27

cikk

Látogatás Kolorádóban

Első nap, mikor kiértem a Kolorádó Fesztiválra, a barátaim azzal fogadtak, hogy máris lett egy új haverjuk Győrből, aki egyedül jött bulizni. A barátai visszamondták, de neki volt kedve, rá is ért, így hát itt van, viszont barátok nélkül mégsem olyan szórakoztató, így keres újakat. Neki nem sokat mondott sem a Lumen, sem a Gólya, bármekkora kulthelyek Budapesten, nekünk pedig érdekes volt az ártatlan tekintet, a nem tudja mire számítson-állapot. Mi prekoncepciókkal, sőt, elvárásokkal érkeztünk. Néhányat hozott a fesztivál, másokat kevésbé vagy máshogy. Mindenek előtt pedig le kell szögezzem: tulajdonképpen jól éreztem magam.

Férjünk át a Tű fokán!

Egy apró és igazán alternatív fesztivál készülődik idén is a lelassulás és a kontempláció jegyében. Figyelni lehet befelé és kifelé: magunkra, másokra, a környezetünkre – vagy másokéra. A Tű fokán fesztiválon pedig, úgy tűnik, rengeteg mód nyílik rá, hogy ezt gyakorolhassuk. Egy Nógrád megyei zsákfaluban, Garábon kerül megrendezésre az esemény, ahol egy hétig a falu lakóival közös terekben mozognak a fesztiválozók. Különleges, Budapesten ritkán hallható zenekarok lépnek majd fel, valamint mozgásműhelyek és kreatív workshopok szerveződnek.

III. Kolorádó Fesztivál

A budapesti éjszakák kalandos történetei kiköltöznek négy napra az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban megrendezésre kerülő III. Kolorádó Fesztiválra. A várostól félórányira, Nagykovácsiban június 13. és 16. között lehet majd kikapcsolódni a tábortűz mellett. Mindezt rengeteg zenével, színházzal, mozgás- és képzőművészettel és mindenféle egyébbel, amit nem is érdemes részletesebben kategorizálni, mert pont az összeolvadás és a felfedezés lesz bennük az izgalmas.

Hókifli és madártej a vérzivatarban, avagy Balta a fejbe!

A címben szereplő két édesség az elveszett (vagy igazán soha nem is létező) otthonosságot ellenpontozza. Utal arra, hogy mindannyian keressük még azért az elveszett boldogságot, de talán e két semmiségen kívül csakis elég rossz ötleteink vannak a megtalálását illetően.
A Balta a fejbe! című előadást, Lőrinczy Attila III. Richárd-parafrázisát láthatjuk a Pesti Magyar Színházban, Horváth Illés rendezésében. A darab világát számos kisebb-nagyobb intertextus kapcsolja a mai magyar valósághoz. Látványvilága pedig egy csillogó, posztapokaliptikus disztópia. Minden karakter búgócsigaként pörög a saját programjában, és nem jönnek létre valódi kapcsolatok. Senki sem látja, milyen a másik…

Ünnepel a város – beszámoló a Budapest100-ról

Szerintem mindenki ismeri azt a huncut érzést, amikor egyszerűen muszáj belesni egy nyitva felejtett kapun vagy a sietésben hirtelen megtorpanni egy kicsit (vagy nagyon) kopott stukkó, kaput őrző háziszörny vagy puttófejecske miatt. Egyre inkább úgy érzem, hogy ezek az apró gesztusok részét képezik a beleszeretésnek – annak az egymásról csakis titkos, kis csalások útján megszerezhető ismeretek begyűjtésének, amely megalapozza a kötődést. És micsoda örömöt okoznak az olyan ártatlan vétkezések, mint besurranni ezeken a kapukon, csak hogy felmászhassunk a legfelső emeletre megnézni egy gangot, régi liftet vagy kicsit omló, de még szecessziós vakolatot.

Útkeresgélés a romantikus átmenet konstruált tájain a Budapest ArtWeek galériáiban

Azt idei Budapest ArtWeek egy jegyével hat nap alatt hetven helyszínen száznegyven programot lehetett látogatni. Ehhez képest a múlt hetembe szervesen ennél lényegesen kevesebb fért bele, főleg kevesebb ebbe a cikkbe. Persze, a racionalizálás is talán a felnőtté válás része, a kibúvó keresése pedig a visszacsepegtetett gyerekkor-nosztalgiáé. 

A következőkben röviden elemzett kiállítások nagyon különböznek, mégis illeszkednek az önelemzés, a véletlenszerűségek kutatásának és az egyszerre létező perspektívák felmutatásának sorába.

Wilhelm, Alexander & ich – Campus Mundival Berlinben

Az őszi szemesztert Berlinben, a Humboldt Egyetem Művészet- és Képtörténet szakán töltöttem Campus Mundi ösztöndíjasként. Mint ahogy azt minden tanulmányút beszámolójában lehet olvasni, én is nagyon sok hasznos és szép emlékkel gazdagodtam. Szerintem is mindenkinek ki kéne használni az egyetem kínálta lehetőséget. Nem csak a szakmai előmenetel szempontjából jó több oldalát látni a világnak, de egy mélyen személyes szinten is. Itt pedig az áradozás helyett pár hasznos dolgot szeretnék megosztani, melyekkel már előre – és majd közben is – könnyebb navigálni az elintéznivalók között. Mert abból nagyon sok van, de mindent meg lehet oldani. Főleg ha fel van rá készülve az ember.

Nincs benne, mert nem írták bele – törölné az EMMI a társadalomismeret-érettségiből a genderelméletet

Egy kormányrendelet-módosítás a genderelmélet fogalmának törlésével csökkentené a társadalomismeretből emelt szinten érettségizők terheit. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának előterjesztése a Társadalmi világrend az ezredforduló után című részből egyedül ezt tenné ki.

Csirke in vitro – „Új utat kell találjunk, hogy etessük az éhes Földet!”

A laboratóriumi hús alapjaiban változtathatja meg az etikus étel lehetőségeit: miközben nullára csökkenti a feláldozott élőlények szenvedését, az étkezést környezetkímélőbbé is teszi.

Egyre több esővel és hőséggel számolhatunk a klímaváltozás miatt

A mostanában lezúduló víz télen-nyáron egyre általánosabb lesz, és az átlaghőmérséklet lassan akár 5 fokkal is megnövekedhet. A városok „hőszigetekként” működnek majd a trópusi, húsz fok feletti éjszakákon, mivel az épületek akkor is megtartják a meleget.