Egész évben üldöztük a kultúrát

Véget ért a 2018/2019-es tanév, így itt az ideje, hogy visszatekintsünk arra, milyen kulturális eseményekben volt részünk, milyen élményeket próbáltunk meg eljuttatni hozzátok a kultúra rovaton keresztül. Összefoglalónkban az elmúlt egy év érdekes cikkeit idézzük fel, a teljesség igénye nélkül.

„Mit adtak nekünk a rómaiak?” – hangzik el a kérdés a Brian élete című klasszikus filmben. Csatornát, gyógyászatot, oktatást, bort, közrendet, öntözést, utakat, vízvezetékhálózatot. Az a kérdés viszont már sosem merült fel, hogy mit kaptak a rómaiak mindezekért cserébe. Jelen kontextusban ti, kedves olvasók vagytok a rómaiak, akiktől a legnagyobb ajándékot kaptuk az elmúlt évben is: figyelmet. Mi ezt azzal próbáltuk kiérdemelni és meghálálni, hogy kulturális események és élmények széles palettájáról írtunk ajánlókat, kritikákat, beszámolókat.

A Margó Irodalmi Fesztivál emléke még élesen él bennünk, olyan, mintha tegnap lett volna. Megtudtuk, hogy hogyan alkalmazható az irodalomterápia egy trauma feldolgozásához. Elmerengtünk azon, hogy milyen lenne az, ha kortárs szövegeket tanítanának az iskolákban, és persze könyvbemutatókon is részt vettünk. Schein Gábor Megleszünk itt című kötetéről kiderült, hogy olyan a befejezése, mint egy résznek a Black Mirror-ból. Nádasdy Ádámtól a Jól láthatóan lógok itt pedig az „őszinteség, szemérem, szégyen” kavalkádja.

Mi magunk is sok könyvet olvastunk. (Mivel a rovat szerzőinek többsége a Bölcsészkaron tanul, így rögtön egy sztereotípiát is megerősítettünk…) Néhány – számunkra fontos – kötetet nektek is elhoztunk, hogy kedvet csináljunk az olvasáshoz. Kemény Gabriellától a Zsebuniverzum világot, teret, időt teremt; Lesi Zoltán Magasugrás című könyve egy tragikus sorsot mutat be az 1936-os Olimpiáról; Simon Márton Rókák esküvője című verseskötetében azt szerettük, hogy egyszerre „bonyolult, érzékeny, sok, durva, szép.” A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt azért volt nyerő, mert a címe őszinte volt. Horváth Eve Konzoljának a merészségét szerettük. Seres Lili Hanna Várunk című kötete pedig mindannyiunkhoz közel áll, de ennyi elfogultság talán megbocsájtható.

2019 tavasza nagyon mozgalmas volt. A Bölcsész Napok a szórakozás mellett a kulturális és közéleti előadásokról is szólt. Zacher Gábor toxikológus és Sárosi Péter drogpolitikai szakértő érdekfeszítő vitát tartott az addikcióról és a marihuána legalizálásának a helyzetéről. Reisz Gábor, Sopsits Árpád és Szász Attila rendezők a magyar filmkészítés jelenéről beszélgetett. Az Apokrif folyóirat felolvasóestet tartott, míg az Ódry Színpad kitelepült, hogy előadja a nemrégiben bemutatott Az idegen című darabot.

A Stúdió K Színházban idén tavasszal 8 részes szabadegyetemi előadássorozatot szerveztek az ELTE BTK HÖK Kulturális és Sportbizottság támogatása mellett. A témák nagyon változatosak voltak, ugyanakkor mindegyik a színház és a színházi élet köré csoportosult. Szó esett a színház és a politika kapcsolatáról, a társadalom és a színház viszonyáról, az experimentális színházról, a függetlenségről. Önálló előadást kapott a kisebbségreprezentáció is, valamint az egyik legfontosabb kellék, a függöny művészeti megjelenítése.

Nemcsak tanulni, pontosabban nem csak tanulva szórakozni jártunk idén színházba, hanem szórakozva tanulni is. Az Ódry Színpad eljött a Bölcsész Napokra, mi pedig elmentünk hozzájuk. A Mester és Margarita a provokatív előadásmódjával nyűgözött le minket, míg az Octopus, avagy Szent György és a Sárkány pedig nagyszerű szövegkönyvével. A Liliom (Vígszínház) a visszafogott és ízléses rendezéssel, míg Az üvegcipő (József Attila Színház) egyaránt jeleskedett a nagyszerű színészi alakításokban és a mondanivaló átadásában is. A Bíborsziget (Pesti Színház) egyszerre volt jelen és múlt, komédia és szomorúság. A színháznál néha tovább is merészkedtünk: így jutottunk el az Operettszínházba az István, a király rockoperára, valamint a Fővárosi Nagycirkuszba egy lenyűgöző artistaelőadásra.

A legtöbbször így is moziba mentünk. Sok filmet láttunk, és nem csak azt írtuk meg, hogy mit érdemes megnézni, hanem azt is, hogy mivel ajánlott óvatosnak lenni. Mi most csak a szépre emlékezünk. A Ruben Brandt, a gyűjtő végig nagyon feszes és pörgős, az egyik kedvencünk volt. A bűnös új szintre emelte a feszültségkeltést. A Csillag születik úgy is maradandó lett, hogy a történetét már negyedszer dolgozták fel, a zenés filmek szerelmeseinek kötelező darab. A Csodálatos fiú sajnos radar alatt maradt, de mi így is szerettük, ahogyan az Oscar-díjas Zöld könyvet is. (Másik személyes kedvenc.)

A Rossz versek azért emlékezetes számunkra, mert Reisz Gábor, a film rendezője és főszereplője interjút adott nekünk. Folytatódott a Művész-tanáraink sorozat is, amelyben Déri Balázs és Lax Éva gondolatait hoztuk el nektek. Új kihívás volt számunkra, hogy idén tavasszal nem csak másokat faggattunk a kérdéseinkkel, hanem saját magunkat is, ugyanis bemutatkozó cikkeket írtunk a rovaton belül, nektek. Emellett sem hanyagoltuk el a többi témát, s az említetteken kívül sorozatkritikákat, kiállításajánlókat, élménybeszámolókat írtunk nektek. És még sok minden mást.

Köszönjük az egész éves figyelmet! Folytatjuk. :)

 

A 2018/2019-es tanévben sok helyre elmentünk, hogy beszámoljunk nektek kulturális programokról, eseményekről. Erősen Budapest-centrikusak voltunk, de néhány vidéki, sőt, néhány külföldi helyszínre is eljutott egy-egy újságírónk, s ha már ott jártak, írtak is egy-egy élménybeszámolót. Az alábbi térképen látható, hogy merre jártunk az elmúlt egy évben:

 

Fotó: ELTE Online