Szerda este a Premier League újraindulásával ismét teljessé vált az európai csúcsfutball palettája, vagyis már minden, véglegesen félbe nem szakított topligában játszottak bajnoki- vagy kupamérkőzést a koronavírus által kikényszerített szünet után. Bár mind a bajnokságok vezetői, mind a közvetítő tévétársaságok megteszik a tőlük telhetőt, hogy a szurkolók „normális” élményben részesüljenek, fontos észben tartani, hogy a jelenlegi helyzet rövid és hosszú távon is komolyan formálhatja a kontinens labdarúgásának jövőjét.
Ahogy arra bizonyára sokan emlékszünk, az európai labdarúgás nagy része március 11-én a PSG–Dortmund és a Liverpool–Atletico Madrid BL-mérkőzésekkel határozatlan időre lehúzta a rolót. A bajnokságok és kupasorozatok izgalmas hajrái helyett az érdeklődőknek nem maradt más, mint a találgatás – a koronavírus okozta káosz közepette sokáig az sem volt biztos, hogy befejeződhet-e a 2019–2020-as szezon, olyannyira, hogy több ligában, köztük a francia pontvadászatban is a hátralévő meccsek megrendezése nélkül hirdettek bajnokot.
Ahol viszont a folytatás mellett döntöttek, szépen fokozatosan visszaállt az élet, ha nem is a normális kerékvágásba, de valami hasonlóba. Eleinte csak a közösségi távolságtartás szabályait betartva lehetett edzést tartani, ezt követték a teljes értékű, testi kontaktussal járó tréningek, majd néhány hét gyakorlás után megkezdődtek a zárt kapuk mögött lejátszott tétmérkőzések. Korábban valódi kuriózumnak számított egy-egy nézők nélkül rendezett találkozó, most azonban hamar rádöbbentek a tévénézők, mennyire zavaró tud lenni az atmoszféra nélküli közvetítés. Minden ligában igyekeznek fenntartani a szokásos meccshangulat illúzióját: a közvetítések alatt előre felvett szurkolói rigmusok és reakciók hallhatóak, vannak klubok, akik kartonfigurákkal töltötték meg a lelátót, míg a spanyol ligában számítógéppel animálják a nézőtérre a közönséget.
Miközben semmit sem szeretnénk jobban, mint a megszokott, „régi” focit nézni, nem szabad elfelejteni, hogy ez a különleges szituáció számos új, szokatlan körülményt szült, aminek nagy hatása lehet az idei és az elkövetkező szezonokra egyaránt.
A klubok kreatív módszerekkel próbálják feldobni az üres lelátókat
Talán a legszembetűnőbb, hogy első ránézésre minden csapat tiszta lappal indul. A hosszú kihagyás következtében rengeteg, korábban sérüléssel bajlódó játékos térhet vissza egészségesen, így az edzők többnyire a teljes keretükből válogathatnak. A sérüléskérdés egyébként is az egyik legfontosabb pontja az újraindításnak – hiába tartotta magát mindenki formában a karantén alatt, az otthoni edzés nem pótolhatja a meccsrutint. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szokásosnál rövidebb alapozás után másfél hónapon keresztül erőltetett menetben, néhány naponta érkeznek majd a mérkőzések, szinte garantálhatjuk, hogy nem sokáig maradnak hiányzók nélkül a klubok.
A komoly sérüléshullámot két újítással próbálják megfékezni: egyrészt minden félidő felénél beiktatnak egy rövid ivószünetet, ami esélyt adhat a játékosoknak egy kis szusszanásra, illetve hasonlóan az ifjúsági mérkőzések szabályaihoz az idei szezon végéig a szokásos három helyett öt cserelehetőséggel gazdálkodhatnak a trénerek. Ez persze nem kizárólag vérfrissítés céljából használható, valószínű, hogy a több változtatási lehetőség birtokában bátrabban mernek majd taktikai változtatásokat eszközölni a menedzserek. Itt pedig vissza is térhetünk arra a bizonyos tiszta lapra, amit az újraindítás látszólag megteremtett – a kibővült opciókkal érthető okokból sokkal hatékonyabban fognak tudni élni a tehetősebb csapatok, akiknek mélyebb kerete még nagyobb minőségi különbséget fog eredményezni. Ez persze egyáltalán nem teszi igazságtalanná a(z egyébként tényleg szükségszerű) szabályváltozást, de ettől függetlenül könnyen elképzelhető, hogy az újraindítás után tovább nyílik majd az olló a topcsapatok és üldözőik között.
Ráadásul nemcsak közvetlenül a pályán, hanem a játékospiacon is tovább nőhet a szakadék a legszűkebb értelemben vett elit és Európa többi klubja között. Egyelőre lehetetlen megállapítani, melyik csapat milyen pénzügyi helyzetben fog kikászálódni a jelenlegi helyzetből, de az biztos, hogy sokan lesznek, akik kénytelenek lesznek áron alul megválni legnagyobb értékeiktől – kiváltképp igaz lehet ez egyes holland és francia klubokra, akik különösen nagy bevételektől estek el a bajnokságuk idő előtti lezárásával.
Az idei furcsa átigazolási szezon minden jellegzetességét magán hordozza Timo Werner napokban bejelentett klubváltása. A német támadó hiába szeretett volna honfitársa, az őt sokszor nyilvánosan dicsérő Jürgen Klopp kezei alatt játszani, a mostani körülmények között nem engedhette meg magának a Bajnokok Ligája címvédője, hogy kifizessék egyik elsőszámú célpontjuk relatíve kedvező kivásárlási árát, így végül a Chelsea tudott lecsapni Gulácsi Péterék csapattársára. A másik probléma a korán nyélbe ütött üzletekkel, hogy komolyan beleszólnak az augusztusig elhalasztott BL-mérkőzésekbe. Az átigazoló játékosok nem fogják néhány találkozó kedvéért kihagyni az egész alapozást új csapatukkal, így viszont régi klubjuk csak meggyengülve tudja folytatni a legrangosabb kupasorozat küzdelmeit – ennek megfelelően a lipcsei csapat is legnagyobb sztárja nélkül várhatja a negyeddöntő sorsolását. Hasonló dilemmával szembesülnek azok is, akiknek csak június végéig szól a szerződésük jelenlegi munkaadójuknál: bár a lehetőség megvan rá, hogy hosszabbítsanak a mostani szezon végéig, sokan inkább nem kockáztatnak meg egy esetleges komolyabb sérülést, ami keresztülhúzná nyári klubváltásukat.
Nem Werner lesz az egyetlen, aki nem fogja befejezni a szezont jelenlegi csapatánál
Az már biztos, hogy a nyári futballmaratont a Bajnokok Ligája fogja zárni augusztusban, egy Lisszabonban rendezett minitorna formájában. A bő két hét alatt lebonyolított esemény különlegessége, hogy a megszokott kétfelvonásos párharcok helyett ezúttal egy mérkőzésen dől majd el a továbbjutás sorsa. Közhelynek hathat, de most aztán tényleg lehetetlen megtippelni, kik számítanak esélyesnek: a Bundesliga jóval korábban véget ér, mint a többi, még csak most újraindított topliga, így a Bayern München vagy a Lipcse lehet, hogy hátrányba kerül vetélytársaikhoz képest – és akkor még a PSG-ről és a Lyonról szót sem ejtettünk, akiknek közel öt hónapos kihagyás után kell majd egyből helytállniuk. Egyelőre egyetlen előnye látszik az európai futballélet kényszerű átszervezésének, legalábbis magyar szemszögből nézve: a változtatások következtében szeptemberben az új Puskás Aréna adhat otthont az idei európai Szuperkupa-döntőnek.
Hogy meddig lesz érezhető hatása a nyári focidömpingnek, még nem tudni. Annyi biztos, hogy a mostani csúszás, a jövő nyárra halasztott Európa-bajnokság és a 2022-es téli világbajnokság miatt még biztosan sokat vakarhatják majd a fejüket a versenynaptárak összeállítói. Nekünk, szurkolóknak viszont jóval könnyebb dolgunk van: csak hátra kell dőlnünk és élveznünk ezt a kicsit fura, kicsit szokatlan, kicsit megváltozott verzióját a világ legnépszerűbb sportágának – már így is túl sokáig kellett nélkülöznünk.
Képek forrása: uk.reuters.com, theathletic.com, dw.com
