OTDK Társadalomtudományi szekció az ELTE-n

Április 11–12-én rendezték meg a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferenciának Társadalomtudományi Szekcióját az ELTE Társadalomtudományi Karán. A konferencia első napján az egészségpolitika, esztétika, filmtudomány, filozófia, nemzetközi tanulmányok, valamint vallás- és hittudományok tagozatok ülései zajlottak. A második napon kulturális- és szociálantropológia, média- és kommunikációtudomány, szociológia, politikatudomány és szociális munka, szociálpolitika tárgyakban adtak elő a hallgatók. Tudósítás a második nap eseményeiről.

Az egyes tagozatokon belül is rengeteg előadás hangzott el, ezek közül is több párhuzamosan, más teremben, így egyetlen tudósító nem számolhat be a nap minden eseményéről. A konferencia összetettségének köszönhetően térben és időben is megtapasztalható volt a rezümékötet borítójának fraktálos szófolyama: a társadalomtudományok címszó alatt és azon belül, újabb és újabb körökben gyűrűzik és osztódik, specializálódik a vizsgálat tárgya. A legtöbb esetben a dolgozat lezárása sem jeéenti a kutatás végét, szinte valamennyi előadásban elhangzottak a kutatás folytatásának lehetséges irányai.

A politikatudomány tagozatban adta elő Varga Vivien A 2015-ös migrációs válság hatása a nyugat-európai országok pátrendszerére című előadását. Kutatása arra irányult, hogy mennyire igaz az a közhiedelem, miszerint Európában a szélsőjobboldali pártok megerősödését vonta maga után a migrációs hullám. A magyar helyzettel hangsúlyosan foglalkozó kutatás meglepő eredményre vezetett: a vizsgált, ideológiai orientációjuk alapján széles skálán mozgó pártok bázisa csak kevés változást mutatott. A kutatás azt mutatja tehát, hogy markánsan idegenellenes attitűd jellemző a magyar közéletre. Varga Vivien értelmezésében, nem annyira a szélsőjobb térnyeréséről van szó, inkább a populizmus indokolja a pártok ellenséges hozzáállását. Tisztában vannak szavazóbázisuk véleményével és nekik akarnak megfelelni. A bírálat ugyanakkor kiemelte, hogy a kérdőívezés eredményeként kapott saját adatok egy rendkívül friss eseményt vizsgálnak, az emberek ezzel kapcsolatos véleményéről hosszabb távon pontosabb képet lehet majd alkotni.

A média- és kommunikáció tagozatban az itthon még kevésbé ismert ökodivatról adott elő Lengyel Zsanett. A racionális fogyasztás égisze alatt kialakuló slow fashion egy felhőszerűen képződő gyűjtőfogalom: bele tartozik a green fashion vagy a second hand és számos más (feltehetően még csak angol néven ismert) divatirányzat. Fő jellemzőjük, hogy a fast fashionnel szemben pozicionálják magukat, a fenntarthatósághoz pedig az anyaghasználatukban és gyártásmódjuk révén kapcsolódnak. Itthon még csak néhány tervező foglalkozik az irányzattal, ugyanakkor hasznos és szükséges lenne a szenzibilizáció, hogy az irányzat egyre inkább a fővonalba törjön. Lengyel Zsanett a divat és az öltözködés tudatosságát a tudatos étkezéshez hasonlította, mindkét területen fejlődnie kell még a hazai vásárlóközönségnek. Ugyanakkor a legolcsóbb megoldásokhoz képest gyakran gyakran túlontúl költségesnek bizonyul a tudatos divat és tudatos étkezés legtöbb ágazata. Az anyagiakat szem előtt tartva pedig nehéz az érzékenyítés. Természetesen vannak biztató jelek a hazai szecénán belül is: elindult egy, a külföldi trendekhez igazodó hullám, így ha nem is gyorsan, de lassan elterjednek itthon is ezek az irányzatok.

Az ökoszemlélet tematizálódott egy következő előadásban is. Nagy Viktória fókuszcsoportos felmérést készített budapesti egyetemisták klímaváltozással kapcsolatos ismereteiről, tájékozódási forrásaikról és felelősségvállalási hajlandóságukról. Már a cím is szemléletes és könnyen érthető képpel foglalja össze eredményeit: csepp a tengerben. Mint az előadásból is kiderült, ez kettős jelentést takar. Egyrészt a kutatásban résztvevőkben gyakran felmerült, hogy szinte jelentéktelenül kicsinek érzik magukat a környezetszennyezés globális méreteihez képest. Úgy gondolják, így elsősorban nem is nekik kéne változtatni szokásaikon a helyzet javítása érdekében, hanem politikai döntésekre lenne szükség és főleg azoknak az országoknak kellene változásokat eszközölniük, amelyek jelenleg a leginkább szennyezik a környezetet. Másrészt a cím arra is utal, hogy a sok kicsi sokra megy elv szerint, ha mindenki tesz valamit a környezet védelme érdekében az összeadódik. A fókuszcsoportok munkáját közös gondolkodás zárta. Arra keresték a választ, hogyan lehetne több embert érdekeltté és érdeklődővé tenni a környezetvédelemben és mi lehet az oka annak, hogy nem általános a környezettudatos szemlélet. A vélemények a bevonás, a személyes megszólítás hiányát emelték ki, a válaszadók szerint már óvodás korban el kellene kezdeni az érzékenyítést.

Egy másik szociológiai előadásban is megjelent, hogy mennyire fontos az a világ, amelyet gyerekkorban megtapasztal az ember. A gyerekek tanulásuknak alapvető eleme a világ utánzása. Ezért kell borzasztóan odafigyelni arra, milyen sémákkal találkoznak azokban a történetekben, melyek első sorban nekik szólnak. Pálóczi Bence bemutatott dolgozata a magyar mesekönyvekben és meseregényekben ábrázolt nemi sztereotípiákat vizsgálta. A kutatás alaposan, több szempont alapján járta körül a témát. Az előadásból kiderült, hogy a hazai mesekönyvpiac is olyan könyvekkel van tele, amelyeknek aktív főszereplői fiúk, akiket cselekedeteikkel jellemeznek, míg a felbukkanó lány karaktereket inkább érzelmeik és külsejük alapján. Míg a fiúk a történetekben kalandoznak, addig a lányok (rájuk) várnak; kirajzolódik a tipikus királylányt megmentő királyfi felállás. De ennél meglepőbb tényekre is kitért az elemzés, például, hogy az egyes szám elő személyben elmesélt történetekben az alany tipikusan férfi, vagy arra, hogy az írók kora és neme is összefügg azzal, mennyire jellemzőek a sztereotip szerepek a meséikben. A dolgozatban az is megjelenik, hogy már öt éves korban pontosan tudják a gyerekek, a társadalom milyen viselkedést vár el a különböző nemek képviselőitől. Azért is rendkívül fontosak az ilyen kutatások, mert eredményeik akár segítségül szolgálhatnak olyan könyvek megalkotásában is, amelyek nem termelik újra a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket.

A szociális munka és szociálpolitika tagozatban Ternay Andrea kutatását közvetlenül a tanulmányai során tapasztalt gyakorlati eljárásmód és elméleti megalapozottságuknak a különbsége inspirálta. Előadásában elmondta, olyan régi dilemmák is nehezítik a szociális munkások napi tevékenységét, amelyeknek már nem feltétlenül kellene felmerülniük, mégsem sikerült teljesen felszámolni őket. Kérdőívek és interjúk útján kérdezett hallgatókat, oktatókat és pályakezdő szakembereket saját etikai képzésükről, valamint hat egyetem tantervében vizsgálta az ilyen témájú órákat. Ezek alapján következtetett arra, hogy van ugyan ilyen jellegű ismeretterjesztés a képzések során, de messze nem elégséges. Mivel a szociális munka alapvetően emberjogi segítő szakma, alapvető fontosságú a lehetőségek és határok pontos ismerete. Így a kutatás által feltárt hiányosságok lényeges eredmények annak érdekében, hogy a jövő szociális segítői biztosabban tudják alkalmazni a megfelelő eljárásmódokat.

A rengeteg érdekes előadás közül véletlenszerűen kiválasztottak mellett adtak elő mégA félelem földrajza címmel a nők köztérhasználatának problematikus aspektusairól, diáktüntetők politikai szocializációjáról, a magyarországi közfoglalkoztatásról és a kakaó útjáról is. A szervező Társadalomtudományi Kar A tudomány kapujában program keretében középiskolásokat is meghívott a rendezvényre, hogy az előadások segítségével betekintést nyerjenek a különböző tudományterületekbe.

Forrás: tatk.elte.hu
Kép: XXXIII OTDK Társadalomtudományi szekció Rezümékötet – borító