„Tudást adhatok át másoknak, láthatom, végigkísérhetem a fejlődésüket” – Hivatás és egyetem VIII.

Folytatódik a „Hivatás és egyetem” interjúsorozatunk, melyben tanárszakos hallgatókkal beszélgetünk. A nyolcadik részben Szabó Júliát, az ELTE Savaria Egyetemi Központ másodéves angol–történelem szakos hallgatóját kérdeztük az egyetemi életről, a szombathelyi képzésről és jövőbeli terveiről.

Miért választottad a tanári hivatást?

Már nagyon korán tudtam, hogy gyerekekkel és a velük való kommunikációval szeretnék majd foglalkozni. Ami a legjobban megfogott ebben a pályában, az az, hogy tudást adhatok át másoknak, láthatom, végigkísérhetem a fejlődésüket. Úgy gondolom, hogy tanárként nagy mértékben felelünk a jövő generációjáért, talán ez tetszett meg leginkább ebben a hivatásban. Mást el sem tudtam volna képzelni magamnak.

Van olyan személy, aki nagy hatással volt rád?

Édesanyám szintén tanár, egészen kiskorom óta példa volt a számomra. Öröm volt látni akkor is és azóta is, hogy milyen odaadóan készül az óráira, milyen szívesen foglalkozik a gyerekekkel. Azt hiszem, ez nagy hatással volt rám a pályaválasztás során. A másik személy, akit szeretnék kiemelni, az a gimnáziumi angol- és történelemtanárom, Jáger Amália. Ő mindig maximális igyekezettel, a lehető legtöbbet kihozva magából és a tananyagból adta át a tudását nekünk. A hivatás iránti lelkesedése máig követendő példa számomra, és biztos vagyok benne, hogy sok dologban szeretnék hasonlítani rá, amikor végre tanítani kezdek.

Sosem bizonytalanodtál el édesanyádat figyelve és látva a szakma árnyoldalait is?

Természetesen szokott olyan történeteket mesélni, amiken néha fennakadok, de látom azt is, hogy mindezek ellenére szereti, amit csinál, és ezt gyakran hangsúlyozza is. Vele ellentétben viszont sokan igyekeztek lebeszélni erről a pályáról, leginkább a volt tanáraim. Édesanyám mindig mondta, hogy ne is foglalkozzak velük, ha tényleg ezt szeretném, jól fogom érezni magam. A tanácsára nem tágítottam a dologtól, és úgy érzem, hogy jól döntöttem.

Milyen okból döntöttél az ELTE szombathelyi campusa mellett?

Az ELTE-re való jelentkezés sosem volt kérdés a számomra. Édesapám egyik kollégája itt dolgozott, és azt mondta, hogy a szombathelyi központ nagy előnye, hogy sokkal családiasabb a légkör, jobban oda tudnak figyelni a diákokra, mindenkit név szerint ismernek. Ez olyan pozitívum volt a számomra, ami miatt nem is gondolkoztam a budapesti képzésen.

Milyen élményeid vannak az egyetem elkezdésével kapcsolatban, mesélnél erről kicsit?

Bár jelenléti oktatással kezdhettem el az első szemesztert, elég kaotikusnak éltem meg, és hamar át is álltunk online formára. A maszkviselés és az egyéb intézkedések miatt nem volt túl közvetlen az indulás, nehezen nyíltunk meg egymásnak, az online térben pedig csak neveket láttunk, egymást nem. Az első év nagy részét szívesen elfelejteném a sok otthonlét miatt, de megérte várni az idei tanévre. A harmadik félévemet végre végig bent tölthettem az egyetemen, ezt nagyon pozitívan éltem meg. Érezni kezdtem, hogy formálódik a csapat, több időt tudtunk együtt tölteni, a szünetekben beszélgettünk, szuper barátságok kötődtek.

Mi motivál a leginkább a tanulmányaid során?

Alapvetően az, hogy minél többet tudjak, hiszen nagyon érdekel a történelem, szívesen foglalkozom vele. Rengeteg olyan dolgot tanulunk, ami tényleg a hasznomra válik majd, ezért érdeklődve hallgatom az előadásokat.

Ha egy pozitív és egy negatív dolgot ki kellene emelned a tanárságban, mi lenne az?

Azt tartom a leginkább pozitívnak, hogy formálhatjuk a gyerekek gondolkodását. Elég nagy részünk és feladatunk van abban, hogy miképpen fogják majd látni a világot. Itt elsősorban a történelemoktatásra gondolok, hiszen tényleg sokat tanulhatunk a múlt történéseiből. Eddig még nem fogalmazódott meg bennem szerencsére semmi negatív gondolat a hivatásommal kapcsolatban, egyedül az alacsony fizetésen változtatnék.

Mit gondolsz az egyetem tanárképzéséről?

Ez még csak a második évem a hatból, így nem látom még át a képzés egészét. Egyelőre az alapokat fektetjük le, a történelemhez kapcsolódó kurzusok felépítésével teljesen elégedett vagyok. Angolból viszont voltak olyan tárgyak, amiket egy kicsit feleslegesnek találtam a jövő szempontjából, de kellő céltudatossággal ezeket is teljesítettem. Volt például külön kurzusunk az angol politikáról, ami természetesen érdekes, de szerintem ebből leginkább azok tudnak majd profitálni, akik angol nyelvű iskolákban fognak elhelyezkedni. Ilyen esetben hasznos lehet az itt átadott széleskörű kultúra- és országismeret. A következő félévtől több pszichológiai tárgyunk is lesz, amiket kíváncsian várok.

Milyen kihívásokkal szembesültél eddig?

Ahogy azt az előbb említettem, ez még az alapozás ideje. Eddig még nem volt olyan tantárgyunk, ami konkrétan a tanári létre készít fel. Ha most órát kellene tartanom, még nem tudnám, hogyan álljak neki. Viszont tudom, hogy még az elején vagyunk, sokat kell még tanulnunk, és biztosan jönnek még kihívások is.

Szerinted mitől lesz valaki jó tanár?

A lelkesedést tartom az egyik legfontosabbnak, de véleményem szerint lényeges még a folyamatos motiváltság, céltudatosság és felkészültség. Ha valakiben megvan a kellő akarat és elszántság, akkor jó lesz a választott szakmájában, és ez nem csak a tanárságra igaz. Úgy érzem, megvan a szükséges motiváltságom ehhez a pályához, igyekszem majd a lehető legtöbbet megtenni a gyerekekért.

Mik a jövőbeli terveid?

Szívesen tanítanék majd a volt középiskolámban, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban, legyen szó akár gyakorlatról, akár a későbbiekről. Úgy gondolom, hogy a megyeszékhely legjobb iskolái között van, továbbá nagyon szerettem az ottani családias légkört, talán ez vonz a legjobban benne. A gimnáziumi évekből csak szép emlékek maradtak meg, semmi rosszat nem tudnék felidézni az iskolával kapcsolatban. Tudom azt is, hogy a volt tanáraimtól rengeteg segítséget kapnék, az ismerős környezetben könnyebb lenne tapasztalatokat gyűjteni. Tisztában vagyok azzal, hogy a jövő számtalan irányba elsodorhat, de abban jelenleg határozott vagyok, hogy a szakmai gyakorlatomat szeretném egy ismerős intézményben elvégezni, akár az általános iskolámban, akár a volt gimnáziumomban.

Kinek ajánlanád a tanári pályát?

Annak tudnám ajánlani, akit alapvetően igazán érdekel egy vagy több tudományág, és szívesen elmélyedne benne, de mégsem szeretne vele tudományos szinten foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a tanársághoz érezni kell egy ösztönt, örömet lelni a gyerekekkel való foglalkozásban. Az ELTE-n egy odafigyelő közösségbe kerültem, ami nagyon pozitív élmény volt számomra, ezért bátran tanácsolom a pálya iránt érdeklődőknek az egyetem képzésére való jelentkezést.

Képek: Szabó Júlia