Az év mérkőzésére készült a magyar labdarúgó-válogatott Szlovákia ellen. Egy esetleges győzelemmel ugyanis a nemzeti tizenegy óriási lépést tett volna a részben hazai rendezésű 2020-as Európa-Bajnokságra való kvalifikáció irányába. A szurkolók és a játékosok egyaránt bizakodók voltak, hiszen a hazai pálya előnye, valamint a Wales és Horvátország felett aratott győzelmek tükrében a szlovák csapat nem tűnt verhetetlen ellenfélnek. Hiába játszott azonban a meccs javarészében jól a válogatottunk, végül 2–1-es vereséget szenvedett Szlovákiától.
A kedd este 20:45-kor kezdődő találkozó főpróbája egyik csapat számára sem sikerült fényesen. Magyarország az előző héten barátságos mérkőzésen 2–1-es vereséget szenvedett Montenegrótól. A találkozónak azonban sem a játékosok, sem a szurkolók nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, lévén csak egy barátságos meccsről volt szó, valamint a válogatott igencsak tartalékosan állt fel, így semmilyen tekintetben nem lehetett következtetéseket levonni a találkozóból, a fejekben már ekkor is a Szlovákia elleni selejtező járt.
Ellenfelünk szintén vereséggel hangolt, ám az ő esetükben sokkal fájóbb kudarcról volt szó, ugyanis hazai pályán szenvedtek megsemmisítő, 4–0-s vereséget a Horvátország elleni selejtezőn. A szlovák csapat számára így méginkább fontossá vált az amúgy sem kis jelentőségű Magyarország elleni találkozó.
Az ütközet iránti érdeklődés olyan nagy volt, hogy a jegyvásárlás kezdete után egy órával már elfogyott minden jegy, azaz telt ház várta a csapatokat a Groupama Arénában. A magyar szurkolók elképesztő hangulatot varázsoltak, egy kifeszített, Hunyadi Mátyást lovon ábrázoló élőképpel szimbolizálták az ultrák, hogy ők a fekete sereg (a szurkolótábor felhívására a szektorban mindenki feketét viselt), a Himnuszt pedig egy emberként énekelték a játékosok és a szurkolók is, még a válogatott olasz szövetségi kapitánya Marco Rossi is.
A magyar-válogatott a Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Orbán, Kádár – Kleinheisler, Nagy Á. – Dzsudzsák, Szoboszlai, Sallai – Szalai tizeneggyel kezdett, míg a vendégeknél a Dúbravka – Satka, Vavro, Skriniar, Hancko – Kucka, Lobotka, Hamsík – Rusnák, Bozeník, Mak összeállítású csapatnak szavazott bizalmat Pavel Hapal szövetségi kapitány.
Magyarország remekül kezdte a mérkőzést, a csapat azonnal magához ragadta az irányítást, magabiztosan birtokolták a labdát, a játék pedig a szlovák térfélen zajlott. Főleg a balszélen Sallai Roland oldalán voltunk aktívak, a fiatal magyar szélső rendkívűl lendületesen játszott, többször is zavart okozva a szlovákoknak, a másik szélen Dzsudzsák Balázs némileg befelé húzott és egyfajta irányítói szerepet vette fel, az első fél órában több ígéretes labdája is volt, ám ezekből a támadásokból többnyire nem alakult ki helyzet, vagy elakadtak az ellenfél védelmén. A legígéretesebb lehetőség Kleinheisler előtt adódott már a 6. percben, amikor is a tizenhatoson belül lövőhelyzetbe került, ám a labdát nem sikerült igazán erősen ellőnie, így az az ellenfél kapusának kezében landolt. Kleinheislerről érdemes megemlíteni, hogy ezúttal nem a középcsatár mögötti pozícióban, hanem a középső középpályán kapott szerepet és remekül látta el a feladatát, rendkívül harcos volt, kifejezetten jól állt neki ez a szerep. Szoboszlai Dominik lövését érdemes még kiemelni, aki baloldalról, 14 méteres távolságból szúrhatta rá a labdát a 15. percben, ám ezt a próbálkozást is sikerült védenie a szlovák kapusnak.
A meccs előrehaladtával egyre nagyobb küzdelem alakult ki a pályán, több szabálytalansággal, ami aztán az egész mérkőzésre jellemző volt, noha nem volt egy kifejezetten durva találkozó. Lovrencsics Gergelyt a 30. percben sérülés miatt le kellett cserélni, már azt megelőzően is húzta a lábát, ekkor azonban jelezte, hogy nem tudja folytatni, így helyére Bese Barnabás állt a jobbhátvéd pozíciójába.
Szlovákia a 35. percben kezdett éledezni, ekkor tudták először huzamosabb ideig megtartani a labdát és azt a magyar térfélen tartani, addig csak elvétve jutottak el a kapunkig, egy-két távoli lövés erejéig. Ébredésüket azonban hamar siker koronázta, a 40. percben ugyanis Mak révén Szlovákia szinte a semmiből megszerezte a vezetést. A magyar- válogatott bal széle kissé bealudt, így a szlovákok eltudtak futni, a középcsatár Bozeník passzolta vissza a labdát lesgyanús helyzetben, az érkező Mak pedig nem hibázott, 0–1. Magyarország így hátrányban vonult szünetre.
A második játékrészt Szlovákia hasonló felfogásban kezdte, mint ahogy az elsőt abbahagyta, igyekeztek ezúttal jobban letámadni. Az 50. percben azonban a tizenhatos előterében szabadrúgáshoz jutott Magyarország, a labda mögé Szoboszlai és Dzsudzsák állt, sokan arra számítottak, hogy utóbbi lövi majd el a labdát, még ha nem is az ő szöge volt ez az állított labda, ám végül a jobblábas Szoboszlai végezte el, aki tökéletesen csavart a jobbfelső sarokba, 1–1.
Válogatottunk a gólt követően magasabb fokozatra kapcsolt, a szurkolók is egyre nagyobb biztatásba kezdtek. Rögtön a középkezdés után a gólszerző Szoboszlai labdát szerzett és egészen a szlovák tizenhatosig jutott vele, ahol Sallaival játszott össze, aki középre ívelte a labdát, ám sajnos nem érkezett rá senki.
Sokáig azonban nem örülhettünk, mert az 56. percben egy védelmi kihagyást követően Bozeník kapta meg a labdát, aki Baráth Botond hibáját kihasználva Gulácsi kapujába lőtt, 1–2. Pár perccel később Szlovákia megszerezhette volna a harmadik gólt is, amikor egy magasan érkező labdát a mindig magabiztos Willi Orbán a saját tizenhatosunkon belül nagyon rosszul kezelt le, így a játékszer az első gólt szerző Mak elé került közel a kapunkhoz, a szlovák játékos lövése azonban jóval a kapu fölé szállt. Megköszönhetjük neki, hogy nem dőlt el már ekkor a mérkőzés, mindenesetre az világosan látszott, hogy a magyar védelem a második félidőre már igencsak zavarba hozhatóvá vált.
A 65. és 75. perc közötti periódusban a magyarok nagy rohamokat indítottak, több lehetőség is adódott támadóink előtt. Előszőr Szalai lőtt 16 méterről, de a kapus résen volt, majd sorban jöttek a próbálkozások. Dzsudzsák két lövése emelendő ki, melyek közül az egyik elkerülte a kaput, a másik viszont egy remek átvétel után a tizenhatosról kaput talált, az életerős lövést pedig csak bravúrral tudta védeni Dúbravka. Kleinhesler pazarolt még el egy értékes lehetőséget egy kontra során, ám elhamarkodottan lőtt ahelyett, hogy leadta volna a társaknak, így a labda jócskán elkerülte a kaput.
Az utolsó 10-15 percben a magyar válogatott láthatóan elfáradt és már a hit sem igazán látszott rajtuk, a szlovákok pedig dominálták a találkozó hátralévő részében, csak annyit kiadva magukból, ami szükséges. Hamsík előtt adódott még egy nagy lehetőség, de Gulácsi remek védésének köszönhetően a szlovákok nem arathattak több gólos győzelmet.
Összességében a magyar-válogatott nem érdemelt vereséget és néhány periódust leszámítva kifejezetten jól játszott, sokszor jobban mint ellenfele, a játék képe alapján egy döntetlen, de még akár egy győzelem is benne lehetett volna a pakliban, azonban örök igazság, hogy a focit gólra játsszák, ebben pedig kedden este a szlovákok vitathatatlanul jobban muzsikáltak, hiszen kegyetlenül kihasználták az adódó lehetőségeket.
A vereség után Magyarország a csoport harmadik helyén áll 9 ponttal, Szlovákia szintén ennyi egységet gyűjtött, de az egymás elleni eredmények miatt előttünk állnak, 10 ponttal pedig a hatalmas meglepetésre Azerbajdzsánban 1–1-et játszó Horvátország áll az élen, Walesnek 6 pontja van, de ők egy meccsel kevesebbet játszottak. A kijutás reménye tehát nincs még veszve Magyarország számára, ám ezzel az eredménnyel sokkalta nehezebb dolga lesz az elkövetkezendő három mérkőzésen, mint egy győzelemmel, vagy akár egy döntetlennel lett volna, így már jobban oda kell figyelni a többi mérkőzésre. Horvátország és Wales ellen idegenben pedig roppant nehéz dolga lesz a nemzeti tizenegynek.
Képek forrása: csakfoci.hu; 444.hu; index.hu; vasarhely24.com
