A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Új sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy miniinterjút is közlünk. A november utolsó hetének irodalmáért felelős költőnk: a PPK-s Majláth Ákos.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Az ELTE PPK pszichológia szakos hallgatója vagyok. Ez a harmadik évem az egyetemen, ha minden jól megy, jövő nyáron megszerzem az alapdiplomát. A készülő szakdolgozatom főbb témája a párkapcsolat-kialakulási modellek változása az online kommunikációs csatornák megjelenésével. A pszichológia több területe is érdekel, valószínűleg a klinikai irány mellett fogok dönteni a mesterszakos jelentkezésnél.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Még gimnazista koromban nehezen tudtam választani a reál és a humán irány között. A pszichológia arany középútnak tűnt. Leginkább az olvasóterápia érdekelt, azon belül pedig a meseterápia. Az egyetem évei alatt csak erősödött az érdeklődésem, a mesterszak után szeretnék biblioterápiával foglalkozni. Leginkább a különböző szövegek szorongásoldó hatása foglalkoztat.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
10-11 évesen írtam először rímelő verseket a világ nagy kérdéseiről, olyan címekkel mint Hősnek lenni vagy A foci az, miért jó?, aztán ez a szórakozás valahogy abbamaradt. 16 évesen kezdtem újra, akkor már szabad versekkel. Szerelmes voltam, azt hiszem, a szokásos. Nagyjából két éve foglalkozom vele komolyabban. Miután felköltöztem Budapestre, részt vettem több líraműhelyen is, a Kömény líraműhelyeit emelném ki ezek közül, amit Sirokai Mátyás és Bajtai András vezetnek. Sokat tanultam ott, és bátran ajánlom mindenkinek. Azt hiszem, megtaláltam a számomra izgalmas témákat és beszédmódokat, ezeket próbálom elsajátítani. Álmodozni persze szoktam, de nincsenek hosszú távú terveim, igyekszem versről versre haladni. Bízom abban, hogy egyszer kötetté állnak össze.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Mindenképp támaszkodnak egymásra. Ami engem jelenleg leginkább érdekel, az a gyermeki szemszög a lírában. Ebből adódóan sokat merítek a fejlődéslélektanból, nem minden esetben szándékosan. Nehéz eldönteni, ez jó-e vagy sem. Egy jó barátom azt állította, „a pszichológia a líra kiherélése”, azóta is küzdök ezzel az állítással. A mértékre mindenesetre érdemes figyelni.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Az egyetem mellett dolgozom. Tagja vagyok a Katona József Színház „Dokumentumból fikció”-csoportjának, ahol a központi feladat a különböző szövegek/dokumentumok színpadra alkalmazása. A maradék időmben Budapest és Nyíregyháza között ingázom, közben olvasok, filmeket nézek, bámészkodom.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Leginkább a magyar kortárs lírában érzem magam otthonosan. Krusovszky Dénes műveit jó szívvel ajánlanám, különösen az Elromlani milyen és a Mindenhol ott vagyok című köteteit. Prózák terén Bohumil Hrabalhoz térek vissza időről időre. Tőle ajánlanám A városka, ahol megállt az idő-t. Ha pedig valakit a gyermeki nézőpont kicsit is foglalkoztat, érdemes elolvasnia Háy János A bogyósgyümölcskertész fia című könyvét, azt gondolom, szórakoztató és okos darab.
Gyermekosztály
Egy kislány öklendezik álmában.
Erre riadtam fel.
Kárörvendő plüssfigurák
vigyorognak az ágyam végében.
Próbálják tartani velem
a szemkontaktust.
Eltakarom arcom,
körberajzolom
a falra festett figurákat.
A teremben nincs óra,
eltitkolják az időt.
Már kívülről tudom a bohócok vicceit,
és azt is, kik ők valójában.
Ő biztosan új lehet,
fekete ruhában, tárt karokkal közeledik.
Az orvosok játszani visznek
Miközben elaltatnak,
arra gondolok,
mi történik, ha úgy
varrják össze a bőröm,
hogy kényelmetlen lesz majd.
Milyen rossz lehet
egy életen át kinőtt
pulóverekben élni.
Felébredek, és azt kívánom,
bárcsak én is sebész lehetnék.
Akkor végre úgy játszhatnék a késsel,
hogy utána nem kapok büntetést.
A kórházban sajnos nincsenek játékok,
csak kopott matricák.
A plüssfiguráim otthon hagytam,
félek, hogy megbolondulnának.
Néha az orvosok játszani visznek.
Anya előtte mesét olvas nekem,
és nem tudom,
hogy az egyforma hercegektől félek,
vagy attól, ami azután jön,
hogy ők boldogan élnek,
míg meg nem halnak.
Dalma
Dalmának egyszerre több apukája van,
mégis kevesebb ajándékot kap karácsonyra,
mint a többiek.
Ő nagyon szeret az óvodában lenni,
az anyukája mindig későn jön érte.
A bőre néha kék és zöld,
mint aki egész nap temperákkal játszik.
Dalma egy titkot adott nekem.
Nem kellett volna,
én mindent elejtek, elhagyok,
még a tamagocsimra sem tudtam vigyázni.
Elmesélte, hogy ma elszökik otthonról.
Nem azért bújik el, hogy megkeressék,
azt akarja, hogy többé ne találjanak rá.
Megkértem anyát, hogy még azelőtt
találjuk meg, mielőtt elbújna.
Mert a falunkban
a kóbor kutyákat agyonlövik,
és el sem tudom képzelni
mit tennének Dalmával.
Pasztell
A végén mi is egy nappaliban élünk majd.
Pasztell színű bútorokkal,
amiket olyan keleti filozófiák szerint
rendeztünk el, amelyekről fogalmunk sincs.
Beszélni, szigorúan csak
megszámlálható dolgokról fogunk.
Kérdéseket nem teszünk fel,
megtanuljuk figyelmen kívül hagyni azt,
amit meg kellene bocsátanunk.
Idő előtt őszülök majd meg.
Belenövök az egyik fotelbe,
a bal kezem távirányító,
a jobb félig üres pohár.
Te titokban fested majd a hajad.
Csendes leszel, mint egy poháralátét.
Pasztell színű.
A bútoroktól nem üt el legalább.
A versek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Gyermekosztály – Hévíz folyóirat 2016. június
Az orvosok játszani visznek – Félonline 2016. december
Dalma – Rost 2017/1 Nyár
Pasztell – Contextus.hu 2017. Április
Majláth Ákos fotóit Gyéresi Orsolya készítette.
A PPK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.
