Így maradhatunk továbbra is motiváltak a távolléti oktatás alatt

Február 8-án távolléti oktatással vette kezdetét a tavaszi szemeszter az ELTE Savaria Egyetemi Központjában is, ami nem jelent mást, mint hogy folytatódik az állandó küzdelem önmagunkkal, hogy hogyan maradhatunk motiváltak a tanulásban a kialakult helyzet ellenére. Van pár tippem számotokra.

Sokat olvastam abban a témában, mi hathat motiváló erőként a távoktatás alatt, vagy csak úgy általánosságban, hiszen a tanuláshoz, a jó teljesítményhez nemcsak eltökéltségre van szükségünk, hanem motivációra is éppen ugyanúgy. Összegyűjtöttem hát olyan tippeket, amelyeket hatásosnak gondolnak ebben a tekintetben, illetve hozzátoldottam néhány saját ötletet is, amelyek talán segítségünkre lehetnek az újabb, avagy a folytatódó távolléti oktatás alatt.

Tavaly ilyenkor senki sem gondolta volna, hogy ez az online forma hosszú távra a mindennapjaink részévé válik, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni – legalábbis ezt várják el tőlünk. Ahogy mindennek, természetesen ennek is megvannak a maga előnyei: otthonról kényelmesebb részt venni egy-egy előadáson, a bejárósoknak pedig nem kell órákat ücsörögni az egyetemen, hogy megvárják a jóval később kezdődő tárgyukat. Csakhogy eközben elszakadtunk a társaságtól, „az egyetemre járás” hangulatától. Nincsenek programok, bulik, nem lehet egy hosszú nap után kimozdulni a barátokkal. Személytelenné, egybefolyóvá vált minden, ami az egyetemhez kapcsolódik, ez pedig nem kicsit megviseli a hallgatókat.

Egyikünk sincs hozzászokva ahhoz, hogy reggeltől késő éjszakába nyúlóan üljön a számítógép előtt, egyrészt az óráink miatt, másrészt a feladataink miatt, amelyek határideje sürgetően kiáltozik velünk. Stresszesek, kimerültek vagyunk; most még olyanok is vágynak a kiszakadásra, akik szívesebben töltik az idejüket a saját kis világukban. Ilyen esetben mit lehetne tenni?

Ahogy említettem már: nemcsak eltökéltségre, motivációra is szükség van ahhoz, hogy eredményesen állhassuk a sarat ebben a nehéz időszakban. Hasznos lehet, ha csak azután ülünk neki a feladatainknak, miután apró kis célokat tűztünk ki magunk elé. Ez egyén- és feladatfüggő, meg kell találni azokat a gócpontokat, amelyek a segítségünkre lehetnek. Elhatározzuk, hogy az adott napon megtanulunk legalább öt tételt, kitűzzük magunk elé a kihívást, hogy megcsináljuk a beadandó vázlatát a gyűjtött szakirodalmakból, esetleg megírjuk a szemináriumi dolgozat felét.

Rend a lelke mindennek – tartja a mondás, ez pedig a tanulásra is érvényes. Stresszes tud lenni, amikor rájövünk, hogy eltemetnek bennünket a hátralévő feladataink, szorítanak a határidők, ráadásul közeledik a vizsgaidőszak is, amiben lehetséges, hogy a kollokviumok egymás hegyén-hátán lesznek – ekkor kezdődik a kiborulásunk, ez az első fázis, ami a későbbiekben csak fokozódik. Persze, kétségtelenül nehéz a tömérdek feladat mellett jó időbeosztást csinálni, és egyébként is nehéz előre tervezni, amikor senki sem tudhatja, mi jöhet közbe. Ettől függetlenül, ha csak felületesen is, de érdemes papírra vetni, táblázatba foglalni, mikor mivel foglalkozzunk – legalábbis, milyen sorrendben. Az egyik legjobb érzés a világon, amikor valamelyik mellé rakhatunk egy óriási pipát, hiszen ez is motiváló erőként tud hatni.

Ha már a rendnél tartunk, a rendszerességről sem feledkezhetünk meg. Mindenkinek megvan az az adott napszak, amikor a legjobban tud koncentrálni és amikor a legkönnyebben megjegyzi a tanulandó anyagot. Ez szintén egyénfüggő: van, akinek ez a délelőtti órákban ideális, van, aki az éjszakáját szánja erre. Nem egy ezzel foglalkozó cikk hangsúlyozza, mennyire eredményes tud lenni, ha minden nap ugyanabban az időpontban tanulunk. Így nem borul fel az életvitelünk, minden nap megtanuljuk a beosztott anyagmennyiséget, a hátralévő – vagy az azt megelőző – időt pedig vagy pihenéssel, vagy olyan feladatokkal töltjük, amelyek nem igényelnek olyan nagymértékű agyi tevékenységet.

Ha meg szeretnénk előzni a belefáradást és el szeretnénk kerülni a felesleges stresszt, jó megoldás, ha a tanulást időegységekre osztjuk be magunknak. Ebbinghaus felejtési görbéje olyan információkkal szolgál számunkra, miszerint az újonnan szerzett ismeretet legalább 2 órán belül, legkésőbb 24 órán belül át kell hogy ismételjük, ugyanis, ha ezt nem tesszük, 48 óra múlva a hallottaknak már csak a 20%-ára emlékszünk. Ahhoz, hogy ez ne történhessen meg, úgy kell beosztani a rendelkezésünkre álló időt, hogy jusson az ismétlésre is. Ezért fontos, hogy megfelelően – és időben – osszuk el a mennyiséget.

Az újonnan megtanult információ felejtési görbéje – Forrás: otevotnyelv.com

A tanulási szakasz nem lehet folytonos; a szüneteknek óriási jelentőségük van, de az sem mindegy, hogy azok meddig tartanak és hogyan telnek. Ha 20-25 percig csak az adott anyagrészre koncentrálunk, utána szükségünk van arra, hogy ezeket fel tudjuk dolgozni. Ezt a szakaszt legalább 5 perc szünetnek kell követnie, ami alatt felkelhetünk a székből, átgondolhatjuk, mivel is foglalkoztunk eddig. (Az nem szünet, ha félretoljuk a jegyzetet, aztán a kezünkbe vesszük a telefont és pötyögünk rajta.) Motivációként hathat, ha a kis szünetekben valami aprósággal jutalmazzuk meg magunkat. Lehet ez egy falat csokoládé, sütemény, egy bögre a kedvenc kávénkból, teánkból, néhány kedves szó tőlünk magunknak: „Meg tudom csinálni!”; „Ez az, csak így tovább!”; „Kitartó vagyok!”.

A minket körülvevő környezet is nagyon meghatározó. A rendetlenség sok esetben feszélyezi az embert, ezért nem mindegy, milyen állapotok uralkodnak körülöttünk. A rendezett, esztétikus szoba nem csak a szemnek tesz jót: megnyugtat és ellazít minket, nem vonja el a figyelmünket a káosz. A kellemes látványt pedig apróságokkal csak még kellemesebbé tehetjük: illatos gyertyákkal, háttérben szóló halk zenével. Ez utóbbi esetben fontos, hogy ne slágereket hallgassunk, hanem olyan szerzeményeket, amelyek egyszerűen csak hangszerkíséretből állnak. Ezt leginkább a tételkidolgozáshoz, beadandók megírásához ajánlom, hiszen hangos tételfelmondás közben nem feltétlenül segítenek mindenkinek a háttérben szóló dallamok. Rengeteg, szándékosan tanuláshoz készített lejátszási lista létezik, van miből válogatni.

Sokan szeretik színessel jelölni a fontos dolgokat a jegyzeteikben. Kiemelik, ezzel együtt pedig odahelyezik a fókuszt, ami nagy mértékben segíthet, hogy könnyebben megjegyezzék az adott leckét. Ha valakinél – elsősorban most a tanulási technikákat tekintve –, meghatározó a kreativitás, jó ötlet lehet a tanulókártyák készítése. Egyrészt, ezekkel sokkal könnyebben megy az ismétlés, másrészt egyfajta kreatív stresszlevezetésnek is megfelel. Ezek készítése közben nem elsősorban a leírt anyagra, hanem a kivitelezés módjára helyeződik a hangsúly, ami kicsit segít kiszakadni a cudar, stresszes valóságból.

A tanulást segítő lépéseket sokáig lehetne még boncolgatni, hiszen ez csupán néhány a sok közül, csakhogy a távoktatás nem feltétlenül csak erről szól. Nyomasztó, ha az ember hónapokon keresztül nem láthatja a barátait, nem mozdulhatnak ki együtt, nincsen társaságban – legalábbis, ha a négy fal már nem vált a társaságunkká… Abban, hogy összeszedhessük magunkat egy-egy „idegösszeroppanást” követően, meghatározó szerepük van azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, vagy akik hasonló cipőben járnak, mint mi. A megoldás erre a problémára kimerül a telefon- vagy videóhívásokban, de garantáltan segít. Nem baj, ha rámegy egy egész délután – társas lények vagyunk, szükségünk van a másikra. Kibeszélhetjük a problémáinkat, hogy mennyire elegünk van ebből az egészből, terelhetjük a témát más vizekre is: könyvek, filmek, sorozatok, új receptek… Nem számít, a lényeg, hogyha csak virtuálisan is, de együtt legyünk.

A Savaria Gazdálkodástudományi Tanszék hallgatói így tanulnak – Forrás: A Tanszék Facebook oldala

Nem ülhetünk reggeltől estig a gép előtt, nem foglalkozhatunk csak és kizárólag a ránk váró feladatainkkal, mert abba beleőrülnénk. Fontos, hogy kicsit szórakozzunk is, és ennek is muszáj változatosnak lennie. Csapjunk fel egy könyvet és olvassunk, nézzünk meg egy filmet vagy a kedvenc sorozatunkból egy-két részt, süssünk vagy főzzünk valami újat, menjünk el sétálni, biciklizni, társasjátékozzunk, zenéljünk… annyi lehetőség van! Ne csináljuk minden egyes nap ugyanazt, legyünk találékonyak; segít, hogy ne érezzük fojtogatónak a bezártságot.

Ez csupán néhány olyan tanács volt, amivel könnyebbé tehetjük a távolléti oktatás keserű időszakát, amivel tarthatjuk magunkban a lelket, motiválhatjuk magunkat, hiszen elengedhetetlen, hogy ne veszítsük el a reményt. Szorongató érzés ugyanúgy tölteni a napjainkat: tanulással, barátok nélkül, a négy fal között – de ennek nem kell így lennie. Mindig van lehetőség jobbá tenni egy adott helyzetet, elvégre mindennek két oldala van. Csak tőlünk függ, melyiket vesszük alapul.

Kiemelt kép: online.wharton.upenn.edu