EC 100

„Kritizálni és kritizáltságot vállalni kötelező.” – Ünnepel a 100 éves Eötvös Collegium

Egyszer volt, hol nem volt, amikor is a nagy BéGé, alias Bartoniek Géza, az Eötvös Collegium első igazgatója lecövekelt valahol a Gellért-hegy pázsitos lankáin, maga mellé kapta Alpár Ignác építész urat, és azt mondta, „na ez lesz itt az”. Legalábbis így szól a fáma. Alpár bólogatott és tervezett, BéGé helyeselt, a kurátor Eötvös Loránd pedig támogatókat szerzett, a Collegium pedig felépült. Azóta sok-sok idő telt el, s ahogy az ünnepségen jelenlevők elmondták – szinte mi sem változott. „A magyar felsőoktatás elég hányattatott történetet tud maga mögött. 100 év ugyanabban az épületben, hihetetlen érték” – mondja köszöntőjében Dux László. Ez idő alatt persze azért beépült a Gellért-hegy, és a Collegiumban is kicserélték a villamoshálózatot, de a lényeg, hogy „szabadon szolgál a szellem”, az kérem, megmaradt. Így tehát valóban volt ok a szerdai ünneplésre. A jubileumi Lustrum Saeculare Collegii emlékév nívós programjainak záró darabján beszédet mondott többek között Dr. Kiss Jenő akadémikus, Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora és Dr. Horváth László, az Eötvös Collegium igazgatója. A köszöntőkben feltűnt a fényes múltra alapozott még fényesebb jövő, no meg a bizalom, amire Eötvös Loránd hivatkozott az EC átadásakor: „…Ez a kollégium a bizalom alapkövén épült, s mi erős hittel bízunk abban, hogy ez az alapkő nem fog ingadozni, bízunk abban, hogy mindig lesznek olyan törvényhozóink és kormányzó vezéreink, kik intézetünkről gondoskodni fognak, bízunk abban, hogy a tanítói és nevelői munkát, melyet igazgatónk és tanáraink ma itt oly lelkes odaadással teljesítenek, utódaik hozzájuk méltóan fogják folytatni, bízunk abban, hogy amilyen derék, munkájában komoly, mulatságában vidám ez a mai ifjúságunk, olyan lesz a jövő kor nemzedéke is és azért erős hittel, bátran nézünk a jövőbe.”

Egy szó mint száz, mi bízunk, és kötet adunk ki, megemlékezve a Collegium egy évszázadának összes teljesítményéről. Számadás, seregszemle, laudációk sora, visszaemlékezések, tanulmányok és 1200 oldalnyi tudománytörténeti fegyvertény – mutatja be a kötetet ifj. Arató György, az EC Történész Műhelyének titkára. Mindemellett pedig felállt egy kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, amit egészen 2012 márciusáig lehet látogatni. És hogy mindez mit is akar hangsúlyozni? Az összefogást, a minőséget, a tudást és a tehetségek megbecsülését. És valahol minden közhely ellenére talán tényleg azt a bizalmat (hitet?), hogy ezeket az eljövendőkben ne csak, mint dicső múlt lehessen emlegetni.

 

Markó Anita
ELTE Online

Fotó: Segyevy Dániel