2018. október 9-én, kedden 18 órakor folytatódott az I. Tóth Zoltán Kör új, korszakokon átívelő előadássorozata a történelem elfeledett szereplőiről. Az első, ókori vonatkozású előadás után most egy középkori történelmi alakról, a valóban nem túl ismert, de annál kalandosabb életpályával büszkélkedhető Remete Güntherről hallhattak az érdeklődők Dr. Körmendi Tamás habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék vezetője előadásában.
Rudolf Veronika rövid megnyitója után a hallgatóság rögtön megtudhatta, miért érdemes a történeti kutatás figyelmére egy olyan szereplő, akinek a forrásokban fellelhető életrajzi adatai egyetlen kivetített dián is elférnek. Körmendi Tamás szerint a szegényes forrásanyag ellenére Remete Günther életútja könnyen beszippantja a vele foglalkozó történészt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy három monográfia is napvilágot látott már a türinigiai nemescsaládból származó remetéről. A rendezvény aktualitását növelte az a véletlen egybeesés is, miszerint aznap, október 9-én éppen Remete Günther 973. mennybéli születésnapját „ünnepelhettük”, másszóval tehát pont a remete halálának 973. évfordulóján került sor az életét feltáró előadásra. Érdekessé teszi Günthert az is, hogy megítélése rendkívül szélsőséges. Egyfelől szentként tisztelik Alsó-Bajoroszágban és Csehországban is, habár kanonizációja hivatalosan nem történt meg (sőt Bakonybélben is van némi kultusza, ugyanis Szent István Nagyobbik legendája szerint az ő közbenjárására alapította István király az ottani monostort). Másfelől néhány történész igen negatív képet alakított ki róla: Szegfű László vagy a cseh František Palacký német kémként próbálták beállítani.
A hagyomány szerint Günther 955 körül született. 1005 karácsonyán intett búcsút a világi életnek: vagyonát a hersfeldi apátságnak és a göllingeni monostornak ajánlotta fel. Római zarándokútja után 1006-ban tett örök szerzetesi fogadalmat a hersfeldi apátságba belépve, ahonnan hamarosan a korszak legjelentősebb bajorországi bencés központjába, a niederaltaichi szerzetesközösségbe került. 1008-ban döntött úgy, hogy áttér a remete életformára: a Bajor-erdőben található Ranzingen-hegyen alapított remeteséget. Három évvel később beljebb húzódott az erdőben, és megalapította a rinchnachi monostort, amelyet 1019-ben szenteltek fel. Ennek élén egészen 1040-ig Günther állt apátként. Ekkor továbbköltözött a Cseh-erdőbe, ahol 1045. október 9-én hunyt el. Ha a hagyomány szerinti születési dátumot elfogadjuk, Günther 90 éves koráig élt, ami önmagában sem túl valószínű a 11. század eleji viszonyokat tekintve, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy Günther még az 1040-es évek eleji német-cseh háborúkban is szerepet vállalt közvetetten, elvethetjük születésének 955 körüli keltezését, hiszen aligha valószínű ez az aktivitás egy 85 éves ember részéről.
Günther pályafutását illetően elsősorban a 13. század közepén keletkezett Günther-legenda szolgáltat adatokat: ez a forrás kevés konkrét történeti adatot tartalmaz, műfajából adódóan célja nem is ilyenek felsorakoztatása, hanem Günther csodáinak igazolása. Ezen kívül amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a legenda keletkezési ideje kívül esik a Günther életére vonatkozó történeti emlékezethatáron. A történeti emlékezethatár Györffy György elmélete szerint egy esemény előtt kb. 70 évvel húzódik: ekkor még élhetnek olyan tanúk, akik az esemény megtörténtekor már serdülők voltak, és emlékezni tudnak rá: a 13. században keletkezett Günther-legenda megírásakor értelemszerűen már meghaltak azok emberek, akik személyesen ismerhették a 11. század első felében tevékenykedő remetét. A Günther-legenda szerint a remete egyszer járt Magyarországon, Niederaltaichból indulva: többszöri kérlelés után látogatott el Szent István királyhoz. A forrás tanúsága alapján István király Günthert arra utasította, hogy meggyőződése ellenére pávasültet egyen, ám csoda történt: Günther imái meghallgattattak, a sült madár felrepült az asztalról. Körmendi Tamás az előadás során többször tett latin filológiai kérdéseket taglaló kitérőket: a pávasült-történet kapcsán megtudhatta a hallgatóság, hogy a forrásban szereplő pavo szó nemcsak pávát, hanem gyöngytyúkot is jelent, azonban ez a madár csak évszázadokkal a tárgyalt események után terjedt el Magyarországon, így kizárható ez a fordítási lehetőség. Magyar vonatkozású források terén Szent István Nagyobb legendájában lelhetünk fel Güntherrel kapcsolatos adatokat, amely ráadásul a történeti emlékezethatáron belülinek számít, ugyanis valószínűleg 1077–1083 között keletkezett, mindössze néhány évtizeddel Günther halála után. Eszerint a forrás szerint Günther a csehek földjéről érkezve többször is járt Magyarországon, saját akaratából érkezett, és kellemes élményei voltak: azon kívül, hogy nem presszionálta a király sült páva elfogyasztására, még a kincseskamráját is rendelkezésre bocsátotta, ahonnan alamizsnát oszthatott a szegényeknek. Ha ez utóbbi megállapítást kritikával is kell kezelnünk (már csak azért is, mert az uralkodó a 11. században inkább nagyrészt még természetbeni jövedelmekkel rendelkezett), akkor is szembetűnő a két forrás tartalma közti különbség.
Egy másik fontos kérdésben is eltérő adatokat találunk a szóban forgó forrásokban: a Günther-legenda szerint a remete és Szent István rokoni kapcsolatban álltak, míg a magyar király legendájában nincs erre vonatkozó utalás. A rokonságot állító forrásban a cognatus kifejezés szerepel, amely nem viszi közelebb a kutatót a rokonsági fok megállapításához, ugyanis a szót mindenféle rokoni kapcsolat kifejezésére használták a latinban. Körmendi Tamás filológiai és történeti érveket felsorakoztatva kizárta annak a lehetőségét, hogy jelen esetben vérrokonságot jelöl a szó, és egyben megcáfolta Vajay Szabolcs erre vonatkozó álláspontját. Vajay szerint Günther anyja István király egyik nőtestvére volt, azonban István testvéreit elsősorban határbebiztosítást szolgáló politikai célokkal adták férjhez szomszédos előkelőkhöz, így nem valószínű, hogy a földrajzilag viszonylag távoli Türingiába került volna István király egyik nőtestvére feleségként. Sokkal inkább elképzelhető, hogy a rokonság kérdésének kulcsa István király bajor származású feleségében, Gizellában keresendő. Gizella a Liudolfing-dinasztiából származott. A Liudolfingek rokoni kapcsolatban álltak azzal az Ekkeharding-családdal, amelynek Günther is rokona volt. Günther Ekkeharding-származása melletti érv, hogy ez volt az egyetlen olyan türingiai nemzetség, amelyben a Günther és Sizzo (Sigfried) nevek egyszerre fordulnak elő a vizsgált korszakban (Günther testvérét Sizzónak hívták).
Körmendi Tamás előadásából azt is megtudhatták az érdeklődők, hogy mikor és miért járt Magyarországon Remete Günther. Első látogatására 1006–1008 között került sor, a második utazás időpontja azonban nem keltezhető ilyen pontosan: vélhetően az 1010-es évek közepén érkezett, mindenesetre valószínűleg nem közvetlenül az 1011-es rinchnachi monostoralapítás után, ugyanis ennek oka éppen a magány iránti vágy volt, nem pedig külföldi kalandok keresése. Felmerülhet, hogy elsősorban hittérítőként érkezett hazánkba, ugyanis más országokban forrásokkal igazolhatóan végzett ilyen tevékenységet, ám ez ellen szól, hogy mindig István király és a bakonybéli monostor közelében ábrázolják a források, tehát nem a térítendő népesség széles körében. Körmendi Tamás meglátása szerint inkább politikai célzatú volt Günther magyarországi tartózkodása: német és cseh diplomáciai ügyekben közvetíthetett. Elképzelhető az is, hogy anyagi mozgatórugói is voltak a magyar utazásoknak, a rinchnachi közösség fenntartásához ugyanis jól jöhetett István király nagylelkűsége. Az sem kizárt, hogy az uralkodó alkalmasnak látta Günthert a remeteség magyarországi népszerűsítésére.
Remete Günther pályafutása a német, cseh és magyar történelem, valamint az egyetemes egyháztörténeti trendek tekintetében is szolgáltathat adalékokat. Az életpálya jól jelzi, milyen egyetemes jellegű szemléletmódbeli változások zajlottak a 11. századi egyházban a szerzetesrendek kapcsán: egyre fontosabbá vált a kolostorokon kívüli munka, például a hittérítés, illetve a kötetlenebb forma vált eszménnyé, mint amilyen a remeteség is volt, hozzájuk ugyanis könnyebben lehetett csatlakozni, mint egy zárt, kontemplatív szerzetesrendhez.
Nemcsak az előadássorozat, hanem az I. Tóth Zoltán Kör ehhez kapcsolódó nyereményjátéka is tovább folytatódott: azok, akik a félév során legalább három alkalommal helyesen válaszolnak az aktuális előadáshoz kapcsolódó kérdésre, nyerhetnek egy 3000 Ft értékű könyvutalványt, valamint egy üveg bort a decemberi sorsoláson. A történelem elfeledett szereplői előadássorozat harmadik, kora újkori témájú alkalmára 2018 novemberében kerül majd sor, pontos dátum és téma egyelőre nem ismert.
A kiemelt kép forrása: az előadás Facebook-eseménye (https://www.facebook.com/events/277135416462242/)
