Május 16-án tartotta a II. János Pál Katolikus Szakkollégium közössége az évek óta hagyománnyá vált Te Deumot, melyen szentmisével és ünnepséggel adtak hálát az elmúlt tanévért.
A Te Deum szentmisét ezúttal Mons. Császár István pápai káplán, jáki címzetes apát mutatta be, melynek fényét a szakkollégisták tovább emelték gitáros és orgonás énekükkel. „Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad” – csendültek fel a bevonuló dal első akkordjai, majd a celebráns üdvözölte a jelenlévőket. „Hálaadásra gyűltünk össze ezen az estén: hálát adunk az elmúlt tanévért, ugyanakkor kérjük is a Szentlélek segítségét, hiszen most következik a megmérettetés ideje” – mondta. Hozzáfűzte: „Adjatok hálát az Úrnak!” (Zsolt. 107:1) – ez a felszólítás kell hogy minden nap ott legyen a szívünkben, hiszen mindig van miért hálát adni. Szerinte ilyenkor, amikor az ember életében lezárul egy szakasz, különösképpen a hála érzésével szükséges az Úr oltára elé járulni. A János evangéliumából származó részlet (13,16-20) tanulsága ekképp szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek”. A szentbeszéd során is ezeket a gondolatokat ragadta meg Császár István, hogy igyekezzen minél jobban megértetni a jelenlévőkkel. Véleménye szerint, amikor az Isten az ember felé fordul, akkor mindig az örömet, a reményt és a biztatást sugározza, ugyanakkor mi, emberek sokszor valami félelmetes hatalomnak képzeljük el. „Pedig az Isten szolgává alacsonyodott, mikor Jézus megmosta tanítványai lábát az utolsó vacsorán – derült ki az evangéliumi részletből. Amikor Isten kinyilatkoztatja magát, örömmel tölti be a világot. (Maga az evangélium is örömhírt jelent.) Bízom abban, hogy ezt az örömet egyre többször felismertétek, és ezért boldogok vagytok. Ez a megértés, felismerés vezessen bennetek továbbra is, és ennek fényében cselekedjetek!” – tette hozzá.
Mielőtt elhangzott volna Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend megalapítójának megzenésített felajánló imája, a könyörgések során a szakkollégisták hálát adtak: egyebek mellett a tanév folyamán megszerzett tudásért, tanáraik, szakkollégiumi vezetőik és nevelőik fáradhatatlan munkájáért, lelki vezetőjük bölcs útmutatásaiért, valamint a közös ünnepekért, kirándulásokért, sportvetélkedőkért, lelki élményeikért. Továbbá kérték a Szakkollégium vezetőinek és munkatársainak áldását, azt, hogy a megszerzett tudást a jóra, a másik ember segítségére és a közösség javára, míg a szabadidőt nyáron is testük-lelkük hasznos pihenésére használhassák fel, és azt, hogy a legmelegebb hónapokban is nyitott szemmel járva tehessenek jó cselekedeteket szerte a világban.
A szentmisét Mons. Császár István pápai káplán, jáki címzetes apát celebrálta – Fotó: Mihajliv Renáta
A szentmisét követően a Szakkollégium feldíszített tornatermében folytatódott az ünnepség. A dekoráció stílszerűen a hálaadás témaköréhez kapcsolódott: olyan szavakkal díszítették a helyiséget, mely eszükbe jut második otthonukról. A függönyre rögzítve, papírra vetve szerepeltek egyebek mellett a család, a csend, a komfort, a remény, a támasz, a nyugalom, a menedék és az élmények szavak.
Gaspari Gábor igazgató beszéde és a díjak átadása előtt Mihajliv Renáta kíséret nélküli éneke töltötte be a termet (Te majd kézenfogsz és hazavezetsz – Presser Gábor szerzeménye). Az utolsó, megható sor – „milyen jó, hogy vagy nekem” – elhangzása után az igazgató elkezdte köszöntőjét. Elmondta, hogy elődje, dr. Németh Norbert atya, a Kollégium egykori vezetője és lelkésze éppen a vatikáni Szent Péter Bazilikában, II. János Pál pápa sírjánál imádkozik a szakkollégistákért. A jelenlegi vezető pedig „nagy élménynek” nevezte az elmúlt évet, melyet velük tölthetett. Az igazgatása alatt eltelt esztendővel együtt immár hetedik tanévét fejezte be a Szakkollégium, mely – az egyházmegye egyetlen felsőoktatási katolikus szakkollégiumaként – mára már beépült az egyházmegyei intézmények közé.
Gaspari Gábor mint új igazgató, a tanév év elején új díjak alapítását kezdeményezte közösségükben, melyek a közösségért végzett önkéntes szolgálatot ismerik el. Különös értékét és az őszinteségét az adja, hogy a jelölteket a Diákbizottság és a lakáskapitányok állítják. A választás teljesen titkos; minden szakkollégista szavazhat. Az intézmény Szent Márton-díját elsőként Boncz Dorottya vehette át, amiért társai szerint ő volt az, aki megbízható társként, önzetlen és segítőkész módon a legtöbbet segített a többieken. Az Őrláng-díj átvételére a lakók szerint idén Horváth Rebeka volt méltó, aki az intézmény imaéletének egyik meghatározó alakja; ő volt az, aki a legtöbb lelki eseményen részt vett, s imádságos lelkületével a többiekre is nagy hatással volt.
Az idei Őrláng-díjas Horváth Rebeka, valamint a Szent Márton-díjas Boncz Dorottya – Fotó: Mihajliv Renáta
A díjátadást rövid műsorral szakították meg a szakkollégisták. Elsőként Vizsy Erzsébet, Joó Csanád Sebestyén és Nagypál Levente idei közös élményeiket, eseményeiket foglalták össze híradó formájában. Vicces élményeik mellett felidézték a tanévnyitó Veni Sancte szentmisét, a közös karácsonyi ünnepséget, az idei Egyházmegyei Ifjúsági Farsangi Bált, valamint a legutóbbi csempeszkopácsi kiruccanást. A jóízű kacagást a meghatódottság könnyei váltották fel Boncz Dorottya és Mihajliv Renáta közös, zongorajátékkal kísért előadása alatt; a népszerű Margaret Island Ringató-ját dolgozták fel és adták elő.
Ezután a Kiválósági Ösztöndíjak átadása következett, melyeket Nagy Zsolt, a II. János Pál Katolikus Szakkollégium Kuratóriumának elnöke adott át azoknak, akiknek pályázatát sikeresen bírálták el. Az Ösztöndíj azokat illeti, akik kiemelkedő közösségi, tanulmányi, kulturális, művészeti és/vagy sporttevékenységet végeznek. Az elnök elmondta, hogy nagy öröm számukra, hogy évről évre egyre több, és egyre komolyabb pályázat érkezik hozzájuk. Idén Kiválósági Ösztöndíjat nyert Boncz Dorottya, Gerencsér Bence, Gulkai Zsófia, Mihajliv Renáta, Nagypál Levente és Vizsy Erzsébet. Művészeti Ösztöndíjban Nagy Dóra részesült.
Az ünnepséget közös pezsgőzés és vacsora zárta.
Mihajliv Renáta galériája
