A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól hetente kétszer vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Kazsimér Soma.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Magyar szakon tanulok irodalomtudomány specializációval., honoráciorral pedig az esztétika tanszéken színházszakra járok. Amikor a régimagyaros óráimat csináltam, elkezdtem foglalkozni az alkalmi költészettel, a 16. századi lakodalmas versek és házasénekek fura belső világával, de írtam már Philip Glass zenéjéről és a kortárs operáról, Tolnai Ottó Nem könnyű kötetéről, és adtam már elő a K2 Színházról is. Most legutóbb Mikszáth Kálmán A jó palócok című kötetének növényvilágával foglalkoztam. Legjobban a rendhagyó színházi terek, a színházi nevelés, a drámapedagógia és a kortárs líra érdekel. Egyiket sem mondanám „kutatási területnek”, csak mindig van valami, amin jó gondolkodni, amikor nincs semmi.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Annyira nem összetett, nincs nagy története. Az irodalom volt az, ami mindig is foglalkoztatott. Tizenkettedikben néhány barátommal megbeszéltük, hogyha már mindenki Budapestre jelentkezik, költözzünk közös albérletbe, költözzünk ide. Így lett az ELTE, így lett, ami most van. Az elején nehéz volt megszokni, hogy egy évfolyamon ennyien vagyunk. Nem szerettem a nagy előadásokat, sokkal jobban érdekeltek a szemináriumi beszélgetések, de abból meg az első félévben viszonylag kevés volt. Aztán ez változott, második félévben volt néhány nagyon jó órám. Például Darida Veronika színházesztétikája és Krupp József irodalomelmélet órája. A mostani évemből pedig Vásári Melinda és Nemes Z. Márió óráit emelném ki. Ezek elég sokat jelentettek. Elég jó dolgok.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Tizenegyedikben cél nélkül vettem egy noteszt, és mindenáron akartam valamire használni. Középiskola alatt viszonylag sokat villamosoztam, és így kitaláltam, hogy majd olyan dolgokat fogok bele írni, amiket ott látok vagy menet közben jutnak eszembe. Majd később lett még néhány ilyen fura mászkálási szokásom, például nagyon szerettem éjszaka biciklizni a környéken. Így lassan bővült ez a szövegvilág. A telefonom jegyzetei is megteltek jónak gondolt mondattöredékekkel, amik köré később szövegeket írtam. Majd jött (az egy cikkel ezelőtti) Pintér Kitti és Sárvár, és sokat tanultam a szövegek működéséről, a giccsről, a közhelyről, a túltolásról. Arról, hogy hogy jó egy szöveghez nyúlni, dolgozni vele. Aztán pedig elkezdtem komolyabban venni a dolgot, ekkor jöttek jól Hevesi Judit és Deres Kornélia tanácsai.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Amikor a korábbi interjúkat olvastam, akkor is ezt gondoltam a legnehezebb kérdésnek. Nem tudom. Biztos. Lehet. Mind a kettő szövegekkel foglalkozik, talán.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Év közben a Trafóba járok játszani, egyébként növényeket nevelek. Kinti palántákat a gangon, mindenféle szobanövényt pedig az asztalomon. És a kerteket is szeretem. Nyáron pedig leginkább egy gyerektáborba szoktam járni foglalkozásokat tartani, gyerekekkel beszélgetni, műhelymunkázni, ezt is nagyon szeretem.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Szőcs Petra Kétvízköz-ét és Oravecz Imre Távozó fa című kötetét, valamint Borda Réka és Vida Kamilla szövegeit eléggé kedvelem. Tolnai Ottótól nagyjából bármit. Prózából pedig Bencsik Orsolya Több élet-ét mondanám. Nem kortárs, nem klasszikus, nem szépirodalom, de szövegileg egészen izgalmas valamik: Sárkány István: Sárkány Lee és Luby Margit: Bábalelte babona.
7. Van valami, amit hozzáfűznél küldött szövegeidhez?
A borítókép azon a hegyen készült, rossz kazánunk is volt, Szomszédkatikanéninink viszont soha.
Fűtésszezon
a lakásban mindig hideg volt
a nappali sötét sarkából fűtötte
egy rossz kazán a radiátorokat
testvéremmel mindig féltünk a fulladástól
mielőtt elaludtam elképzeltem ahogy
a kénszagú szürke füst
ott gomolyog az ágy lábánál
mert azzal hogy színtelen szagtalan
nem tudtunk mit kezdeni
pedig láttuk
mikor szóltak apánknak
hogy jöjjön már segítsen az ajtót
Szomszédkatika néninél
nem lehetett nem nézni
ezt az erős szögletes asszonyt
milyen szelíden lefektette
a helyzet nem sokat javult azóta se
ha pattog a radiátor
úgy hiszem biztos szökik belőle
ülve alszom az ágyban
hátha valaki hangjára majd felkelek
vagy legalább az utolsó majd én
hátsó kert
a kert felfut egészen a hegy tetejéig
így vették még annak idején a telket
és kezdték el két oldalról bekeríteni
mami fiatalkorában megcsinálta az elejét
eljutott a feléig
anya a meglévő részeket erősítette
a végéig viszont egyikük sem
nyáron az éjjeli melegben
hiába ülök neki háttal
akkor is gyakran hallom
messziről a zajokat
de hát biztos a vaddisznók
nem csak anyagiakat
feladatot is lehet
örökölni
ez a hátul nyitott
például
rám vár
legyen sövény
az jól mutat
egy-két cseresznyefa
a régieket vágjuk ki
tudod
amiket még dédi
és mire az újak megnőnek
talán más is gyümölcsöt terem
eltelt legalább ötvenkét évszak
de a mögöttem lévő részt
azóta sem tudtam
bekeríteni
A versek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Fűtésszezon: Kalligram, 2017. szeptember
hátsó kert: Contextus, 2017. július
Kazsimér Soma fotóit Takács Márton készítette. A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
