0

cikk

„Vérpornó”

Bognár Péterrel nemrég megjelent Bulvár című kötete kapcsán éppen egy sör mellett találkozunk. Hrabalt idéz: kiemel némi sörhabot, átmossa kezeit. Valamiképpen ezt jellemzőnek tartottam rá mindig: váratlan, meglepő és megkapó gesztusok. Akár egy kézcsók, akár egy „idézet”, miegyéb. Amiről pedig szó esik, az kicsit Bognár, kicsit vers és a kettő metszete.

Társadalmi többes szám

„Nem az a kérdés, hogy miről akarunk beszélni, hanem hogy mit akarunk elhallgatni.” Valahogy így kezd el a közönséghez szólni a darab. Mert hiába várjuk, hogy itt könnyed esti program, „csak” táncelőadás legyen. Ez, kedves Néző, nem erről szól.

Belenyúlni a velőbe…

A Duda Éva Társulat Faun című előadásán jártunk.

A Történeti Kollégium tovább működik

Az egyetemi képzésben az a legjobb, hogy mindig lehet a képzésből hiányzó képzéseket pótló képzéseket szervezni… Kezdve az önképzőköröktől a TDK-szemináriumokon keresztül a szakkollégiumokig. Egy szak sem úszhatja meg a pluszképzést. Ennek bizonyítéka a Történeti Kollégium is.

Itthon csak nagyon elvetemült figura filmezzen

Itt tanul nálunk az ELTE-n, ráadásul film szakon. Alig 27, de háta mögött tud már két kisfilmet, legutóbbit most mutatták be A Strange Kind of Love címen. És rengeteg cukorral issza a kávét. Csak hogy a legfontosabbakat említsük… Interjú Varsics Péterrel.

Menj az Ördögbe!

Pontosabban: menj az 5. Ördögkatlan Fesztiválra, legalábbis akkor mindenképp, ha valami igazi nyári összművészeti, színes, színházas, zenés kalandorkodásra vágysz.

Minden egész eltörött – Duda Éva Társulat: After

„Minden egész eltörött” – írta Ady, táncolta a Duda Éva Társulat. Méghozzá a MU Színházban, hamuban, koszban, „égéstermékben”. A nézőtéren forró, nehéz levegő; kohószerű hőség. Így kezdődött. Illetve nem is kezdődött, hanem „történt”.

Két flekk és egy eszpresszó 9.-Púder Bárszínház

„Egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél”, és az, hogy 11-re megbeszéltük, találkozunk a Púder Kávézóban. Rohantam hát, afféle már reggel tudtam, hogy ma valami nem lesz rendben-érzéssel, „bolond, izgatott nap volt”, igazán nem lett volna szép tőlem, ha elkések.

Az az ő teste, nem az én testem

Legalább kétszer ázunk el ebben a májusi szeszélyességben, mire a MU Színházba érünk. Miközben tocsogok végig a pocsolyákon eszembe jutnak A Faun című táncelőadás jelenetei. Erős képek.

Két flekk és egy eszpresszó 8. – Café Tasso

-Zwei Espresso, bitte! – hallom Estit rendelni, amikor belépek a kávézó ajtaján. Natürlich, persze, hogy zwei, kapok észbe, el sem hiszem, hogy engedtem a múltkori kalandorvágyának. Ha ő egyszer elhatároz valamit, hát az úgy lesz, tudhattam volna. De őszintén, ki gondolta volna akkor, hogy egy hét múlva tényleg egy berlini Caféban kötünk ki.

XXI. századi peregrinusok: a KÜMA

Beszélgetés a Krétakör és a 7. Berlini Biennálé közös projektjének nyertes csapatával.

Derült égből Berlin

A Krétakör, a biennálé és a „kiamagyar?”

Két flekk és egy eszpresszó 7-Apró csalás: Múzeum Café

-Mit szól hozzá? Utazzunk! – olyan lendülettel rohan le Esti, hogy kételkedni kezdek, valóban kora reggel van-e. Álmosan és kérdőn nézek vissza rá: szerintem egyértelműen nagyon kora reggel van. – Irány a vasútállomás. Felszállunk egy vonatra, Bécs, Prága, Párizs, mindegy. No, hát akkor hová?

Gyakorló melankolikus

Aki az Írók Szanatóriumában rendel: Borbély Szilárd. Csend. Ez persze nem igaz. Eric Satie szól. Talán majd csak később fog szólni. Az emberek nyilván zörögnek a székeikkel. Halk dünnyögés. Mégiscsak: csend. Mindeközben az is elhangzik, hogy „gyakorló depressziós vagyok” és az is, hogy „milyen jó túlélni”. Nehéz ezt elmagyarázni. Csend.

Két flekk és egy eszpresszó 6. – Párizsi Nagy Áruház

-Tiszteletem, kisasszony! – kiált rám Esti az Oktogonon, ijedten hőkölök hátra. – Úgy rohan, hogy már észre sem vesz! – méltatlankodik gunyorosan, persze azért érzem, nincs itt semmi harag. – Jóég, Kornél, elnézést kérek, épp csak az Írók Boltjába vittem néhány folyóiratot, és… – szabadkozom, kissé zavarban vagyok. Mint találkozásainkkor mindig.

Két flekk és egy eszpresszó 5.-Találkozzunk a Centrálban

Hányszor kiáltotta már ezt a mondatot egy kávéházi pajtás után Esti (no meg Dezső bácsi). Épp így vetette oda felém is csak úgy félvállról a múlt héten, búcsúzáskor, mikor megelégelte, hogy engem túl könnyű legyőzni sakkban. Ennek megfelelően tehát most itt vár rám.

Két flekk és egy eszpresszó 4. – Café Ponyvaregény

– Ma délután rajtad a sor, én épp eleget nosztalgiáztam – rohan le köszönés helyett Dezső bácsi (dehogy Dezső bácsi, hanem Esti). Egészen zavarba jövök, eddig ő volt a kalauz, de mi lesz most? Hova az ördögbe vigyem? Neki ott volt a Hadik, a New York, hát nekem? Nincs is törzshelyem. Igazán. Persze van egy hely. Egészen otthonos…

Két flekk és egy eszpresszó 3. – A New York Kávéház

Dezső bácsi teljesen izgatott, mikor közlöm: igen, ma a New York Kávéházba megyünk. Oh, a New York – sóhajt nagyot, egészen beleborzong az emlékekbe. Én meg igazán nem szeretném kiábrándítani.

Aki ma rendel: Dr. Nádasdy Ádám

Írók szanatóriuma. Amikor először hallottam erről, nehéz volt nem Csáth Gézára gondolnom. Persze nem tudtam elképzelni, miként lesz ott az Írók Boltjában, és mit is fog csinálni, hogy ki kezel kit (az írók minket, mi az írókat?), ráadásul mivel? Délután háromkor csak-csak korán van még az abszinthoz, nem? Vagy ez valami Névtelen Neurotikusok-féle dolog (ld. Cortazar), valami Anonim Alkalmazott Költők Klubja, vagy mégis mi a fene lesz?

Két flekk és egy eszpresszó 2. – Hadik Kávéház: divatba hozni az irodalmat!

… már kávézhatunk. Parancsolj – tessékelt be a Hadik Kávézó cikornyás betűkkel megírt üvegajtaján. –A galérián tökéletes lesz – int maga után Dezső bácsi (akarom írni Esti, vagy ki tudja már megint), és sikkesen kalapot emel a jól öltözött pincérnek, aki a belépéskor fogad minket. – Mit hozhatok, kérem? – hangzik a kérdés, amint helyet foglalunk. Kornél otthonos persze (két feketét!), kabátomat lesegíti és letelepedünk a kényelmes századelőt idéző enteriőrbe.

Mindig a járatlan úton – Beszélgetés D. Tóth Krisztával

DTK. Három betű. Egy újságíró, egy híradós, egy tudósító, egy gyermekkönyvíró, egy műsorszerkesztő, egy showműsorvezető és mindez: egy személyben.

Két flekk és egy eszpresszó – Itt írtok ti – 1.rész

„Mit tart, mister, a városunkról? Azt, hogy sok és jó kávéháza van”- meséli Dezső bácsi (vagy Esti? Mindig rossz névmemóriám volt!) mosolyogva az angollal való kalandját, miközben épp felfelé sétálgatunk a kivilágított Logodi utcán.

“A szerzőnek nincs értelme, csak a szövegeknek”

Beszélgetés Dragomán Györggyel az Eötvös Collegiumban.

Gödörben

Gödörben vagyunk. Mese nincs. Az általános alany fedje az országot, az érintetteket, a nem érintetteket, a hallgatókat, a nem hallgatókat, vagy csak egyszerűen: minket. Csak a Gödör nincs a gödörben.

A műfaj: zenés-táncos esti program matematikussal

Mindenekelőtt szeretném leszögezni: két dologhoz egyáltalán nem értek. A matematikához és a tánchoz. Mégis amiről szólnék: az a matematika és a tánc. Paradoxon? Nem igazán. Sokkal inkább: Véletlen.

Rosenstern és Guildencrantz…avagy mi a szösz?

Guil: (megszólítja a másikat) Ronsencrantz!
Ros: Mi az?
Guil: (megszólítja a másikat) Guildentern?
Ros: Mi az?
Guil: Komolyan, neked tényleg mindegy?

EC 100

„Kritizálni és kritizáltságot vállalni kötelező.” – Ünnepel a 100 éves Eötvös Collegium

Petőfi Reloaded

A PIM, a kultusz és az androidos kiállításkalauz… „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” Petőfi választásai címmel nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása.

”Utálok egy helyben lenni”

„Kinek a fülhallgatójából hallatszik ki ez az izé?” – kérdezte döbbenten a szobatársam. Pedig én csak zenét hallgattam! Pontosabban: igyekeztem felkészülni a Pándi Balázzsal való beszélgetésre…

Hass, alkoss, gyarapíts… GIBBELJ!

Arany János a kapcsos könyvbe írt. Kosztolányiéknak kutyanyelv volt a kávéházi asztalon. Márai el sem indult írógépe nélkül. Hemingway bizonyos kis füzetkéjét már ne is említsünk…

Ne csak jókat, hanem jól! – Beszélgetés a beszédtechnikáról

„Az ELTE-n egy humán értelmiséginek kutya kötelessége jobban beszélni, mint az átlag, és ezt valamilyen módon továbbadni.”

Színház az egész… BTK?

Ha a hallgató gondol a színházra, a színház is a hallgatóra… Avagy mit ajánl nekünk az Örkény Színház ebben a szeszélyes áprilisban.