„A boldogság keresése az emberi lét alapvető célja” – mondják, mi pedig kerestünk 10+1 okot szombathelyi egyetemistaként. Boldog boldogság világnapját mindenkinek!
A naptárunk sok mindent jelezhet: számon tudjuk tartani a teendőinket napi, heti, akár havi leosztásban. A segítségével előre tudjuk, mire esnek a jeles események, legyen az születésnap, évforduló, névnap, ráadásul felhívja a figyelmünket a pirosbetűs ünnepekre. Azonban egy naptárnak is lehetnek hiányosságai, amik jelen esetben azokra a napokra vonatkoznak, melyek nincsenek kiemelve benne jelöléssel – hacsak mi nem változtatunk ezen.
Március 20-a a boldogság nemzetközi napja, amit az ENSZ nyilvánított azzá 2012 nyarán. A boldogság világnapja alkalmából pár éve a Coca-Cola felkérésére egy hazai közvéleménykutató cég felmérte, mitől és mennyire vagyunk boldogok. Az eredményekből megállapítható, hogy az iskolai végzettség szintje meghatározó: a főiskolát, egyetemet végzettek átlagosan 70%-ot, míg az érettségizettek átlagosan 64%-ot adtak meg. Ennek apropóján gyűjtöttem össze 10+1 okot, amitől mi, szombathelyi egyetemisták boldogok lehetünk.
1. Nincs nagy nyüzsgés a városban
Azt gondolom, még annak az embernek is szüksége van a nyugalomra, a viszonylagos békére, aki egyébként rendkívül pezsgő életet él. Egyetemistaként (is) számtalan stresszforrással állunk szemben nap mint nap, amin nem segít, ha az intézményen kívül is idegeskedünk az emberek figyelmetlensége, érdektelensége miatt, amire a zsúfoltság csak rátesz egy lapáttal. Egy hosszú nap után üdítő érzés úgy visszasétálni a kollégiumba, a buszpályaudvarra, a vasútállomásra, hogy nem a kipufogók füstjét lélegezzük be, és számtalan zöld, parkosított területtel is találkozhatunk.
2. Az egyetem családias atmoszférája
Dobálózhatunk ezzel a sablonossá vált mondattal, hiszen szinte az összes intézmény nyíltnapján ezt halljuk vissza, mind az oktatóktól, mind a hallgatóktól. A kérdés az, hogy ez valójában mennyire érvényesül? Az ELTE SEK-en ez nem egy levegőbe lógatott kifejezés. Nem hamis ígérgetés. Szkeptikusan állunk hozzá először, egy külső szemlélődő pedig még annak sem feltétlenül hiszi el, aki valóban ezt tapasztalja, mert egyszerűen irreálisnak tűnik. Azért családias, mert nem vagyunk sokan? Ezt érthetik alatta? Nem egészen. Valóban kevesebben vagyunk, mint egy fővárosi egyetemen, de nem hiszem, hogy a családias légkört a viszonylag alacsony létszám teremti meg. Ehhez hozzátartozik, hogy az itt lévő emberek hogyan viszonyulnak a másikhoz: ez az egyik olyan eltérés, ami a szombathelyi campust megkülönbözteti a többitől. Ami miatt a hallgatók talán sokkal szívesebben emlékeznek vissza az itt töltött évekre.
3. A tanárok név szerint ismerik a hallgatókat, szeretnek minket
A tagmondat első fele miatt lehet, hogy valaki elhúzza a száját, a második miatt pedig előfordulhat, hogy hangosan nevet majd. Azt szokták mondani, hogy egy érmének két oldala van, ami mindenre vonatkoztatható, nincs olyan, ami kivételt képezne. Ez csupán szemlélet kérdése. Persze nem mindig jó, ha a tanárok valóban pontosan megjegyezték, ki kicsoda, de ez tényleg annyira borzalmas lenne? Nem esik jobban, ha tudják, hogy a két keresztnevünk közül melyiket használjuk? Hogy szólítsanak minket? Hogy emlékezzenek, miben vagyunk kimagaslóak? Ezeket mindenki válaszolja meg magának, bár sejtem az eredményeket.
A két állításom közül a másodikra egy rövid történetet hoznék, mindenféle magyarázat nélkül, mert úgy gondolom, hogy többet mondok vele, több mindent sikerül megértetnem ezáltal. November közepe tájékán kaptuk a hírt az átállásról távolléti oktatásra. Ez egy keddi napon történt, az előző félévi órarendem szerint aznap négy órám volt: abból kettő délutáni szeminárium.
A teremnél várakoztunk az oktatóra, talán négyen-öten, ha lehettünk. Egy-két perccel az óra kezdete előtt megjelent. Az arcáról egyrészt csalódottság, másrészt a létszám miatti döbbenet tükröződött, aminek – mindenféle düh nélkül – hangot is adott. Nem sokáig foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, jobban izgatott minket, hogy mi lesz most, így ez képezte a beszélgetésünket.
A tanár szinte minden második mondatának végén elismételte, hogy nem szeretné ezt, az előző félévben is annyira hiányoztunk neki. Nem képernyőn keresztül akar látni minket, hanem szemtől szemben, mert ez teszi a tanítást tanítássá. Megannyiszor kérte, hogy vigyázzunk magunkra, ha bármi gond van, írjunk neki nyugodtan. Nagyon fogunk hiányozni. Ezekkel a szavakkal bocsátott minket utunkra. Vajon minden egyetemen így zárták le a jelenléti oktatást?
4. Menza
Nem szorul felesleges magyarázkodásra, ez a szombathelyi egyetemisták egyik kiváltsága. Vicces, hogy az iskolai kantinról a legtöbbeknek a ploccsanós főzelékek jutnak eszükbe. Van, aki talán a „börtön-koszt” kifejezést is használja ezekre az intézményi területekre. Az ELTE SEK menzája az egyik olyan ok, ami miatt a hallgatók örömmel térnének végre vissza a jelenléti oktatásra.
5. Büfé
Egy jó reggeli meghatározója lehet az egész napunknak. Nem mintha csak reggel térnének be az emberek a büfébe. A hallgatók talán egyik kedvenc helye a hosszabb szünetekben: a kellemes, hangulatos és kényelmes környezet, az isteni kávék, szendvicsek, oh, és az imákat képező mennyei mogyorós forró csoki. Határozottan szebbé teszi a monoton hétköznapokat.
6. Fantasztikus szabadon választható tantárgyak
Persze ez nem feltétlenül csak a szombathelyi campusra vonatkozhat, pláne hogy az ELTE-hez tartozunk. Ettől függetlenül remek lehetőségek állnak a diákok rendelkezésére: különféle speciális kollégiumok, sőt, nemrég elindult a színjátszókör is mint szabadon választható kurzus. Mindenki megtalálja azokat a tárgyakat, amikkel akár örömmel és izgatottsággal telve foglalkozhat a kötelező órák mellett.
7. Egyedi programok, kreatív gólyahetek
Ki ne szeretné, ha az első egyetemi hete mondjuk a Trónok harca vagy a Jumanji-filmek szellemében teljen? Kinek az érdeklődését nem keltené fel, ha az egyik oktatója körüzenetben értesítené, hogy lehetőség van régészeti ásatásokon részt venni? Nem beszélve a különböző konferenciákról, könyvbemutatókról, filmklubról…
8. Savaria Történelmi Karnevál
Az esemény általában augusztus végére van ütemezve, így az itteni egyetemistáknak lehetőségük van kicsit visszamenni az időben és izgalmas napokat tölteni a városban, illetve a karneválon, mielőtt megkezdődik a szemeszter. Sajnos a vírushelyzet miatt tavaly elmaradt, de bízzunk benne, hogy idén ez máshogy lesz.
Az esemény általában több helyszínen zajlik igazán változatos programokkal, amik minden kategóriára kiterjednek, legyen az étel- és italkóstolás, kézműveskedés, tánc, színház… Így még azok igényeit is kielégítheti, akik egyébként nem rajonganak a történelmi témájú programokért.
9. Erasmus
Természetesen ez nem Szombathely-specifikus kiváltság, ettől függetlenül igenis ok arra, hogy az egyetemisták elégedettek és boldogok lehessenek. Nem mindennapi lehetőség, hogy a diákok ennek az ösztöndíjnak az elnyerésével egy huzamosabb időt tölthessenek el az általuk választott országban. Közelebbről megismerhetik az ottani életet, miközben a tanulmányaikat folytatják.
10. Diploma és diplomaosztó
Sok szenvedés árán, de csak meghozza a gyümölcsét az éveken keresztül folytatott tanulás. Hiszen nem hullhat – és nem is hullik – minden az ölünkbe, meg kell küzdenünk érte. A diploma ennek a küzdelemnek a dicső szimbóluma, amire büszkék lehetünk, ami szintén boldoggá tesz (majd) minket.
+1 A lehetőség, hogy egyáltalán egyetemre járhatunk
Nem mindenkinek adatik meg, hogy tanulhasson a felsőoktatásban: ezt nemcsak a lustaság, a motiváció hiánya akadályozza meg, hanem sok más tényező. Talán ebbe bele sem gondolunk sokszor. El vagyunk foglalva a saját problémáinkkal, hiszen miért foglalkoznánk a máséval? Csakhogy ez sokszor hálátlanságba torkollik, amit lehet, hogy olyan ember hallgat végig, aki mindent megadna azért, hogy a helyünkbe lehessen. Még akkor is, ha rengetegszer vért izzadunk a céljaink eléréséért. Azt gondolom, hogy ez utóbbi megkoronázza plusz egy okként azt, miért is lehetünk boldogok (szombathelyi) egyetemistaként.
A hivatkozott adatok forrása: kodolanyi.hu
Kiemelt kép: Kleinhappel Miklós/ELTE SEK
