A média ma már hatalmi ággá vált, s bár az információáramlás mindig is rendkívül fontos tényező volt, amit a hatalmasok igyekeztek befolyásolni, korlátozni, a sajtó sosem volt még olyan befolyásos – és talán befolyásolható – mint az internet korában. Az elkövetkezendő hónapban az ELTE Online Tudomány rovata a sajtó múltjának, jelenének és jövőjének szentel kiemelt figyelmet. Ehhez szolgál alapvetésként ez a rövid sajtótörténeti áttekintés – a Szerk.
Vajon mik voltak a mai újságok elődjei? Mi hozott rohamos változást az információterjesztésben? Milyen változásokat hozott az internet megjelenése? Ki volt Franz von Taxis?
Az információterjesztés őskora
A legősibb hírközlési formának az asszír uralkodók által emeltetett oszlopok tekinthetők, amelyekre általában egy-egy uralkodó hadjáratait vagy kiemelkedő tetteit vésték fel. Már az ókorban a Római Birodalomban is voltak sajtótermékek. A legelső ilyen az i.e. 58-ban Julius Caesar által alapított Acta Diurna volt, ami a hatalom álláspontjának megismertetésé szolgálta. Emellett olyan közérdekű információkat terjesztett, mint a senatusi döntéseinek tartalmát, gladiátorjátékok, kivégzések, ünnepségek és lakomák időpontját. Sajnos, ezekből a táblákból egyetlen példány sem maradt fenn.
Az újságlevelek és Gutenberg
A publicisztika és az időszaki sajtó az Újkorban kezdett el egyre fontosabbá válni. Egyik alapvető eszköze lett a feudalizmus elleni küzdelemnek. A sajtó megerősödő szerepéhez nagyban hozzájárul Gutenberg sokszorosító találmánya, a kézisajtó, amivel már lemásolhatóak lettek a kommunikációs termékek, és ezzel megnőtt a publicitás köre.
A mai sajtótermékek elődjei közé tartoznak az újságlevelek, amelyek nem sokkal a könyvnyomtatás feltalálása után kezdtek elterjedni. ezeknek többsége eleinte egyszeri megjelenésű volt, vagyis csak fokozatosan váltak időszakossá. A nyomtatott újságleveleket nyomdászok adták ki, akik egy-egy fontosabb, érdekesebb hírt tettek így közzé. Ezek voltak tehát az első olyan hírközlő eszközök, amelyek szélesebb társadalmi nyilvánosságnak készültek. Tartalmuk is ehhez igazodott: érdekes és csodás eseményekről, ünnepségekről, az udvari élet híreiről, boszorkányégetésekről, felfedezésekről, bűnözőkről, háborúkról, békekötésekről adtak tájékoztatást. A hírek mellett gyakran fametszetek díszítették a lapokat. A 16–17. századi nyugat-európai újságlevelek sokszor foglalkoztak a török háborúkkal.
A valódi periodikus sajtó megjelenése és fejlődése
Ezután a rendszeres hírközlés igényét a XVI. század végén megjelenő vásári tudósítások elégítették ki. Évente kétszer jelentek meg, a tavaszi és az őszi vásárok idején és az elmúlt időszak lényegesebb gazdasági és politikai eseményeiről tájékoztattak.
A postakocsi-hálózat a XVII. században kezdett kifejlődni, ekkor sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá vált az információterjesztés, mivel a postakocsik legalább hetente egyszer közlekedtek a nagyobb városok között. A postajáratok létrehozása Franz von Taxis gróf nevéhez köthető, aki a 15–16. század fordulóján a fontosabb útvonalak mentén postamestereket alkalmazott. Feladatuk az volt, hogy rendszeres időközönként útnak indítsák a hírek birtokosait (például a lovas hírmondókat). Később, a postamesterek ezeket az összegyűlt értesüléseket levél formájában maguk továbbították megrendelőiknek.
Ennek köszönhetően az 1600-as évek elején rohamosan nőni kezdett a sajtótermékek száma. Először 1605-ben Németalföldön alapították meg az antwerpeni Nieuwe Tydinghe lapot, majd 1609-ben az augsburgi Avisiot, azután a strassburgi Relatio nevű lapot. Ezzel egy időben a hírek ellenőrizetlen áramlását sokan és sokféleképpen próbálták megakadályozni a korabeli Európában, és a hírközlés fejlődésével együtt az állami és az egyházi cenzúra is szigorúbbá vált.
Az erkölcsi hetilapok és hatásuk
Németországban 1713-ban, Hamburgban jelent meg az első német erkölcsi hetilap: Der Vernünfftler címmel. Ezekben többek között bírálták azokat a visszaéléseket, amik a harmincéves háború és a feudális széttagoltság és anarchia következményei voltak. A fejedelmi udvarok bírálatával ezek az iratok szerepet játszottak a polgári-értelmiségi ellenzék kibontakozásában. A szerkesztőségben olyan irodalmi alakok foglaltak helyet, mint például Lessing, Goethe vagy Herder.
Ekkoriban az összes európai országban népszerűek voltak ezek a lapok. Nevelő tevékenységüket a moralizáló cikkek, dialógusok mellett, elbeszélések, anekdoták és rejtvények formájában próbálták átadni. A század második felére ezek váltak irodalmi folyóiratokká.
A 18. századra a korábban száraz, tényközlő hírlapokból értékelő, társadalmi harcokat támogató újság lett. A közép- és kelet-európai országok sajtója többnyire csak késéssel tudta követni a nyugati sajtó fejlődését. A 18. század elején Angliában már napilap indult, és létrejöttek az egész európai sajtó jellegét befolyásoló új folyóiratok. Eközben Kelet-Európában még csak kibontakozóban volt a rendszeres hírlapirodalom.
A magyarországi sajtó előzményei
A Mohácsi vész után csak bizonyos országrészeken, Erdélyben, a nyugati és a felvidéki városokban tudott fejlődésnek indulni a nyomdaipar. Így a török megszállás és pusztítás következtében a magyar sajtó előrelépése is késett. A 15. században még egyáltalán nem jelent meg hazai nyomdában újságlap, vagy röpirat.
Az első fennmaradt újságlevél a 16. század végéről származik. A legkorábbi ismert hazai újságlap a Monyorókeréken, amit 1587-ben adtak ki. Ebben Zrínyi György titkára ad hírt a szigetvári pasa fosztogatásairól. Magyarországon II. Rákóczi Ferenc ismerte fel elsőként az időszaki sajtó jelentőségét a tájékoztatás és a közvélemény befolyásolása szempontjából. Újságjával, a Mercurius Hungaricusszal kezdődött el hírlapirodalmunk, ami az Európa-szerte figyelemmel kísért eseményeknek és a kuruc szabadságharcnak a terméke volt.
A 18. században kezdődik meg az időszaki sajtó két főtermékének, hírlapnak és folyóiratnak a szétválása. A hírlapokat inkább beszámoló, hírközlő lapnak tekintették, míg a folyóiratokat olyan kiadványnak, amely tudományos, ismeretterjesztő és értékelő tartalommal rendelkezik. Ebben az időszakban jelenik meg Magyarországon az első olyan lap, aminek nem a hírközlés, hanem a haszonszerzés a célja. A Pressburger Kundschaftsblatt kizárólag hirdetésekből álló újság volt, amiben a közlemények ingatlanok eladásaival vagy álláshirdetésekkel kapcsolatosak voltak. A magyar nyelvű újságírás megindítója, Rát Mátyás, fontosnak tartotta, hogy újságjában elkülönítse egymástól a hiteles és a bizonytalan, vagy kitalált dolgokat.
A mai sajtó előtt
A 19–20. század fordulóján változás következett be a sajtó funkcióval kapcsolatban: az újságok feladata már nem csak a tájékoztatás volt, kialakult a szórakoztatás igénye. Ám ez a forradalom csak később, az elektronikus tömegkommunikációs eszközök megjelenésével teljesedhetett ki. A ma már kézenfekvő technikai eszközök feltalálása után lehetővé vált képek és hangok közvetlen rögzítésére. A kép pedig fokozatosan egyre központibb szerepet kapott a sajtóban (képi fordulat).
Nemrég, 2017. február 15.-én mutatták be Buzinkay Géza A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig című könyvét, az első igazán átfogó magyar sajtótörténeti monográfiát.
Az online világ
A legutóbbi információs forradalmat az internet elterjedése jelentette. A tömegkommunikációs folyamatok korábban egyoldalúak voltak. Az üzenet valamilyen hordozón (újság, tv, rádió stb.) keresztül jutott el a befogadókhoz. Az internet ezt változtatta meg gyökeresen. Először nyílt lehetőség a közvetlen visszajelzésre.
Egyes kutatók az internetet újmédiának nevezik, és igyekeznek azt a tömegkommunikációval szemben meghatározni. Az elválasztás alapját az a felismerés adja, hogy az interneten nem egy adott felületről értesül egy oldalúan a befogadó a tartalomról, hanem mindkét fél aktívan részt vehet az információcserében. Természetesen ez nem minden esetben igaz, egy milliós látogatószámú honlap működése megfelel a hagyományos tömegkommunikációs modelleknek, mivel nem képes egyéni párbeszédet kialakítani az olvasóival.
Napjainkban a közösségi média (social media), illetve a web3 korát éljük. A közösségi media olyan interaktív felületek összefoglaló elnevezése, amelyen a felhasználók tartalmat hoznak létr, illetve osztanak meg egymással, és mindezt egy önálló azonosítóval történő belépés után teszik. A web3 pedig a 2010-es években kezdett el kialakulni. Elődjétől, a web2-től az különbözteti meg, hogy a kulcsszavas keresésen túl asszociatív módon is tud találatokat generálni, illetve korábbi böngészési szokásai és keresései alapján kapcsolódó tartalmakat kínál a felhasználónak.
Az internetzen a sajtó is jelentősen átalakult, hiszen a digitális világban sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá vált az információszerzést, ma már rengeteg adatbázis és archívum található a weben. Továbbá az online médiában – a szövegen kívül – rengeteg interaktív tartalom jelenhet meg a cikkek mellett (videók, képek, linkek, kérdőívek). Mivel viszont az interneten bárki közzétehet információkat, az ott található adatok sokkal kevésbé ellenőrizhetőek. A tavalyi Kutatók Éjszakájának egyik előadása is éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad mindent elhinni, amint az interneten találunk. A digitális hálózat egy másik lényeges hozadéka az anonimitás, bárki publikálhat egy nicknév alatt, név és arc nélkül. Emellett a weben sokkal könnyebb utólagosan javítani (pl. helyesírási hibákat), sőt, kevésbé megbízható források néhány kattintással átírhatnak egész cikkeket. Ezzel szemben a római kőtáblákon kicsit nehezebb volt korrigálni!
Források:
A magyar sajtó története 1705- 1892, szerk.: Kókay György, mek.oszk.hu
Lenthár Balázs: Az újságírás története I., 2012.03.22., Pestibölcsész
Média, mmi.elte.hu/szabadbölcseszet, 2006
Képek: cavemanlogic.com, barmanguide.com, en.wikipedia.org, pecsma.hu, stilton.org, jackrogan.com
