A Szolgálólány meséje és az Alias Grace szerzőjének könyvében 11 novellában beszél egy női sorsról az 1950-es évektől napjainkig.
Margaret Atwood minden bizonnyal a kanadaiak egyik nemzeti kincse. A kétszeres Booker-díjas írónő legnagyobb irodalmi sikerét eddig kétségkívül a Szolgálólány meséje jelenti, amely nem csak a világhírnevet hozta meg neki, de rajongói filmen, illetve egy sikeres sorozaton keresztül is átélhették azt a világot, amelyet 2019-ben Testamentumok címmel folytatott. Ezenkívül még számos regénye, verseskötete és gyermekkönyve is megjelent, munkásságát gyakran díjakkal is jutalmazták, így például az Arthur C. Clarke-díjat is megkapta, továbbá humanitárius tevékenységéért is kapott elismeréseket.
Atwood kedvelt témái közé tartozik a környezetvédelem, az emberi jogok, gyakran a biotechnológia is fontos szerepet kap, illetve, ahogyan a Jelenkor kiadónál 2022-ben megjelent kötetből is látszik, a női sorsok, a nők társadalmi helyzetének vizsgálata és a nemek közti különbségek különösen foglalkoztatják az írónőt. Ahogyan sok más könyvében (például a személyes kedvencemben, az Alias Grace-ben), úgy ezúttal is egy női elbeszélőn keresztül mutatja be ezeket a témákat.
Rendbomlás című kötetének (amely eredetileg 2006-ban jelent meg) főszereplője a kanadai Nell, akinek élete egyébként könnyen párhuzamba állítható Atwood életével, hiszen mindketten kanadaiak és mindkettőjük életének szerves részét képezi az irodalom.
A 11 novella összefüggő, hiszen mindegyik írás főszereplője Nell, életének alakulását legtöbbször egyes szám első, de néhány helyen harmaik személyben írt szövegekben követhetjük végig. A kötetben nem időrendi sorrendben szerepelnek a novellák, mindegyik írás afféle pillanatfelvétel, egy rövid betekintés a főszereplő életének egy kis szeletébe. Az egész kötetre jellemző ez a fényképalbumszerűség, Nell történetének lényegét ugyanis nem a nagy csavarok és mindent megváltoztató események adják, hanem életének fordulópontjai hétköznapi, sokszor banális mozzanatokból bontakoznak ki. Nell különböző életszakaszaiban mindig más okozza a zavart és a változást. Egy, a gyermekkort középpontba állító részben például a kishúga születése lesz a rendbomlás előidézője, akire a későbbiekben túlérzékenysége, illetve mentális gondjai miatt fokozottan figyelnie kell.
Atwood nagyon bensőségesen, érzékenyen mutatja be a nő útkeresését, de fontos szerepet kapnak egyúttal a női tapasztalatok, lehetőségek, szerepek, amelyek folyton változtak a XX. század során. A női minták, a lányoktól elvárt viselkedés, később pedig a társadalomban elfoglalt szerepek kulcsfontosságú kérdések Nell életében is, aki egyszerre vágyik az elköteleződésre és a szabadságra. A könyv egyik legjobb jelenetében visszaemlékszik egy képre a másodikos olvasókönyvéből, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott az emlékezetében: „…amelyben szerepelt egy apa, aki mindennap bejárt dolgozni, és autót vezetett, egy anya, aki kötényt hordott, és sütött, valamint két gyerek – egy fiú, egy lány –, és ők mind egy fodros függönyös, fehér házban éldegéltek. Bár egyik házban sem volt ilyen függöny, ahol laktam, az egész eleve elrendeltnek tűnt. Nem cél volt, nem olyasmi, amire törekednem kell: ez a függöny egyszer csak felbukkan majd az életemben, mert ez a sors akarata. A jövőm nem lenne teljes – nem, nem lenne normális –, ha nem szerepelne benne ilyen függöny…”.
Ahogy a tankönyvrészlet, úgy az anyai otthonról hozott minták sem bizonyultak követendő példának Nell számára, aki szeretné elérni az életében a kiteljesedést, önmegvalósításról, lázadásról ábrándozik, ugyanakkor mégsem tud teljesen elszakadni a gyermekkorában megismert ráerőltetett szerepektől. Világlátása, saját magáról alkotott elképzelése szüleivel, párjával, osztálytársaival, húgával való komplex kapcsolatain keresztül formálódik. Nell élete, ahogy mindannyiunké, folytonos útkeresés, törekedés az egyensúlyra, a megállapodásra, vagy csupán önmagunk megtalálására. Esetleg mindenre egyszerre.
Kiemelt kép: Apple books
Kép Margaret Atwoodról: Bustle
