November 12-én, péntek este a magyar labdarúgó-válogatott San Marinót fogadta a Puskás Arénában. A mérkőzést kvázi tét nélkül rendezték meg, a mieinknek sajnos már nem maradt esélye kijutni a jövő évi katari világbajnokságra. Ennek ellenére tizenötezer szurkoló így is kilátogatott, igaz, a stadion befogadóképességének ez csupán a negyedét tette ki. A hangulatra azonban nem lehetett panasz, és ez hatványozottan igaz a B-középre, ahonnan első ízben volt alkalmam végig követni egy futballmérkőzést.
Kattaaanj beeee! – hangzott el a felszólítás a meccs előtt és alatt körülbelül minden ötödik percben a hangulatfelelősök mikrofonjából. A szektor válasza pedig folyamatos ugrálás, éneklés, tapsolás formájában mutatkozott meg. A mozgásra szükség is volt, hiszen a 90+3 perc legnagyobb részében a hőmérséklet a fagypontot közelítette. A publikum ennek következtében a pályán lévők közül leginkább kapusunkat, Dibusz Dénest sajnálta, akinek a mérkőzésen nem túl sok dolga akadt, és amíg mi kabátban, sálban és sapkában ugráltunk, ő rövidnadrágban és rövidujjúban próbálta melegen tartani magát.
A kevés nézőnek és a hidegnek viszont előnyei is vannak. Még életemben nem voltam olyan focimeccsen, ahol nem kellett hosszú perceken keresztül sorban állni a büfénél vagy a mosdóknál. Az persze más kérdés, hogy a sör egy kicsit jobban csúszik a nyári kánikulában egy Magyarország–Portugália EB-meccsen, mint egy vacogós novemberi estén, de az utóbbinak is megvan a hangulata. Pont úgy, ahogyan a halk felelgetésnek is, amely során a B-közép rigmusaira az aréna közönsége ad választ, minden hangszálát megfeszítve, hogy valamit hallani is lehessen belőle.
A hangulat tehát nem az igazi, de így is rendkívül felemelő. Mi a helyzet magával a mérkőzéssel? Rövid ismertető: nemzeti tizenegyünk a korábban Albániától elszenvedett két vereséggel elszalasztotta a lehetőséget, hogy 1986 után ismét világbajnokságon szerepeljen, így számunkra az utolsó két meccsre (San Marino és Lengyelország) nem maradt más, mint a becsületünk megőrzése. San Marino ellen nem lehetett kérdés a győzelem, ugyanis a miniállam csapata a csoport utolsó helyén, 0 ponttal, 1–32-es gólkülönbséggel szerénykedett. Ellenünk például még gólt sem szereztek soha. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy amatőr válogatottról van szó, amelynek tagjai civilben többek között fogorvosok, könyvelők és autókereskedők.
A magyar válogatott a Dibusz – Botka, Lang, Szalai A., – Nego, Nagy Á., Gazdag, Vécsei, Schön – Szalai Á., Szoboszlai összeállításban kezdte meg a mérkőzést, míg a vendégek az E. Benedettini – Ma. Battistini, F. Fabbri, D. Rossi, A. Grandoni – F. Tomassini, Lunadei, E. Golinucci, Mularoni, D. Tomassini – Nanni kezdővel futottak ki a gyepre. Az elvárásoknak megfelelően a hazai csapat kezdte jobban a mérkőzést, a harmadik percben már szögletet harcolt ki, és három perccel később egy gyönyörű Szalai Á. – Szoboszlai összjátékot követően utóbbi villant, és Fabbri lábai között ellőve a labdát Benedettini hálójába talált. Ezt követően folyamatosan birtokoltuk a labdát, a csapat tudatosan építkezett, aminek a 22. percben meg is lett az eredménye. Nego jobboldali megiramodása után beadására a röviden Gazdag érkezett, aki megduplázta az előnyt. A 32. percben a tábor a hat évvel ezelőtt elhunyt Fülöp Marcira emlékezett, a nevét skandálva. Ezzel egyidőben a vendégek cserére kényszerültek: sérülés miatt Tomassinit Hirsch váltotta. A szünetben 2–0 állt az eredményjelzőn.
A második félidőben is a magyar csapat irányította a játékot, az iram azonban egy kicsit alábbhagyott. A mieinknek akadtak helyzeteik, lehetőségeik, de ezeket nem tudták gólra váltani. A második félidő eseménytelenebb bő negyedórája tökéletes lehetőséget kínált arra, hogy igazán megtapasztaljam az ultrák teremtette légkört. Ezt a lehetőséget ki is használtam, és jó pár rigmust és koreográfiát sajátítottam el. Például a guggolós „Lőjetek egy gólt!” vagy a futballpályán is gyakran felcsendülő „Tavaszi szél vizet áraszt”-ot. Ezen rigmusok és koreográfiák sajátossága, hogy a vezérszurkoló nagyjából tízszer mondja el, hogy „Figyelj, most utoljára!”, valamint hogy teljesen lekötik az ember figyelmét (persze csak addig, amíg kicsit el nem fárad és meg nem unja). Pont emiatt Szoboszlai második gólja a 83. percben egészen váratlanul ért bennünket. Az időközben beállt Schäfer passzát követően a magyar labdarúgás kincse (Rossi után szabadon) ballal lőtt impozáns gólt. Az i-re a pontot a Rossi által idén ősszel hét év után újra beválogatott Vécsei tette fel, megszerezve ezzel első gólját meggypiros mezben.
A második félidőben két újoncot is avatott a mester, a Hollandiában légióskodó Kiss Tamás és a Parmában játszó Balogh Botond személyében. A lefújás után a tábor elismerően ünnepelte a csapatot, amely megköszönte a szurkolást, és méltó zárásként közösen elénekeltük a himnuszt.
A mérkőzés után Rossi és a játékosok újfent megköszönték a biztatást, és a szövetségi kapitány a korábbi gyenge eredmények okán az esetleges felröppent távozásáról híreket egyértelműen megcáfolta. Kifejtette, hogy feladata van ezzel a csapattal, amely a sikeres szereplés mellett nem más, mint a mielőbbi és minél nagyobb mértékű fiatalítás.
A magyar futballtársadalom nagy örömére tehát a kapitány marad, a csapatban pedig egy új, fiatal mag alakul, amely nemcsak életkorát, de teljesítményét tekintve is igyekszik fekzárkózni a nemzetközi elithez és napjaink futballjának elvárásaihoz. A helyzet biztató, a rendre lehetőséget kapó fiatalok általában meggyőző teljesítményt nyújtanak, elég csak a dupláig jutó, és Lipcsében is egyre nagyobb szerepet betöltő Szoboszlai Dominikra gondolni. A találkozó után ő is nyilatkozott a sajtónak, és elmondta, hogy mindenképpen be szerette volna tartani az előző selejtezőkör után tett ígéretét. Akkor ugyanis nem igazán sikerült a tőle megszokott és elvárt szintet hoznia, most azonban mindent megtett a győzelemért, és a teljesítménye magáért beszél. A másik két gólszerzőnk, Gazdag Dániel és Vécsei Bálint közül az előbbi kiemelte, hogy nagyon jó érzés volt az ultrák előtt gólt szerezni, míg utóbbi hangsúlyozta, hogy minden egyes nap ezért a pillanatért dolgozott, és óriási dolog számára, hogy gólt szerzett válogatott színekben.
Az I-csoport másik két mérkőzése a papírformának megfelelően alakult. Anglia 5–0-ra kiütötte Albániát, Harry Kane mesterhármast jegyzett, míg Lengyelország 4–1-re diadalmaskodott Andorrával szemben. Ezen a mérkőzésen az ebben a naptári évben 60 gólig jutó Robert Lewandowski duplázni tudott.
Képek forrása: radio1.hu, csakfoci.hu
