Kék-fehér–zöld-fehér: az MTK–FTC rivalizálása, a magyar foci első aranykora

A magyar labdarúgó-válogatott 1986 óta képtelen volt világbajnokságra kijutni, mindössze a 2016-os, létszámbővített Európa-bajnokságon vettünk részt, és úgy tűnik, hiába épült újra a Puskás Ferenc Stadion, nem mi fogunk benne játszani jövőre az Eb-n. Ennek köszönhetően csak a múltba tudunk menekülni, mert az legalább szép!

Rendkívül elgondolkodtató, hogy az emberi elme, illetve a társadalom kollektív emlékezete hogyan hat, miket felejt el és miket nem. Az Aranycsapat ma is velünk él, a kezdő tizenegyet fel tudjuk sorolni, holott a legendás csapat, ebben az összetételben, nem sokszor szerepelt együtt, és sok olyan kiváló játékost felejtettünk el, mint Tóth II. József. Ha valaki az 1938-as, szintén világbajnoki döntős csapat névsorát kérdezi, bajban vagyunk. Szinte egyetlen nevet sem tudunk az akkori csapatból, kivéve pár szakértőt, holott ugyanazt érte el az akkori csapat, mint Puskásék: egy vb-ezüstöt. Az biztos, hogy nem volt előzmény nélküli az Aranycsapat megjelenése, ezt maga Sebes Gusztáv is megjegyzi: „Aki azt hiszi, hogy közel hatvanéves labdarúgó-kultúránk és a mai nagyszerű eredményeink között nincs összefüggés, súlyosan téved. Domonkos, Zsák és Plattkó után Szabó és Háda már a Domonkosék tudásával gyarapodva védte kapuját, s Grosics kifutásában lehetetlen meg nem látni Szabó kirohanásait, sőt, mezőnybeli fejeseit. Így végig lehetne elemezni a posztokat egészen a balszélsőig.”

Szegedi Péter 2016-ban megjelent könyve, Az első aranykor, a magyar foci 1945-ig címet viseli. Szegedi könyve igazán vaskos, alapos, rengeteg képpel, forrással, aki érdeklődik a foci iránt, olvassa el, nem fog csalódni! Mostani írásomban erre a korszakra koncentrálok, és utánajárok az FTC és az MTK közötti viaskodás okainak, miért is alakult ki a két csapat közötti ellentét.

Elcsépelt, sokszor hangoztatott közhely: a futball minden héten háború, csak vér nélkül. Mint minden közhely, ez is sok igazságot tartalmaz, és választ is ad arra, miért ez a sportág a legnépszerűbb a világon. Miért ez a világ legnépszerűbb játéka? Számtalan oka van, de az biztos, az azonosulás fontos, hiszen a labdarúgás néhol tényleg több, mint egy játék. A Celtic Rangers például vallási okokból fontos, a Celtic a katolikus keresztényeké, míg a Rangers szurkolói protestánsok. Olaszországban a Lazio szélsőjobboldali, a Roma pedig baloldali, és számtalan példát lehetne még hozni. Tehát egy szurkoló teljesen eggyé tud válni a klubbal, pláne, ha olyan játékosokból áll, mint ő maga. Gondolhatunk itt például arra, hogy Kiprich József egyszerű tizenegyes gólját választották a holland Feyenoord szurkolók az évtized legszebb góljának.

Felvetődik a kérdés, megfeleltethető-e ez itthon is, hogy az MTK–FTC ellentét egy zsidó–keresztény ellentétként indult? A kérdés ennél sokkal bonyolultabb, mintsem hogy igent vagy nemet lehessen rá mondani. Nézzük először a mellette szóló érveket! Az MTK alapítói között számos zsidó származású ember található, de nem árt megjegyezni, hogy azt, hogy ki számított a korszakban zsidónak, s ki nem, nem is olyan könnyű megfejteni. Sokan kikeresztelkedtek, és ezen kívül is sok a bizonytalanság. A Fradira az igaz, hogy jobboldali klubnak volt elkönyvelve. Az is biztos, hogy az MTK-t a zsidó közösség támogatta, és könnyen tudtak azonosulni a klubbal. Ugyanakkor az MTK első elnöke keresztény volt, és ugyan valóban találhatunk jó néhány zsidó származású játékost az MTK-ban, túlzás azt mondani, hogy zsidó klub lett volna, hiszen a Ferencvárosban is játszottak zsidó labdarúgók. Tehát valóban van némi katolikus–zsidó ellentét, de nem ez a rivalizálás igazi oka, nem feleltethető ez meg teljesen a valóságnak. De akkor mégis, miért hívjuk ma is örökrangadónak, ha a két klub találkozik? A rivalizálás fő oka abban keresendő, hogy ez a két klub volt igazán sikeres. Uralták gyakorlatilag az egész bajnokságot, és a bajnoki cím kizárólag közöttük dőlt el. 1903 és 1914 között az FTC nyolcszor nyerte meg a nemzeti bajnokságot, míg az MTK háromszor. Könnyen belátható, hogy a szurkolók szívesen támogatják azt a csapatot, amelyik sikeres, és a Fradi az volt, ahogyan az MTK is. Továbbá a lokálpatriotizmus is nagy szerepet játszott, hiszen az FTC erősen támaszkodott a kerületre. Az MTK támogatói, mint már korábban említettem, többségükben a zsidóság köreiből kerültek ki, de a munkások, iparosok is támogatták a csapatot. Törvényszerű, ha két klub ennyire uralja a teljes mezőnyt,  előbb-utóbb harcban lesznek egymással.

Az amatőr sport hamarosan „profivá”’ vált, megjelentek az anyagi érdekek. A Fradi kiszorult a Millenárisról, ahol korábban játszotta a meccseit, és hamarosan stadiont építettek, amely először huszonötezres volt, később negyvenezresre(!) bővítették ki. Az Üllői út remek helyszín volt a stadionnak, Ferencváros szívében található. Az MTK is szeretett volna egy stadiont, közel, az FTC stadionja mellé, a Hungária körútra felépítették a sajátjukat. Mivel az MTK-nak nem volt helyi beágyazódása egyik kerületben sem, feltehetőleg szempont lehetett, hogy a rivális FTC mellé telepedjenek le. A verseny hamarosan megkezdődött azért, ki tud minél több szurkolót magához csábítani, s ezáltal nagyobb jegybevételhez jutni.  A klubok kvázi részvénytársaság gyanánt működtek.

A következő, konfliktusra okot adó esemény Schlosser Imre átigazolása volt. Schlosser az Aranycsapat előtti idők legjobb játékosa volt,  ma mind az FTC-nek, mind az MTK-nak legenda. Schlosser Imre hihetetlen számokat produkált a válogatottban, 1915 végéig negyvenhét válogatott meccsen negyvennyolc gólig jutott, és neki is köszönhetően hat bajnoki címet nyert a csapattal. Mivel ekkoriban még a játékosok amatőrök voltak, Schlosser a Vízműveknél dolgozott, de ez a munka egészen rugalmas volt. Az egyik lehetséges ok, ami miatt távozni akart, a következő volt. Schlosser főnöke szeretett volna egy tiszteletjegyet a magyar–osztrákra, de a Fraditól ezt nem kapta meg, ezért berágott, sztrájkba lépett a játékos, és beadta az átigazolási szándékát. Ez, alaposabban megvizsgálva, egészen nevetséges indok lenne a távozásra. Miért nem engesztelte ki az FTC a játékosát? Nem lehetett volna megbeszélni? A történet feltehetőleg csupán legenda. Schlossert az MTK környékezte meg, 1915 novemberében, amikor Bécsben vendégszerepelt az MTK és a Fradi is. Az MTK elnöke, Brüll el volt ragadtatva a játékától, és egy ezüst nyílóbotot adott neki ajándékba. Az átigazolás megtörtént. A Fradi nem nyelte le a békát, nem volt hajlandó békülni, sőt, játszani sem akart az MTK ellen. A Ferencváros bojkottot hirdetett. Az MLSZ odáig ment, hogy kénytelen volt 1918-ban a bajnokságból is kizárni az FTC csapatát, amiért az nem állt ki az MTK ellen. A két klub 1918-ban végül békét kötött egymással, és az FTC újból részt vehetett a bajnokság küzdelmeiben. Az MTK és az FTC létrehozta a Szövetségi Pártot, amely jelentős befolyással bírt a hazai labdarúgásra. A profizmus 1926-os bevezetéséig gyakorlatilag az történt, amit az MTK és a Fradi akart. Az MLSZ képviselői az Akácfa utcai Sárhányó Étteremben gyűltek össze, és ott a két nagycsapat rendre el tudta érni, amit szeretett volna. Megtehették, mert minden klub függött tőlük, hiszen övék volt a két legnagyobb pálya, és a kis klubok gyakran játszottak előmérkőzést, amely a bevételük jelentős hányadát tette ki.

sch

Az első világháború mind a két csapatot megérintette. Az FTC ekkor veszítette el játékosai zömét, vagy elestek a fronton, vagy hadifogságba kerültek. Továbbá a csapatuk legjobbja, Schlosser is távozott. Az MTK-t is érte veszteség, két játékosát a háborúban vesztette el, kapusuk pedig a spanyolnátha áldozata lett. Az MTK vezetőszerepéhez hozzátartozott, hogy sorra igazoltak külföldi edzőket, játékosokat, és elengedhetetlen szerep jutott Brüll Alfréd elnöknek is, akinek köszönhetően az MTK átvette az elsőséget a hazai bajnokságban az ősi riválistól. Azonban egy nevet mégis ki kell emelni, amiért az MTK a kontinens legjobb csapata lett. Ő Jimmy Hogan.

kk

Hogan története izgalmas. Ő készítette volna fel az osztrák csapatott az 1916-os olimpiára, de a háború felülírta ezt, és mivel ellenséges állampolgárként tartózkodott ellenséges területen, letartóztatták. Ekkor nyújtott segítő kezet Dirsztey Gedeon báró, az MTK alelnöke, aki elintézte, hogy itt legyen edző.  Az MTK ma már elképzelhetetlenül nagy fölénnyel nyerte meg a bajnokságot az 1917-’18-as idényben, 147-10-es gólaránnyal, meccsenkénti 6,7-es gólátlaggal, amely megdönthetetlen rekord. Az MTK stílusában fontos szerepe volt Hogannek. A labdarúgásnak ekkoriban főképpen kettő klasszikus irányzata volt. A skót, sok rövid passzos játék, ezt valósította meg Hogan, illetve a klasszikus kick and rush típusú játék, amely a Fradira volt jellemző. Az FTC igazi erőfutballt játszott, szemben az MTK-val, mely a kreatív, finom, sokpasszos játékot alkalmazta. Hogan az összjátékot támogatta, a sok passzot a cselek helyett, amely dél-amerikai sajátosság volt, de valahogy sikerült ötvözni ezt is, hiszen kellett a finomság, a technikai képzettség. Az MTK-nak köszönhetően megalakult a modern futball, hiszen korábban mindenki támadott, főképpen ész nélkül. Minden a támadó focira épült, a történelem első válogatott meccsén a skótok 7-2-1-ben álltak fel, az angolok 6-2-2-ben. Vagyis hét csatárral támadtak a skótok, hattal az angolok; fordítva volt, a támadósorral kezdődött a felállás – ma hátulról indul, 4-4-2, 4-3-3, 5-4-1 és még számtalan verzió. Az MTK kiemelkedő csapatnak számított, a Barcelonával és a Sparta Prahával említették együtt, és mind a háromnak brit edzője volt. Visszanézve egészen döbbenetes belegondolni ebbe. Az MTK sikerének a titka külföldi edzője volt, és a magyarok tanulni akartak tőle. Most a futball elment mellettünk, túl makacsok vagyunk elismerni ezt, a régi korok dicsőségére hivatkozunk, de az annak volt köszönhető, hogy hihetetlen módon nyitott volt mindenre a magyar foci. Talán most is valami hasonlóra lenne szükség!

Felhasznált szakirodalom

https://hvg.hu/sport/20180719_Miert_beteg_a_magyar_futballreform

Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig, Akadémia Kiadó, 2016.

Bolgár, Dániel (2018) Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig. Korall: Társadalomtörténeti Folyóirat, 19 (73).

Képek forrása: magyarfutball.hu, wikipédia, thecelticwiki.com