Hass, alkoss, gyarapíts… GIBBELJ!

Arany János a kapcsos könyvbe írt. Kosztolányiéknak kutyanyelv volt a kávéházi asztalon. Márai el sem indult írógépe nélkül. Hemingway bizonyos kis füzetkéjét már ne is említsünk…

Jogosan érhet vád, hogy jó-jó, ez eddig jól hangzik, de ebből még mindig nem derült ki, hogy mi is ez a GIB. Meg GIBBER. Miről beszélünk egyáltalán? Cselesen azonban én is csak a kérdést teszem fel. Méghozzá Porkoláb Andrásnak, aki egyrészt kollégám-szaktársam a jó öreg ELTE magyar szakon, másrészt pedig ennek a nagyszabású és merően újító honlapnak, a GIBBER-nek kiötlője, megvalósítója, egy szó, mint száz: egyik alapítóatyja.

Kezdjünk is bele, fedjük fel az eddig suttogott titkot… Mi is a GIBBER?

A GIBBER egy közösségi alapokon szerveződő kulturális oldal. Tudom, ez így eléggé műanyag szöveg, de ez a lényeg. Szeretnénk helyet adni az alkotóknak, hogy a műveiket bekapcsolhassák egy közösségi hálóba. Ezáltal sokkal több ember elérhetné ezeket, és végre lehetne valami értelmesről is beszélgetni egy úgynevezett “közösségi” oldalon.

Honnan jött az ötlet, és hogyan jutott el a megvalósulásig? Miként állt össze a csapat?

Tavaly nyáron együtt dolgoztam Esztivel (a honlap társtulajdonosa), és ekkor vetettem fel neki az ötletet. Én is írogatok, és azon gondolkoztam, hogyan tudnám az alkotásaimat minél több emberhez eljuttatni online, mivel a kiadáshoz nem volt elég pénzem, se elég kapcsolatom. A jelenlegi online felületek, amik ezt az űrt próbálják betölteni, enyhén szólva szegényesek. Arra gondoltuk, hogy nem csak én küzdhetek ezekkel a problémákkal. Így született az ötlet, hogy alkossunk egy közösségi honlapot. Én egyáltalán nem értettem a webes felületekhez, viszont Eszti már több ilyen projektet csinált, ezért segített tágítani a perspektívákat. Végül több hónap kemény brainstorming-gal összeraktuk a koncepciót. Ezek után kerestünk meg egy webfejlesztő csapatot (Dropby), akik remek koponyáknak bizonyultak, és jelenleg is ők dolgoznak a honlapon. Később csalatkoztak hozzánk még jó páran. Külön kiemelném Bozsoki Dániel és Szánthó Péter kollégáim, akik sokkal hozzájárultak a GIBBER életre keltéséhez. Nem volt zökkenőmentes az út, de úgy néz ki, hogy most már látjuk az elsőnek kitűzött célunkat. Sikeresen beléptünk a nyílt teszt, azaz a béta fázisba. Akik segítenek nekünk ebben a szakaszban a hibabejelentéseikkel és az ötleteikkel, azoknak lehetőségük lesz a béta végén bekerülni a csapatunkba. Úgyhogy hajrá! Tőletek is függ, hogy milyen lesz a GIBBER.

Mitől más, mitől újdonság a GIBBER? Mi a különlegessége?

Új, ingyenes, kultúr és közösségi. Mondhatjuk, hogy szerkezetében és koncepciójában teljesen egyedi, világelső. Emellett egyszerű és élvezetes használni. Talán így tudnám legrövidebben megfogalmazni. Létezik pár magyar és nemzetközi oldal, amelyek hasonló profillal rendelkeznek, de egyikük se nyújtja azt a felhasználói élményt, se olvasás, se közösségi téren, amit a GIBBER. Nekünk az elsődleges célunk az volt, hogy egy méltó közösségi felületet hozzunk létre az alkotóknak. Nem akarok semmi rosszat mondani a Facebookról, de bárminek nevezhetjük, csak nem méltónak egy műhöz. Másrészt nem is lehetne rajta hosszabb alkotásokat elhelyezni. Ezért fejlesztettük ki a Gib felületet és a Polc rendszert. Nálunk például arra is lehetősége van a felhasználónak, hogy akár az egész regényét feltöltse a felületünkre, ami rögtön bekapcsolja ezt a közösségi hálóba.

Milyen tartalmakat találhatunk a GIBBER-en? Kik a célközönség?

Hozzánk bármit fel lehet tölteni, ami akár szöveget, videót és képet tartalmazhat. Ez az egyik újítása a GIBBER-nek. Nem akarunk korlátokat szabni egy műnek, inkább ki akarjuk szélesíteni a lehetőségeit. Ezért sem nevezem a gibeket könyveknek, mert ez jóval több annál. A szövegbe nemcsak képkockák, de akár videó is kerülhet. Ráadásul létrehoztunk a képregényíróknak/rajzolóknak is egy felületet, ami egyszerűvé teszi számukra a feltöltést. Szeretnénk nekik helyet adni a többi alkotó között. Igazából mindenkit szívesen látunk a honlapon, akibe szorult egy csöppnyi kreativitás, és szeretne nagy közönség előtt publikálni – legyen amatőr, vagy profi. Mivel az internet mindenkié, szerintem a művészetek kapcsán sem kell, hogy máshogy legyen. Továbbá fontos kiemelni, hogy nem csak az alkotókat, de a kritikusokat és műkedvelőket is szívesen látjuk. Nekik is fejlesztettünk felületeket, amiket reméljük, örömmel fognak hasznosítani.

Vannak támogatók, érdeklődők, kiket lehet megnyerni a projektnek?

Ez egy érdekes kérdéskör, mivel mondhatjuk: a támogatóink tábora napról-napra nő. Bemutattuk a projektet már egy-két helyen, abban a reményben, hogy sikerül tőkét szereznünk, de a “nagyemberek” nem igazán értették ezt az egész koncepciót. Ennek ellenére rengetegen jöttek oda gratulálni, mint jövendőbeli gibberek. Mondhatjuk, hogy felhasználói körökben nagy sikert arattunk. Persze szeretnénk, ha akadnának idővel olyanok is, akik tőkével segítenének, hogy a GIBBER-t minél előbb kivihessük nemzetközi színtérre. Nem lenne jó, ha egy magyar újítást, ismét egy másik ország fölözne le. Elsődleges partnerként könyvesboltokat, kiadókat tudnánk elképzelni, akik segítenék terjeszteni az oldalt. Szeretnénk az egyetemekkel is tárgyalni, hiszen rengeteg érdekes kutatás és pályázat kiindulópontja lehet. Nyitottak vagyunk bármilyen nemű együttműködésre.

Hol tart most a munka, mi a következő lépés? Mik a jövőbeli nagy célok?

Nagy erőkkel dolgozunk az oldalon, ami már a béta szakaszában működik. Ennek legfőbb lépése a megfelelő méretű felhasználói bázis toborzása, hiszen így tudnánk legcélszerűbben alakítani a felületet, hogy az mindenki örömére szolgáljon. Úgyhogy csak bátorítani tudok mindenkit a regisztrációra, akinek felkeltettük az érdeklődését. A mottónk: Nyissunk együtt új korszakot az írásban! Van rengeteg jövőbeli tervünk a GIBBER-rel. Ha tetszeni fog a magyar közönségnek, akkor mindenképpen .com-izálni szeretnénk. Igaz még csak a bétába vagyunk, de már folyik a 2.0 fejlesztése is. Hogy ez mit fog tartalmazni, az hétpecsétes titok, de annyit elárulhatok, hogy kiszélesíti a GIBBER spektrumát más területekre is. Szeretnénk terjeszkedni, és olyat alkotni, ami eddig még nem volt a világhálón.

 

Markó Anita
ELTE Online

Fotó: Naszvadi Gergő Mihály