képes váratlant húzni.

Szoboszlai Dominikkal Salzburgban találkozott.

Milyen érzés egy ennyire férfiak által uralt közegben lenni, létezni nőként? Vagy ez nem számít neked?

Minden sztereotípiának van alapja, így annak is, hogy férfiak többen szeretik a focit, viszont mindig vannak kivételek. Számomra teljesen természetes, hogy a Premier League tabellájának utolsó helyén álló Sheffield Unitedről is perceken keresztül tudok és szeretek beszélni. De azt fontos leszögezni, hogy ha megkérdezel egy átlagos fociszurkolót, akkor őt nem biztos, hogy ez érdekli. Elképzelhető, hogy ő csak Chelsea-meccseket néz. És ez szerintem teljesen rendben van.
De bevallom őszintén, hogy ezt a helyzetet nagyon élvezem, mert úgy gondolom, hogy nem csak azért kíváncsiak a véleményemre, mert nő vagyok (természetesen ez kuriózum, ezzel tisztában vagyok), hanem azért, mert egy átlagos szurkolónál jobban beleástam magam a labdarúgásba.

Mit tapasztalsz, csökkent a szexizmus jelenleg a világ futballjában vagy esetleg Magyarországon? Szerinted sikerül eljutni oda valamikor is, hogy nem fog számítani, hogy férfi vagy nő beszél, ír a fociról? Tegyük fel, nem azért hívnak meg valakit egy adásba, mert nő, és milyen színes, haladó lesz tőle az adás, hanem a szakértelme miatt!

Erre a kérdésre büszkén válaszolhatom, hogy velem már többször megtörtént, hogy nem azért hívtak meg egy adásba, mert nő vagyok. A Digi Sport Reggeli Start című műsorába 2012 áprilisában kaptam először meghívást, azóta minden évben rendszeres visszatérője vagyok a műsornak. Emellett pedig az ország első focival foglalkozó podcastjében, a Teljes Terjedelemben is vendégeskedtem már néhányszor. Ezért szeretném név szerint is megköszönni a bizalmat Szombathy Pálnak, Haraszti Ádámnak, Baumstark Tibornak és Kandó Tamásnak. Viszont sajnos van negatív példa is, amikor Rabóczki Balázs azt mondta egy közvetítés során a Spíler TV-ben, hogy „Nők, asszonyok nem értik a futballt!”, akkor arra például azonnal azt mondtam, hogy kikérem magamnak, mert ez viszont általánosítás. Mivel ezzel egyrészt kisajátítja a labdarúgást a férfiak számára, másrészt azt állítja, hogy akik lánynak születnek, azok közül nem érthet senki a focihoz. Rendkívül degradáló.

Hihetetlenül aktív vagy a Facebookon, néha nem is tudom követni, mennyi posztod kijön, mindig kiírod az aktuális eredményeket, rangadókat. Hogy csinálod ezt, mennyi munkád van ezzel?

Munka és magánélet mellett ilyen intenzitással vinni az oldalt közel tíz éve csak szerelemből és komoly kitartással lehet. Mindig törekszem arra, hogy a bejegyzésekben legyen érdekesség vagy a személyes véleményem. Rengeteg munkám és energiám van benne, nem tudom, hogy ezt meddig tudom ilyen aktívan csinálni. De jelenleg nagyon élvezem, a rengeteg pozitív visszajelzés sok erőt ad.

Teljesen egyedül csinálsz mindent, vagy esetleg a párod besegít? Ő ugyebár szintén visz egy futballal foglalkozó Facebook-oldalt, a Jenkifocit.

A blog ötlete a párom fejéből pattant ki, de az én oldalamat tőle függetlenül, teljesen egyedül csinálom.

Milyen a követői bázisod? Elsősorban azok, akik kommentelnek, lájkolnak, te ugye aktívan válaszolsz is nekik, látod, kik követnek, szólnak hozzá egy-egy posztodhoz.

A legfrissebb adatok szerint több mint 24 ezren követik az oldalamat. 12 százalékuk nő, 88 százalék férfi. A legtöbben a 25-34 év közötti korosztályt képviselik. Legtöbben Budapestről követnek, a második helyen Debrecen áll, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán pedig Miskolc található. De a határon túlról, Erdélyből és Újvidékről is vannak követőim.

Keveredtél már nagyon csúnya vitába esetleg? Volt, hogy le kellett valakit tiltani?

Igen, volt már példa vitára, és közel tíz év alatt sajnos több embert is ki kellett tiltanom. Személyeskedés, rasszizmus, gyűlölködés miatt.

Szerinted mennyire sikerült már brandet építened?

Amikor az egyik Mezvásár alkalmával elmélyülten nézegettem a mezeket, és egy hang ütötte meg a fülemet: „Te vagy a Kislány, nagy foci?” – az egy remek visszaigazolás volt. Vagy amikor a munkahelyemen egy új kollégának bemutatkoztam, és utána egyből mondta, hogy olvassa és szereti a blogomat. 

Nagyon sokan követnek téged, 24 ezer aktív követő. Mennyire érzel felelősséget, hogy esetleg befolyásolni tudod őket? Jó ötlet lenne, ha esetleg te is kiállnál bizonyos értékek mellett? Gondolok itt a közéleti témákban való megszólalásra; Gulácsi Péter, Hrutka János, Petry Zsolt, Lukács Viktor esetére. Ezek alaposan felkavarták az állóvizet.

Gulácsi Péter bejegyzése alatt kifejeztem egyetértésemet. Volt, aki támogatott, volt, aki gyűlölködő üzenetet küldött, olyan is, aki kivette a lájkot az oldalról. Volt idő, amikor az számított, hogy hányan követik az oldalamat, most sokkal inkább az a legfontosabb, hogy ne legyenek gyűlölködő emberek az oldal követői között.

Mit gondolsz, jobb kerülni az ilyen ügyekbe való beleállást, vagy néha, bizonyos esetekben fel kell szólalni, ki kell állni valami mellett/ellen?

Bizonyos esetekben igenis fel kell vállalni az embernek a véleményét, és kiállni mellette. Én legalábbis így tudok tükörbe nézni. Ha valaki emiatt elhagyja az oldalt, akkor az az illetőről mond el valamit, nem rólam.

Mennyire viselt meg téged az egy éve tartó járvány? Mit gondolsz, a labdarúgás mennyire tud, tudott alkalmazkodni a kialakult helyzethez? Gondolok itt a nézők nélküli meccsekre, a BL, a bajnokságok lebonyolítására és minden egyébre.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy nem veszítettem el a munkahelyemet, és mentálisan is jól viseltem és viselem ezt az időszakot. Ami a labdarúgást illeti: nagyon hiányoznak a szurkolók a stadionokból. Megviselte a sportágat a járvány. De számtalan összefogást lehetett látni a futball világában is, ami bizakodással töltött el. A most induló észak-amerikai labdarúgóbajnokság, az MLS új idényében pedig nagyon jó érzés volt látni, hogy visszatértek a szurkolók a lelátókra. Nélkülük a futball semmit nem ér, ahogyan Sir Matt Busby, a Manchester United korábbi legendás menedzsere is mondta.

Képek forrása: László Ágnes

Ha követnétek az oldalt, az alábbi linken tehetitek meg!