Vándorkiállításon a Seuso-kincs

A Nemzeti Múzeum vándorkiállítást szervezett, melynek során hat megyei jogú város múzeumában is kiállítják a késő római császárkor legjelentősebb ezüstkincseit, a Seuso-kincseket. A lelet Magyarország legértékesebb műkincs-együttese.

A Seuso-kincs 2017. október 29-én indult országos körútra a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében, Székesfehérvár, Zalaegerszeg és Kaposvár lakossága már láthatta a készletet. A kincsek február 18-ig a kecskeméti Katona József Múzeumban, február 27-től március 18-ig a miskolci Herman Ottó Múzeumban, március 27-től április 15-ig pedig a nyíregyházi Jósa András Múzeumban tekinthetők meg. A kiállítás rendezői Dági Marianna és Mráv Zsolt, a Szépművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai.

A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legértékesebb kollekciója, tizennégy ismert darabjának összsúlya 68,5 kilogramm, anyaga ezüst, a világ egyik legkomolyabb ilyen jellegű leletegyüttese. A Seuso-kincset két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál, két tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál, két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített kancsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is része az együttesnek.

Seuso veol

A kincs névadója a feltételezések szerint egy tehetős katonatiszt, Sevso volt, aki az edénykollekciót jegyajándékba kaphatta, és a leletanyag korából következtetve a IV-V. században élhetett Pannóniában. A szakértők összesen kétszáznegyvennyolc darabra saccolják a kincsek számát, azonban ezeket eladogatták, elvesztek, így jelenleg csupán tizennégy képzi a kiállítás tárgyát.

A kincsek története nagyon érdekes, szinte krimibe illő. Az edényeket egy barbár betörés elől áshatták el, s csaknem tizenhat századon keresztül voltak a föld alatt. Illegális ásatáson, kincsvadászok által kerültek elő, így eredetüket és Bécsbe, New Yorkba, majd Angliába kerülésüket is homály fedi. Az ezüstkészlet feltételezett megtalálója, Sümegh József rejtélyes gyilkosság áldozata lett, felakasztott holttestét 1980-ban egy kőszárhegyi pincében találták meg. Sümegh halála után a kincsek egy bécsi antikvitás üzletben bukkantak fel, hamis libanoni papírokkal próbálták őket értékesíteni. A nagyvilág előtt 1990 februárjában egy New York-i sajtótájékoztatón vált ismertté a Seuso létezése. A magyar állam bejelentette az igényét rá, de nem voltunk egyedül: Libanon és Jugoszlávia is érvelt amellett, hogy a leletek az ő múltjukhoz tartoznak.

A Seuso-kincsek magyarországi eredetére nézve az egyetlen bizonyíték az 1878-ban talált quadripus, azaz négylábú állvány volt. Azonban a kincseket nem tudták összevetni, mivel a magyar állam nem tudott szembeszállni sem a kincsek akkori birtokosával, az angol Lord Nordhampton-nal, sem az Egyesült Királyság műkincs-kereskedelmet szabályozó törvényével. Az ezüstök így Lord Nordhampton-nál maradtak.

1993-ban megtörtént a várva várt mintavétel New York-ban, s a magyarok feltevései beigazolódtak, a Meleagros-tálból vett minta megegyezett a Sümegh pincéjéből vett anyaggal. Ebből megállapították, hogy a tálról származó földmintában talált ősmaradványok és kovamoszatok vázmaradványai a Balaton-környéki tavakban élő algatársulásokban ma is megtalálhatók. Mindeközben hazánkban a kulturális tárca Seuso Titkársága 2000-ben tízmillió forintot ajánlott fel annak, aki olyan tárggyal szolgál, amely minden kétséget kizáróan része a leletegyüttesnek, és igazolt eredete bizonyítja a Seuso-kincs magyarországi lelőhelyét.

Közel harminc éves kitartó küzdelem után végül két alkalommal, 2014-ben és 2017-ben szállították a viszontagságos úton keresztülment kincseket Magyarországra, a britek 15 millió euróért, majd további 28 millió euróért adták át hazánknak az ezüstkészlet őrzési jogát. Azonban a kincs megtalálásának körülményeit és útját, illetve a kincs körül történt gyilkosságokat még ma is rejtély övezi.

Forrás: Magyar Nemzeti MúzeumutazomIndex

Kiemelt kép: Magyar Nemzeti Múzeum

További kép: Veol

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]