Mítoszromboló tanulmány a rögzített helyzetek hatékonyságáról.
Alapos vizsgálatot készített az MIT Sloan öt kutatója az angol labdarúgás során alkalmazott pontrúgási módszerek részleteiről és eredményességéről, ami akár gyakorlati útmutatóként is szolgálhat a sportág komolyabb művelőinek. A szerzők in medias res szemlélettel már az első fejezetben empirikus adatokkal alátámasztva tárnak elénk tényeket és tévhiteket a pontrúgások természetéről. Például rögzített helyzetekből valóban nagyobb eséllyel szereznek gólt a csapatok, mint ha megszakítatlan játék folyna, és olyan ritkán vizsgált tényekről is képet kaphatunk, mint hogy a kapu felé csavarodó labda nagyobb eséllyel eredményez gólt, mint ha ellenkező irányba forogna. Előbbi alapján megérthetjük, hogy miért dobálják magukat annyit a támadók, utóbbira további megállapításokat tesz az elemzés, kiemeli, hogy szögletek esetén jóval nehezebb lövésig eljuttatni egy befelé csavarodó labdát, ha azonban egy ilyen passz mégis megtalálja a csapattársat, az ellenfél csaknem kétszer nagyobb eséllyel kulloghat a kezdőkör felé. Ennek magyarázataként szolgál az alábbi ábra, melyen látható, hogy a kifelé kanyarodó labdák a nagyobb terület miatt jobb eséllyel találnak üres játékost, a kapu felé sikeresen csavart szögleteket követően azonban jóval közelebbről lőhetnek rá a támadó csapat tagjai.
Bal oldalt a kapu felé, jobb oldalt az ellenkező irányba csavart labdák láthatók.
E tekintetben nagyon heterogén a klubok hozzáállása, a Southampton például az átlaghoz képest nagyon nagy arányban a kapu közvetlen előterében található apró területről lő kapura sarokrúgás után, míg a Chelsea vagy a Tottenham szinte mindenhonnan elvállalja a lövést, éppen csak ezt a kis területet leszámítva. Az analízis a pontrúgások elleni védekezésre is komoly figyelmet fordít, kiemelt helyen foglalkozik ezen belül is a szögletek hatástalanításával, amelynek három lehetséges módját különbözteti meg. A védekező csapat próbálkozhat emberfogással, terület-védelemmel, vagy a két módszer ötvözésével. A tanulmány számba veszi, hogy melyik angol csapatot milyen hatékonyság jellemzi a pontrúgások érvényesítésével és elhárításával kapcsolatban.
A csapatok támadó és védekező hatékonysága pontrúgások esetén
A szerzők a csapatok pontrúgások tekintetében mutatott teljesítményét illetően tovább árnyalják a képet azáltal, hogy vizsgálat tárgyává teszik a fent tárgyalt támadó és védekező módszerek gyakoriságát egyes klubokra vetítve. Megfigyelhető, hogy a rögzített helyzetek sikere nem vezethető vissza egyetlen tényezőre, a leghatékonyabb támadónak tekinthető West Bromwich Albion például túlnyomórészt kapu felé csavart beadásokkal operál, míg a szintén meglehetősen erős pontrúgó Chelsea a különböző irányokba csavart beadások és kis szögletek kevésbé előrelátható keverékét alkalmazza. Hasonló szellemben készült kimutatás arról is, hogy milyen jellegű támadások a legveszélyesebbek egyes csapatok ellen. Az Arsenal például szinte csak befelé csavart beadásból kap gólt rögzített helyzet esetén, míg a Liverpool ellen nem érdemes ilyesmivel próbálkozni, őket a továbbított átadások és második labdaérintések hozzák zavarba. Ha még ez sem lenne elég, azt is szemlélteti a cikk, hogy egyes csapatok milyen változatossággal, variabilitással alkalmazzák kedvenc módszereiket, egy meccsen belül, vagy több mérkőzést átívelő módon. A Manchester City például nagyban változtat taktikáján egyik meccsről a másikra, míg a Manchester United hasonló játékot játszik különböző mérkőzésein, ezeken belül azonban többféle támadási módszert is igénybe vesz.
Egyes csapatok taktikája rögzített helyzetek esetén. A méret a gyakoriságot, a sötétség a hatékonyságot jelöli.
Mit tehet ezek alapján a gyakorló edző, hogy minél több sikert könyvelhessen el a pontrúgások terén? A szerzők szerint a fentieket figyelembe véve négy alapvető kérdésre kell választ találniuk:
1. Hogyan védekezik az ellenfél pontrúgások ellen?
2. Hogyan végzi el a pontrúgásokat?
3. Milyen gyengeségeik és erősségeik lehetnek e téren?
4. Valószínűsíthetően milyen módszert fog alkalmazni az ellenfél a saját és a másik csapat erősségeit és gyengeségeit is figyelembe véve?
A kérdések megválaszolását persze némileg nehézkessé teszi, hogy igen kevés bajnokságról áll rendelkezésre milliónyi adat és ezek feldolgozására alkalmas rendszer, ami már csak azért is gond lehet, mert az elemzés szerint éppen a kisebb csapatok tudnak nagy előnyt kovácsolni a pontrúgások eredményes kihasználásából. Angol edzők tehát előnyben, a többieknek pedig legalábbis némi elméleti támpontot nyújthat a kutatás, mindamellett, hogy valamennyi futballkedvelő számára érdekes megállapításokat tartalmaz.
A teljes tanulmány itt olvasható.
Kiemelt kép forrása: Sky Sports
