Sokszínű és jó hangulatú konferenciával emlékeztek Radnótira

Egy naptár útmutatásul szolgál minden embernek, hogy tisztában legyen azzal, mi vár rá másnap, milyen ünnep közeledik, melyik rokonát kell éppen felköszöntenie, azonban a hagyományos változatokban nem követhető nyomon minden jeles esemény. Manapság persze ez a gond a technikai fejlődésnek köszönhetően orvosolható, mégsem tartunk számon minden ünnepet, hacsak nincs annak valamilyen nyoma.

Az ELTE Savaria Egyetemi Központban több éve hagyománnyá vált, hogy diákkonferenciával tisztelegnek a Magyar Tudomány Ünnepe előtt (november 3.), ami bár nincs pirossal feltüntetve a naptárakban, jelentős eseménynek bizonyul.

Az ELTE SEK magyar tanszéke és annak hallgatói minden évben egy meghatározó irodalmi alak tiszteletére rendezik meg a konferenciát. A választás idén nem másra, mint a 20. század tragikus sorsú költőjére, a 75 éve elhunyt Radnóti Miklósra esett. Az esemény november 27-én, 3 órakor vette kezdetét az egyetem B épületrészének tanácstermében.

A konferenciát Hercz Balázs nyitotta meg kürtjátékával: Bach G-dúr csellószvit-menüettjeit hallhatták a résztvevők, őt pedig dr. habil. Fűzfa Balázs egyetemi docens követte, aki beszédében elárulta, hogy több szál is köti őt Radnótihoz: abdai származásával magáénak érzi a költő sorsát, emellett pedig Gyarmati Fannival, a költő feleségével is volt szerencséje annak idején hosszasan beszélgetni.

Ez az alkalom arra is tökéletesnek bizonyul, hogy az egyetem hallgatói nagyobb közönség előtt is kipróbálhassák magukat. Lehetőségük van 10-15 perces kiselőadásokkal készülni a témának megfelelően, amit a konferencia alkalmával aztán ismertethetnek is. Azonban nem csak a „tudományos célú” performansz jöhet szóba: legyen szó szavalásról, zenés feldolgozásokról, felolvasásról, mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Ez idén is így zajlott.

A megjelentek tanúi lehettek lélekig hatoló versmegzenésítéseknek, magával ragadó szavalatoknak, izgalmasabbnál izgalmasabb, elgondolkodtató és meglepő referátumoknak, összességében pedig egy olyan délutánnak, amelyet nehéz lenne elfelejteni.

Fotó: Papp Laura Kinga

Láng Gusztáv irodalomtörténész Radnóti eclogáinak titkaiba vezette be a közönséget: apró léptekben indított el egy folyamatot, melynek célvonalában aztán fejbe kólintó hatással bírt a felismerés, miszerint az eclogák valójában ciklust alkotnak, egyúttal ez a ciklus megidézi a vergiliusi eclogákat is: azt a tízet, melyet a költő az olvasóknak adott.

Görög Alexandra a megjelentek személyiségének bonyodalmakra éhező részéhez talált utat Radnóti Miklós–Gyarmati Fanni–Beck Judit szerelmi háromszögének ismertetésével: azt gondolnánk, a hölgyeknek tudomása sem lehetett egymásról, azonban ez téves megállapítás lenne. Mindketten tisztában voltak az őket összekötő szálról.

Pipics János előadásával tudományosabb területre tévedtünk: az Arcanum Radnóti anyagát kutatta fel – ez komikus megállapításokat eredményezett. Egy publikációban felkeltette az érdeklődését Radnóti József neve. Ehhez csupán tréfásan annyit fűzött: „Ha küzdünk, legalább tudjuk, ki ellen”.

Sárközi Réka a költő levelezéseiről tartott megdöbbentő beszámolót: mindvégig egy kötetet tartott a kezeiben, melynek elején a közönség azt olvashatta: „Különben magyar költő vagyok”. Ilyen címen érhető el Radnóti levelezéseinek gyűjteménye – több kötetben. Az első könyv 467 levelet tartalmaz, ami – ahogy Réka fogalmazott – messze nem az összes.

A konferencia utolsó előadásának köszönhetően Radnóti gyilkosaival szembesülhettek a résztvevők, illetve halálának útjával: kik játszottak szerepet abban, hogy ilyen véget ért a tehetséges költő élete, és milyen sorsuk lett ennél fogva? A válasz végtelenül elkeserítő: valójában sosem kapták meg a nekik járó büntetést – fejtegette Novák Róbert.

A referátumokat érintettem, azonban szót kell ejtenünk Doma Bence, illetve Kappel Marcell versmegzenésítéseiről: igazán kellemes dallamokat hallhattak az ott lévők Radnóti Miklós Az éjszaka, illetve a Pontos vers az alkonyatról című költemények gitáros-énekes kíséretében. Talán jó páran hagyták el úgy a helyszínt, hogy még akkor is ezeket a lebilincselő sorokat dúdolgatták. Novák Henrietta Tétova óda szeretetteljes szavalatával megnyitotta az emberek szívét, és Szomi Tamás a Virágének, majd a Rejtettelek soraival továbbfokozta mindazt, amelyet egy irodalomra szomjas lélek a nap minden percében kíván: hadd halljam. Csak még egyszer.

 Papp Laura Kinga galériája