Méghozzá ugyanazok a hallgatók válaszoltak a kérdeseinkre, akik annak idején elsőévesként is. Vajon mi lett a hajdani reményekből? Megtalálták a helyüket az ELTE szombathelyi campusán? Netán megbánták, hogy ide jelentkeztek? Spoiler: reményeik beteljesültek, ők maguk kiteljesedtek, és ha újrakezdhetnék, akkor sem mennének máshova.
Számtalanszor hallhatjuk, ahogy az idősebb, már sok mindent megélt emberek jóleső sóhajjal kísérve áradoznak az egyetemista időkről: a megannyi, páratlan élményről, a rengeteg tudásról, amivel gazdagabbak lettek, és úgy összességében az évekről, amiket a felsőoktatásban töltöttek. „Az egyetemi évek a legszebbek, jól becsüld meg őket!” – hangoztatják.
A fiatalok előtt sok lehetőség áll az intézmény kiválasztását illetően: mehetnek a mindig zsongó nagyvárosokba, ha szeretnének elszakadni a gyökereiktől és valami újat, szokatlant megtapasztalni, de választhatnak olyan egyetemet is, ahol éppen ennek az ellenkezője várja őket. Szombathely vidéki város: Budapesthez viszonyítva viszonylag csöndes, talán nyugodt is, ettől függetlenül nem állíthatjuk azt, hogy kevesebb lehetőség állna az ide jelentkező diákok rendelkezésére, sőt.
Sokszor kerülnek azonban az emberek a média, a híradás befolyása alá – ez az oktatási intézmények kiválasztásánál is éppúgy érvényben van. A nyílt napok és a különböző toborzó videók a diákok csalogatása érdekében léteznek, amikből megismerhetik, mit nyújthat egy-egy ilyen intézmény a választás előtt állók számára. Jobbnál jobb lehetőségek tárulnak eléjük, a képzések végeláthatatlan sora, barátságos és esztétikus környezet, azonban a látszat sokszor csal, amire persze csak idővel jön rá az ember. Éppen ezért érdemes olyanok véleményét kikérni, akik első kézből tudnak hiteles információval szolgálni. 2018-ban az ELTE Online Savaria-rovatában megjelent egy cikk, amelyben elsőéves hallgatókat kérdeztünk arról, milyen a szombathelyi campus életének részesévé válni. Ezúttal ismét az akkor interjúvolt személyeket kerestük fel: már negyedéves, sőt, közülük ketten diplomás tapasztalatokkal a hátuk mögött mondták el, hogyan látják most, három év elteltével a szombathelyi képzéseket.
Csányi Evelin a három és fél éves szombathelyi duális gépészmérnök alapképzést célozta meg a középiskolát követően, amelyre felvételt is nyert. Tanulmányai végeztével ezen év januárjában sikeres záróvizsgát tett.
„Már korábban is jártam Szombathelyen. Nekem nagyon tetszik ez a város. Szép, nem túl zsúfolt, kellemes. Szeretek itt tanulni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem elsőként. A tanáraink mind segítőkészek. Szeretek az óráikra bejárni, mert többnyire érdekesek, izgalmasak és jó hangulatban telnek” – nyilatkozta gólyaként, mi pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy a véleménye néhány évvel később mennyit változhatott. Most úgy véli, az eltelt évek alatt több különböző tanítási módszerű oktatót ismert meg, a korábbi kijelentését viszont fenntartja, miszerint maradéktalanul segítőkészek mindannyian.
A szombathelyi gépészmérnök képzést elsősorban a duális tanulás lehetősége miatt választotta akkoriban. „Ahogy kezdetben is, továbbra is merőben hasznosabbnak tartom a duális képzést a hagyományos formánál. Számomra az elsődleges előny a képzés gyakorlati része, ahol megannyi vállalatot, infrastruktúrát megismerhetünk, és emellett a kedvező ösztöndíjrendszer lehetővé teszi, hogy maximalizáljuk a figyelmünket a tanulmányainkra, ugyanis nincs szükség tanulás melletti munkavállalásra.” – hangsúlyozza.
Hozzáteszi: ahogy minden apró kis tényezőnek, amelyek az életünk részét képezik, természetesen ennek a képzési formának is megvan mind az előnye, mind a hátránya. „Hátránynak a szabadidő szűkét említhetném – mondja Evelin –, viszont valahol már ez is felkészít minket a későbbi »nagybetűs életre«. Amikor ide jelentkeztem, már akkor is a korábban kifejtett tapasztalatszerzés és önállósodás volt az elsődleges célom és büszkén kijelenthetem: elértem, amit kitűztem magam elé.”
Szombathelyen elértem, amit kitűztem magam elé.
A jelenlegi helyzet nem tette és nem is teszi egyelőre lehetővé, hogy az egyetemi éveinket a megszokott módon tölthessük el, a távoktatás meghatározó pontja lett a tanulmányainknak. Különböző módokon kezelik ezt mind a közép- mind a felsőoktatásban; van, ahol eredményesen, van, ahol pedig kevésbé. Bár a Savaria Műszaki Intézet jól teljesített az online berendezkedést illetően, Evelin számára kezdetben nem volt könnyű átállni a távolléti oktatásra. „A távolléti oktatás elfogadása, alkalmazása számomra eleinte nehézséget okozott, hiszen, mint korábban említettem, a gyakorlatorientált oktatást preferálom főként, amit így, a monitor előtt ülve, őszintén szólva nem igazán fog tudni úgy élvezni egy hallgató, mint azt, ahogy az épületen belül tenné. Emellett viszont kimondottan hasznosnak tartom a kamerával felvett oktatóvideókat a tananyag elméleti oldalát tekintve, ugyanis ez lehetővé tette és egyben segítette az auditív tanulás használatát.”
Manapság már természetesnek számít az a jelenség, amelyen belül a nők is egyre nagyobb arányban pályázzák meg a mondhatni maszkulin besorolású képzéseket, állásokat, azonban ez nem mindig volt így. „Vitathatatlan, hogy több férfi választ műszaki pályán belül hivatást, mint nő, viszont az, hogy ki képes elvégezni egy ilyen képzést már sokkal inkább a műszaki beállítottság, szemlélet, az érdeklődés fenntartásától függ. A gépészetnek számtalan területe van. Ha megtalálod azt az egyet, ami téged foglalkoztat, szívesen fejlődnél benne tovább és végeznéd azt, amíg csak módodban áll, klisé ugyan, de megtaláltad a boldogságod kulcsát.” – véli Evelin. Összességében elmondható, hogy elégedetten zárta a szombathelyi egyetemen végzett tanulmányait, és jeles példája annak, hogy bizony a nők is megállják a helyüket a gépészmérnöki szakon.
Fejes Fruzsina biológia alapszakos hallgatóként tartozott az ELTE szombathelyi campusának életéhez; tanulmányait 2020 júniusában zárta le. „Mindig is szerettem a biológiát, kiskoromtól fogva, így tudtam, hogy ezen a természettudományi irányvonalon szeretnék továbbtanulni, később pedig dolgozni” – emlékszik vissza.
A remény, ami elsősorban vezette őt a szombathelyi egyetemen folytatandó tanulmányokhoz, többek között a közvetlen és családias légkör volt. „Nagyon szeretem a várost, így bíztam benne, hogy az egyetemi környezetet is hamar megszokom. Kisebb létszámú egyetem lévén bíztam a családias, közvetlen, színvonalas oktatásban. A reményeim teljes mértékben beigazolódtak, nagyon jó tapasztalataim vannak az oktatással és az ügyintézéssel kapcsolatban is” – fejtegeti. A szombathelyi campuson a tanárok név szerint ismerik a hallgatókat, nem úgy kezelik őket, mint az idegeneket. A problémákkal bátran fordulhatnak hozzájuk, együtt találják ki rá a megoldást, tehát a családias környezet valóban megalapozott tulajdonsága az egyetemnek, nem csak szóbeszéd.
Fruzsina elsőévesként úgy fogalmazott, már az első napon pozitív benyomásokra tett szert; pontosan azt kapta, amit várt az intézménytől. A tanárok segítőkészek, kiválóan képzettek, sok a fakultatív program, ezek pedig szinte minden érdeklődési kört lefednek. Arra a kérdésre, hogy ez a véleménye mennyiben változott, azt felelte, továbbra is így gondolja ezeket.
Azt kaptam, amit vártam.
Őt a távoktatás már végzősként érintette, a vírushelyzet azonban a tanulmányaihoz kötődő aktivitására is kihatott. Fruzsina részt vett a Tudományos Diákköri Konferencián, amelynek tavaszi fordulója a vírushelyzet miatt elmaradt. „Ez utólag, 2020 decemberében került megrendezésre online formában. A helyzetből adódóan úgy hiszem, a lehető legjobbat hozta ki az intézmény. Mindenről időben tájékoztattak minket és segítettek, ha problémába ütköztünk” – emlékszik vissza.
Az online oktatásnak utolsó évesként mind az előnyével, mind a hátrányával szembesült. „Az a tény, hogy engem végzősként érintett a távoktatás, előnyt és hátrányt is jelentett számomra, hiszen a szakdolgozatírás így nehezebb volt. A konzultációk fontosak ebben az időszakban, így volt, hogy ez is online formában valósulhatott csak meg. A záróvizsgára való tanulásra azonban sokkal több idő adódott, hiszen nagyon jól működött otthonról órát hallgatni, majd utána tételt tanulni.” Hozzáteszi: „A hagyományos diplomaosztó elmaradását nagyon sajnáltam, ez egy fontos esemény az ember életében. Szomorú voltam, hogy csak postán küldték ki, a záróvizsga után több, mint egy hónappal”.
Hengszter Norbert az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának negyedéves magyar–történelem osztatlan tanár szakos hallgatója, akiben bár erős kötődés van a történelem iránt, alapszak helyett inkább a tanárképzés mellett döntött, de ezt cseppet sem bánja. „Mindig is tudtam, hogy történelemmel szeretnék foglalkozni valamilyen formában, amihez aztán adódott a magyar, ami úgyszintén közel áll hozzám. Az is biztos volt, hogy olyan szakmát szeretnék tanulni, ami által később emberekkel tudok foglalkozni. A volt kollégiumi nevelőm is Szombathelyen végzett az ELTE SEK jogelőd intézményében, az országszerte híres Berzsenyi Dániel Főiskolán; csupa jó dolgokat mondott róla, így végül az ő személyes tapasztalata is hatott a választásomra” – sorolja a szempontokat, amik alapján döntött.
Norbert a nyílt napok egyikén sem vett részt, ettől függetlenül nem értesületlenül jelölte meg a felvételi lapján a szombathelyi campust. „Igyekeztem utánaolvasni, hogy milyen Szombathelyen egyetemistának lenni. Megtetszett a szombathelyi campus családias légköre, ahogyan az is, hogy minden közel van, és nálam még az is fontos szempont volt, hogy a kollégiumok szinte az egyetem mellett állnak, és mindenkinek biztosítanak helyet” – nyilatkozta három évvel ezelőtt.
A remény, ami a megszerzett információk mellett a vidéki campusra vezette, többek között az aktív időtöltés lehetősége volt, amellett, hogy bízott abban, a lehető legjobban beilleszkedhet az itteni közösségbe. Ez azonban nem ment ilyen könnyen, amire így emlékszik vissza: „Bevallom, kezdetben nem nagyon találtam meg a helyem az egyetemen, majd az évek során egyre több mindenben kezdtem el részt venni. Ilyen volt például a HÖOK Mentorprogram, aminek köszönhetően sok érdekes embert ismerhettem meg, no meg persze »gyakorolhattam« jövőbeli foglalkozásom, hiszen a legfőbb feladatom az elsőévesek mentorálása volt”.
Norbert aktív közéleti szerepvállalása sok más tekintetben is megmutatkozik. „A következő nagyobb mérföldkövet az ELTE Online jelentette, ahol előbb mint korrektor, majd mint újságíró lettem alkalmazva. Az itt töltött idő újabb ismeretségeket hozott magával, illetve az íráskészségem is látványosan fejlődött, aminek leendő magyartanárként természetesen nagy hasznát veszem. Idén pedig három újabb lehetőséget sikerült megragadnom: egyrészt az ELTE BDPK HK Képviselő Testületének lettem a tagja, másrészt a BDPK Történelem Tanszékének és a Magyar Nyelvtudományi Tanszékének demonstrátora lettem, harmadrészt pedig újraindítottam a 2017-ben alakult Savaria Nyelvtudományi Diákműhelyet – utóbbi jelenleg az én vezetésem alatt működik. Mondhatni, sikerült megvalósítanom kezdeti reményeimet szépen, fokozatosan. Nemcsak aktívan telnek a mindennapjaim, hanem elmondhatom: kiveszem a részem az egyetemi közéletből és tudományos életből is.”
Elsőévesként teljes mértékben meg volt elégedve az egyetemmel, habár az aránytalan órarenddel voltak némi problémai. Fruzsinához hasonlóan ő is pontosan azt kapta, amik a tájékoztatón elhangzottak a gólyahét alkalmával. Immár 2021-ben hasonlóan reagált a kérdésünkre: „Ez azóta inkább csak bővült olyan dolgokkal, amiket az előbb is felsoroltam, így nem hazugság azt mondani, hogy sikerült az egyetemnek túlszárnyalnia az elvárásaimat. Ha újrakezdhetném, akkor is Szombathely mellett tenném le a voksomat, ebben biztos vagyok”.
Ha újrakezdhetném, akkor is Szombathely mellett tenném le a voksomat.
A megkérdezettek közül Norbert volt az, aki kifejezetten a távoktatás számára érzékelhető hátrányairól beszélt, amit természetesen mindannyian éppen úgy megtapasztalunk. „A távoktatás több szempontból is nagyon megviselt. Egyrészt nehezebben ment a koncentrálás a feladatokra, illetve a tanulásra, másrészt pedig így olyanokkal nem találkozom, akikkel korábban napi szinten szoktam az egyetemen. Így alig várom, hogy visszamehessünk a campusra” – vallja be reménykedve. Az egyetem online berendezkedésének kezelését illetően azonban többnyire elégedett. „Összességében szerintem az egyetem jól kezelte az átállást a távolléti oktatásra, látszódott, hogy igyekeznek kihozni a maximumot a kialakult helyzetből, hogy ne érjen minket hátrány. Sajnos a szakirodalmak beszerzése is azért okozott némi fejtörést.”
Arra a kérdésre, hogy ajánlanák-e a felvételi előtt álló diákok számára az ELTE Savaria Egyetemi Központ képzéseit, mindhárman határozott igennel feleltek: Evelin a megfelelő felkészítést emelte ki, amelyet mind a továbbtanulásnál, mind a munka világába való belépésnél kamatoztatni tudnak az itt tanult hallgatók; Fruzsina a családias környezetet, a kiválóan képzett oktatókat és a barátságos várost helyezte előtérbe; míg Norbert úgy reagált, hogy az ő története jó példa lehet arra, hogy mindenki megtalálhatja a helyét itt, még akkor is, ha ez az első félévekben nem is tűnik úgy.
Kiemelt kép: savariaforum.hu
