Idén már 20. alkalommal került megrendezésre a Budapesti Pszichológiai Napok az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Az épület megnyerő falai között a látogatok szép számmal nyüzsögtek most is, ami az előadók nevére, ismertségére és témáikra, valamint a többi kreatív programra nézve nem is meglepő talán. Ismét kipróbálhattuk az Élő könyvtárat például, az előadók között pedig – csak néhányukat említve – Zacher Gábort, Mérő Lászlót és Mácsai Pált is üdvözölhettük. Mint minden évben, most is volt egy központi téma, mégpedig a különböző korszakok életünk során és az arra jellemző vonások, így az Évgyűrűink címet viselte idén a program. Bővebb élményeimet lent olvashatjátok, múlt hétvégén az ELTE Online is ellátogatott a Pszinapszisra.
Huszadik alkalommal nyitotta meg kapuit 2016-ban április 15-17-én a Pszinapszis, vagyis a Budapesti Pszichológiai Napok az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, amely az ELTE PPK diákjainak kezdeményezésére jött létre még 1997-ben. Az évek alatt pedig Európa legnagyobb önkéntesen szervezett rendezvénye lett, amely immár a látogatók és az előadók számán, illetve az előadások sokféleségén is érzékelhető. Mi több, például az Ametiszt teremben angol nyelven zajlottak az előadások, mert külföldi hallgatóság is jelen volt. Az biztos, egy percig sem lehetett unatkozni ebben a színes forgatagban.
Hétvégén az ELTE Online is ellátogatott a rendezvényre, amely egyébként pénteken kezdődött. Ezt kicsit sajnáltam, mert már 15-én is sok érdekes előadó szerepelt, mint például Hevesi Krisztina, aki mindig mosolyt csal frappáns megjegyzéseivel arcunkra és mindig hoz egy érdekes példát a szexuálpszichológia területéről. Persze rajta kívül is sok híres ember megfordult színvonalas előadásokat adva szombaton és vasárnap, ezért annak is nagyon örültem, hogy ezen a két napon ott lehettem. Bár eddig az előadókat emeltem ki, személyes kedvencem az Élő könyvtár volt, ahol ezzel szemben úgymond teljesen hétköznapi, ám valamiért mégis különleges embereket „kölcsönözhettünk ki”, és olvashattunk belőlük, mintha könyvvé változtak volna erre a pár napra.
Mint minden évben, idén is volt egy főtéma, egy cím, ami köré a 2016-os Pszinapszis előadásai épültek. Most az Évgyűrűink címet, s emblémaként egy fatörzs keresztmetszeti képét kapta, amely a különböző korszakaink során felhalmozott jellemvonásainkat célzott szimbolizálni. „Egy fatörzs keresztmetszeti képére tekintve feltárul minden titok. Leolvasható, hogy mely szövetek építették, formálták az adott növényt és milyen külső viszontagságokkal dacolt élete bizonyos periódusaiban. Ahogy a természet is megalkotja az emlékezés rétegeit, úgy az ember is képes saját évgyűrűit láthatatlanul magán viselni.” – írják a honlapon a szervezők. Ennek megfelelően a fiatalkorra, felnőttkorra (aktív dolgozókra) és idősekre jellemző témákat hallhattunk, persze kivételként egy-két téma több korosztályt is érintett egyszerre.
A helyszínre könnyű volt odatalálni, a Gyöngyösi utca metrómegállótól csak egy kellemes környezetben eltöltött 5-10 perces séta választotta el. Belépve az épületbe pszichológiai újságok (Mindennapi Pszichológia, HVG Extra Pszichológia, Nők Lapja Psziché) standját, a büfét, a Gyémánt terem bejáratát és egy információs pultot láthattam. Ez utóbbinál igen vaskos programfüzetet szerezhettünk be 100 forintért. Ezzel bárki támogathatta a programot és egyben letehetett a telefonon való böngészésről. Szombaton két előadást hallgattam meg. Elsőként Buda László orvos gyógyítási módszereit Szomatodráma címmel. Különböző eseteit is felhozta példaként a doktor úr, hogy megértsük, milyen szituációban segíthet ez a terápia, amely fejleszti a testképet és segít a betegeknek visszatalálni az önszeretethez, vagy épp megtalálni azt. Ezen két adottság birtoklása pedig nagyon fontos az egészséges élethez, hiszen hiányuk mint megtudtuk, betegségekhez, lelki torzulásokhoz vezet. Olyan spontán gyógyulásokról beszélt, amit máshol csodaként emlegetnek csak, pedig megtudtuk, ez pszichológia. Ezután kis szünet következett a következő előadás előtt, ám a szervezők kreativitásának köszönhetően a nézők addig sem unatkoztak, mert ezekben a 30 perces időközökben kulturális programokat láthattunk. Ekkor az ELTE Modern Jazztánc csoportja következett, akik különböző érzelmeket, hangulatokat és szituációkat jelenítettek meg. Még a bolondok házát is felidézték.
Majd a fél 5-ös „előadás” következett, amely igazából nem is előadás, hanem egy beszélgetés volt rendhagyó módon a programok sorában. Híres színészünk és az Örkény Színház igazgatója, Mácsai Pál és az ELTE PPK professor emeritusa, Bányai Éva beszélgettek az HBO által készített Terápia című sorozat magyar változatáról. Ebben a művész úr a főszereplő, egy pszichoterapeuta, aki nem csak különleges esetekbe, de magánéleti krízisekbe is botlik. Mivel a tanárnő és a színész úr régóta ismerik egymást, a beszélgetés barátian telt és sok érdekes kérdésre kaptunk választ. Főképp a színészettel kapcsolatban: megtudtuk, hogy lelkileg egy jó színésznek nem megterhelő felkészülni egy ilyen szerepre sem, hiszen a színpadon minden csak játék, bár ez valóban egy nehezebb szerep. Továbbá az is kiderült, 3 évada lesz összesen a sorozatnak, amelyet a tanárnő és vele együtt a közönségből is sok szakmabeli sajnált, hiszen itthon egyelőre nincs olyan hagyománya a pszichológushoz járásnak, mint más országokban, pedig sok embernek segíthetne.
Vasárnap visszatérve még több érdekes programot találtam magamnak. Először Szalai Tamás előadására mentem el, aki a SOTE Magatartástudományi Tanszékéről érkezett és a párkapcsolati stressz csökkentéséről beszélt. Talán evidens dolgok derültek ki mindenki számára, csak szakmaibb megvilágításban azzal, hogy az egészséges kötődés, a helyes önértékelés és a tárgyállandóság tudatosítása fontos egy tartós párkapcsolat kivitelezéséhez. Utóbbi fogalommal teljesen újat tanultam: a tárgyállandóság olyan tulajdonságunk, amelyet köznapi nyelvben csak megszokásként emlegetünk. Ez egyfajta berögzültség. Vagyis ha valaki úgymond megszokásból van a társával, erős a tárgyállandósága. Később a kapcsolati ciklusokat és a komminukációgyilkos mondatokat is megismerhettük.
Már itt gazdagodtam ezen a napon, pedig még csak az elején voltam. A második előadás a dolgozó korú emberekre reflektált Konvertálható tudás címmel, s nem más adta át nekünk tudását, mint Mérő László tanár úr az ELTE TTK matematikusa. Átlagisztán és Extremisztán világát ismerhettünk meg, amelyből előbbi a természeti környezetet, utóbbi pedig a gazdasági (ember által teremtett) dolgokat jelzi. A két elkülönülő területet leíró Gauss és Cauchy görbe közötti terület pedig van egy harmadik, a káosz világa. Na de mi az a konvertálható tudás és hogy jön ez ide? Extremisztán egyre nagyobb jelentőségű, hiszen sok ember nem az létfenntartáshoz szükséges területen dolgoznak. Ezért nekik fontos jó munka találása és forradalmasító sikerek elérése céljából, hogy át tudják alakítani az elsajátított ismereteket. Szóval ne tárgyi tudást halmozzanak, hanem maketteket és modelleket tanuljanak. Azt hiszem, jövőbeli életemre nézve ismét nagy tanulságot tehettem el itt, a Gyémánt teremben.
Továbblendülve azonban már Matuszka Balázs angol nyelvű előadásán találtam magam, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről érkezett a rendezvényre. Ezek az prezentációk egy kisebb teremben zajlottak, hiszen a külföldi érdeklődők jóval kevesebben voltak, mint a hazaiak, ám remek lehetőséget adott az ifjú pszichológusoknak angol nyelven előadni. Itt a kamaszok függőségeiről hallhattunk, akik – mint megtudtuk – sokszor azért sodródnak bele az említett problémákba, mert az idősebb korosztályok rájuk testálják, hogy „ezek a fiatalok isznak, drogoznak”. Nos, úgy látszik, ezt is érdemes lesz elraktároznunk idősebb éveinkre, nehogy bajba sodorjuk leendő gyerekeinket. Sokan pedig csak azért futnak bele ebbe a sötét világba, mert így találnak egy összefogott társaságra, ahol barátokat és szeretetet kapnak. Ez szomorú és a legnagyobb baj vele, hogy a fejlődő idegrendszer maradandó hibákat szenvedhet ebben a korban. Magyarországon a legdivatosabb szerek az alkohol és a cigi. Érdemes figyelni és ha előfordul, mérsékelni a gyermekkori agressziót, mert ez rizikófaktor a fiatal droghasználóknál.
Az ezután következő késő délutáni előadás volt az, amit legjobban vártam: Zacher Gábor beszélt a jelenlegi hazai Droghelyzetről a Gyémánt teremben. Már alig vártam, de volt még egy fél órám addig és hogy ne csak a drogról és a függőségekről szóljon a napom vége, meglátogattam az Élő könyvtárat. Már régóta szerettem volna ezt a dolgot kipróbálni, szerintem hatalmas találmány a pszichológushallgatóktól. Kikölcsönözhettem egy ember, aki valamely különleges vagy tipikus dolgot élt át és élményeit szívesen meg is osztja. A Nehéz kezdetek nevű élő könyvet vettem ki és mire hosszú percek után a 19 éves Dani befejezte élettörténetét, az államat kerestem a padlón. Az eltelt 20 perc alatt sikerült átértékelnem az életem és csodával tekintettem a fiatal srácra aki elárvult, gyermekotthonba került, de még az utcán is élt, most pedig szakácsnak tanul. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek „könyvtárat”, mert élmény. Teljesen más papíron olvasni rémhíreket, elképesztő történeteket és más szájából hallani, ahogy előadja és újra felidézni, ami valóban megtörtént vele. Próbáljátok ki, ha lesz lehetőségetek és érdekel egy másfajta élet! Számomra ez a néhány perces találkozó volt a 2016-os Pszinapszis csúcsa.
De térjünk vissza a 2016-os Droghelyzet témájához. Zacher Gábor ismét színvonalas előadást tartott közönségének, amelynek titka véleményem szerint az a lehengerlő őszinteség és elhivatottság, amellyel ő kezeli ezt az igen sarkalatos és aktuális problémát. Igen is foglalkoznunk kell vele és tenni a javulásért. Vicceit sokszor szarkazmussal kezelte, ám talán pont ez mutatott rá a hallgatóság számára, milyen szomorú dologról van szó. A helyzet ugyanis borús és komor. Elképesztő információkról értesültünk. Például, hogy egy várandós kismama az utcán kéregetve 6 óra alatt 14 ezer forintot is összeszedhet, ha igyekszik; hogy a dizájner drogok gyártóközpontja Shanghai, ahol az elmúlt években több új szer jelent meg, mint új gyógyszerhatóanyag a piacon; hogy a jövőben több hangsúlyt kell fektetni az addiktológiára a droghasználók miatt az orvosképzésben; hogy a tűcsere programot sokan gyerekes hozzáállással kezeli és megakadályozza a működését; valamint hogy a 40-60 évesek hazánkban erről a témáról nagyrészt kizárólag a médiából értesülnek, ahol csak a szélsőségeket emelik ki, így nem kapnak valós képet. Nagyjából ezeken a problémákon kéne javítani a közeljövőben. Bízunk benne, a doktor úr dolgos közbenjárása és komoly törekvései által sikerül!
Ha ez még nem volna elég, a pszichológus hallgatóknak Műhelyeket is szerveztek, amelyeken előzetes regisztrációval lehetett részt venni. Ezek hasznosak lehettek minden (leendő) szakember számára, így apró továbbképzésként is felfoghattuk őket.
Nekem ilyen volt idén a Pszichológiai Napok és elmondhatom, nagyon élveztem, valamint hálás vagyok, hogy ezt a sok hasznos információt megosztották velem az előadók. Remélem sikerült meghoznom a kedveteket a jövő évi Pszinapszishoz! Ha pedig ott voltatok, bízom benne, legalább ugyanilyen jól éreztétek magatokat és profitáltok a hallottakból!
További információk a rendezvény honlapján.
