Színházzal hatni az emberekre – A szabadegyetem második alkalmáról

Közös programsorozatot indít a Dunszt.sk és a Stúdió K Színház: havi két alkalommal kulturális szabadegyetemen vehetnek részt az érdeklődők. A programot az ELTE BTK HÖK Kulturális és Sportbizottsága is támogatja. Az második alkalom március 11-én este 6 órától volt Színház és társadalom címmel a Stúdió K-ban. Tudósításunkat olvashatjátok.

fotó: Helli Szimonetta

fotó: Helli Szimonetta

A Dunszt.sk és a Stúdió K Színház közös programsorozata, a Közügy második szabadegyetemi alkalmán jártam március 11-én a Stúdió K Színházban. Most a Színház és társadalom kapcsolata volt az est központi témája. A kulturális szabadegyetem, amit az ELTE BTK HÖK Kulturális és Sportbizottsága is támogat, havi két alkalommal ad közvetlen lehetőséget egy diskurzusba való bekapcsolódásra a kortárs színházi és irodalmi jelenségekről. Egy-egy ilyen estén a közönség és a szakma sokkal közvetlenebb találkozásáról beszélhetünk: elismert esztéták, kritikusok, színháztörténészek, írók és alkotóművészek a közönség együttműködésével térképezik fel a különböző kortárs jelenségeket.

Ahogy már korábban, az este most is egy szemináriumból, majd egy rövid szünetet követően egy kerekasztal-beszélgetésből állt. Színház és társadalom egymásra hatása ismét nagyon termékeny párbeszédeket alakított ki, fontos kérdéseket vetett fel. A helyek elfoglalása után Tompa Andrea beszédével kezdődött a közös gondolkozás. Szemináriuma rávilágított például, hogy nehéz megítélni, hogy mikor, hogyan és egyáltalán valóban szükséges-e a társadalmi beavatkozás az egyes helyzetekben. Azt pedig méginkább nehéz belátni, hogy eléri-e a célját, valóban van-e tartósan társadalomformáló hatása.

Forrás: színház.org / Fotó: Kurucz Árpád

Forrás: színház.org / Fotó: Kurucz Árpád

Rámutatott az újrajátszások identitásépítő szerepére is, például egy győztes háborút, vagy egy pozitív kimenetelű történelmi eseményt gyakran adnak elő újra meg újra, hogy ezek a heroikus momentumok formálják az emberi emlékezetet. Illetve egyes események újrajátszásánál fontos szerepet kap a lassítás is: például a Ceausescu házaspár kivégzése feldolgozhatatlanul gyorsan történt, így a történetet lelassítva, rákérdezve, értelmezve, gondolkodtatva mutatják be.

A Milo Rau által készített Moszkvai perek példáján keresztül a művészet szabadsága és az egyház közti éles szembenállás került értelmezésre és feloldásra a projekt végigkövetésével. A háromnapos előadás egy térbe tereli a legkülönbözőbb ideológiájú és foglalkozású embereket, tekintélyszereplőket, ahol egy bírósági per keretei között egy adott dramaturgia alapján megvitathatják a nézeteiket. A jelenlévő véleményformáló művészek és kritikusok, az elit és a médiaszemélyiségek együtt próbálnak megoldást találni a per három napja alatt, és bár adott a dramaturgiai keret, a per kimenetele nyitott marad. A projekt lényegévé azonban mégsem a végkimenetel válik, és ezért is mondható igazán sikeresnek: a társadalmi beavatkozás a mi és ők szembenállását képes meghaladni, képes a dekonstruálására és átalakítására mi és ti kapcsolattá.

Forrás: 7ora7.hu

Forrás: 7ora7.hu

A kerekasztal-beszélgetés moderátora ismét Gerencsér Anna volt, aki Patonay Anita, Puskás Panni, Fábián Péter és Benkó Bence bemutatása után hamar a kérdéskör mélyére vezette a résztvevőket. Ismét kiemelték, hogy a színház valódi hatása nehezen érhető tetten, egy-egy színházpedagógiai foglalkozás során jobban látható, de a hosszú távú formáló szerepe nem követhető így nyomon. Ehhez kapcsolódva Puskás Panni fejtette ki, hogy szerinte a frontális színház leáldozóban van, egyre fontosabbá válik, hogy kilépjünk a kereteinkből. Magyarországon azonban a legtöbb esetben nehéz az embereket kimozdítani ebből a nézői pozícióból. Ráadásul egyre kevesebb olyan emberhez tudnak eljutni ezek az előadások, akik számára igazán fontos lenne. Fábián Péter fogalmazta meg, hogy saját közönségükön túl vágynának olyanokra is, akik nem értenek egyet velük, hiszen ott lehetne igazán nagy hatást elérni.

Szóba került az is, hogy vidéken a legtöbb esetben nincs lehetőség igazán társadalomformáló előadás létrehozására, mert sokszor sem az igazgatónak, sem a közönségnek nincs rá igénye. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy vajon a független színházaknak mennyire feladata kiszolgálni a közönségigényeket? Nehéz megtalálni a középutat, hogy a közönség érdeklődése fennmaradjon, de lehetőség legyen a kísérletezésre és a kimozdításra is.

Illetve egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy hogyan tud helytállni a színház a kommunikációs társadalomban, jól megszólítani az embereket, hatni és gondolkodtatni. Ilyen és ehhez hasonló kérdések és felvetések merültek fel az este során, tehát ismét számos új gondolattal, termékeny beszélgetéssel gazdagodtunk. A konstruktív vitával a résztvevők között fontos meglátások kerültek felszínre, a különböző nézőpontok ütköztetése pedig a legjobb lehetőség, hogy fel tudjuk tenni a megfelelő kérdéseket, és pozitív irányba tudjunk formálni egy fontos problémát. Ezek az alkalmak erre adnak lehetőséget.

A következő szabadegyetemi alkalom március 25-én lesz Színház és cenzúra címmel. Tényleg érdemes nyomon követni az eseményeket, a helyek nagyon gyorsan betelnek.

Kiemelt kép forrása: dunszt.sk
Képek forrása: szinhaz.org, 7ora7.hu, a szerző saját fotója