Az ember, aki festményekről álmodott – Ruben Brandt, a gyűjtő

A közelmúltban mutatták be a mozikban a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmet. A különleges látványvilágú alkotásban a leghíresebb festmények főszereplői elevenednek meg a vásznon. Filmajánlónkat olvashatjátok.

A Ruben Brandt, a gyűjtő különleges látványvilága sokak számára figyelemfelkeltő lehetett már az előzetes alapján is. Első ránézésre nemcsak egyedinek és szokatlannak tűnt, hanem nagyon furcsának is, ami majdnem eltántorított attól, hogy esélyt adjak ennek az alkotásnak. Óriási hiba lett volna, mert ezt a filmet látni kell!

A történet főhőse a címben is szereplő Ruben Brandt, aki nagyon frappánsan Rubens és Rembrandt nevének egyesítéséből kapta a nevét. Brandt egy elismert művészetterapeuta, akinek a páciensei olyan bűnözők, akik valamilyen rossz szokás miatt nem tudnak hibátlanul működni a választott szakmájukban. A bonyodalom alapját az adja, hogy Brandt rémálmaiban híres festmények karakterei törnek az életére, s az alváshiány teljesen kikészíti őt.

A terapeuta annyira elkeseredett már, hogy arra a következtetésre jut: szembe kell néznie a problémával. Ezt úgy teheti meg, hogy birtokolja is a problémát, vagyis el kell lopni azokat a festményeket, amelyek megjelennek az álmaiban. A feladatra tökéletesen alkalmasak a páciensei, akik közül egy Mimi nevű tolvaj kapja a legnagyobb szerepet. Mimi kleptomániában szenved, ez a szokása többször is bajba sodorta őt.

A szinopszis alapján ez egy tipikus heistfilm vagy akciófilm is lehetne. A zsánernek a jegyei szinte kivétel nélkül megjelennek a gyakorlatban is. Egyértelműen kiemelkednek az üldözéses jelenetek, amelyek elképesztően dinamikusak. Az összes lehetséges klisé előkerül ezeknél a ilyenkor, amiket látványosan parodizál a film. A komikumot tovább fokozza, hogy nagyon részletgazdag környezetben történik mindez, és ez mutatja meg először, hogy a Ruben Brandt, a gyűjtő jóval több, mint egy akciófilm.

A film képi világa elképesztő. Az egész alkotás olyan, mint egy organikus festmény (nem abban az értelemben, mint a Loving Vincent). Minden gondosan a helyén van, a legapróbb részletnek is van valamilyen funkciója. A művészet ugyanakkor nem nyomja el a cselekményt, egy pillanatig sem érződik, hogy a magamutogatás oltárán feláldozná a történetet a film. Ez egyértelműen Milorad Krstić érdeme, aki a rendezés, a látvány és a forgatókönyvírás terén is nagyot alkotott.

Krstić alkotása kivételes munka. A film tempója végig megfelelő, rendre akkor gyorsít/lassít, amikor arra szükség van. Az eseményekkel nem csak az idő telik, valóban előrébb viszik a történetet. Az izgalmas jeleneteket tartalommal teli párbeszédek kötik össze. Ezek mind alapvető elvárások egy filmmel szemben, mégis ritkán valósulnak meg egyszerre. Az egyetlen vitatható pont a befejezés.

A történet végig abba az irányba mutat, hogy a film végén lesz egy csavar, ami más megvilágításba helyezheti az addigi eseményeket. Ez részben így is van, viszont ezzel a fordulattal két kisebb problémám is van. Egyrészt, miután ez megtörténik, kicsit kapkod a film, s az addigiakhoz képest túlságosan hirtelen lesz vége. Másrészt, ezt a megoldást már más film is alkalmazta, viszonylag hasonló formában. Abból a szempontból viszont működik, hogy elgondolkodtatja a nézőt.

A sok jó tulajdonsága közül talán ez a legjobb: hogy gondolkodtat. Ez nem csak a végére igaz, hanem közben is, olyan apróságoknál is, hogy éppen melyik híres festmény karaktere jelenik meg egy álomban. Erre egyébként nem mindig egyszerű rájönni, mert ezeket az alakokat szokatlan mozgásban látni, illetve a kinézetük is a film képvilágát tükrözi. A festészeti utalások mellett több közismert mozira is tesz utalást a Ruben Brandt, a gyűjtő, ezekre is nagyon érdemes figyelni.

A látvány mellett a hang is nagyszerű. Kamarás Iván nagyon hatásosan szólaltatja meg a címszereplőt, ahogyan Hámori Gabriella és Makranczi Zalán is kiváló hangjátékkal szerepel. A kisebb szerepekhez is nagyon jól passzoló hangok tartoznak. Ami igazán teljessé teszi a hanghatást, az Cári Tibor zenéje, ami tökéletesen illeszkedik a képi világhoz.

Összességében a Ruben Brandt, a gyűjtő egy nagyszerű alkotás. Azoknak is kellemes szórakozást jelenthet, akik nincsenek otthon a képzőművészet világában, mert a történet attól függetlenül is végig leköti a néző figyelmét. A film befejezése felvet néhány kérdést, ugyanakkor elgondolkodtató. Mindenképpen ajánlott darab.

 

Képek forrása: IMDb

A szerző értékelése IMDb-n: 9/10