„A gonosz köztünk jár!” – Los Angeles-i rémtörténetek

1938-ban járunk Los Angelesben, az amerikai Nyugati-part egyik legnépesebb, és egyben etnikailag legszínesebb városában. Jelentős számú mexikói kisebbség él itt mint amerikai állampolgár, mégis különböző atrocitások érik őket a saját országukban, amit ez a sorozat is jól bemutat. Az egész első epizódon végigvonul a mexikóiak városrészén keresztül építendő autópálya kérdése, ami a legtöbb ellentét forrása. Na de térjünk is rá a lényegre:

Vissza a gyökerekhez!

2014-ben jelent meg a Londoni rémtörténetek, ami a viktoriánus kori brit fővárosba kalauzolja el a nézőket. A sorozat három évadot élt meg; olyan híres történelmi és irodalmi személyeket soroltatott fel, mint doktor Frankenstein, Drakula vagy éppen Dorian Gray. A rajongók viszont hiába várták a folytatását, az soha nem készült el.

A készítők új vizekre eveztek a közkedvelt széria spin-off-jában; az új sorozat új stílust öltött: a sötét, gótikus hatású London helyett a napsütötte Los Angelesbe hív minket egy újabb kalandra. A megszokott szereplőgárdát is lecserélték egy színész kivételével – az előző részek Teremtményeként megismert Rory Kinnear ezúttal egy amerikai-német doktor szerepébe bújik. A stábban is felfedezhetünk egy ismerős nevet: John Loganét, aki a Londoni rémtörténetek és  a mostani részek szövegírója is.

A szereplők

A sorozat húzóneve nem más, mint Natalie Dormer (Trónok harca), aki egy alakváltó démont személyesít meg a Los Angeles-i rémtörténetekben. Ő lesz az, aki mindig a konfliktusok közepén jelenik meg, hogy tovább szítsa a tüzet. Motivációja pedig nem más, minthogy meg akarja mutatni testvérének, Santa Muerténak (Lorenza Izzo) az emberek valódi oldalát.

A sorozat főszereplője mondhatni Santiago Vega (Daniel Zovatto), az amerikai-mexikói nyomozó, akinek döntenie kell, melyik oldalra áll: a családja és a kötelessége közül kell választania. Három testvére van: Raul (Adam Rodriguez) – aki a lakóhelyüket védő mexikóiak vezetője –, Mateo (Johnathan Nieves) és Josefina (Jessica Garza). Édesanyjuk, Maria (Adrianna Barraza) a kapocs a transzcendentális és a valós világ között – boszorkánynak, úgynevezett bruhónak tartja magát, akinek erős a kapcsolata a túlvilági lényekkel –, egyben ő képvisel egyfajta átmenetet a két fia, Tiago és Raul között az autópálya építésével kapcsolatban. Bár Tiago édesapja elhunyt, mégis van egy szereplő, aki atyai jósággal óvja őt. Ez a személy nem más, mint Lewis Michener nyomozó (Nathan Lane), Tiago társa, aki talán a legpozitívabb karaktere a sorozatnak – eddig.

A másik oldalon található Charlton Townsend (Michael Gladis), aki a tipikus amerikai bürokrácia mintapéldánya: pökhendin viselkedik, utálja az idegeneket, csak a saját dicsősége érdekli, és még sorolhatnánk. Ezzel tökéletes játékszere lesz Magdának és a náciknak egyaránt.

A már említett Rory Kinnear visszatér ebben a szériában is, most dr. Peter Craft, egy amerikai-német orvos szerepében, aki kulcsszerepet játszik a helyi náci szimpatizánsok között.

Ki is az a Santa Muerte?

Santa Muerte, avagy „Szent Halál” a mexikói kultúra egyik legfelismerhetőbb és leghíresebb szereplője. Eredeti teljes megnevezése „Nuestra Señora de la Santa Muerte”, azaz „a mi szent halál asszonyunk”. Bár a mexikóiak többsége katolikus vallású, mégsem zárja ki egymást számukra az egyház szabályainak betartása és Santa Muerte tisztelete, holott a katolikus egyház elítéli ezt. A Szentszék a 2010-es években sátánista jelképnek bélyegezte meg alakját; ennek ellenére követőinek száma egyre csak nő.

Santa Muerte kultusza mélyen gyökerezik a helyi kultúrában: története egészen a gyarmatosításig nyúlik vissza. A helyi őslakosoknak (főleg aztékoknak) megvolt a maguk halálistene Mictecacihuatl személyében, akit gyakran a feje helyett koponyával ábrázoltak. Az ideérkező spanyol gyarmatosítók a hittérítések során ismertették meg a helyiekkel az általunk már jól ismert kaszás csontváz alakját mint a halál jelképét. Ez aztán keveredett Mictecacihuatl alakjával, így létrehozva Santa Muertét. Azt tudni kell, hogy a katolikus egyház nem minden esetben törölte el teljesen a helyi hitvilágot; gyakran inkább hagyta, hogy a két vallás elemei keveredjenek. Ezzel magyarázható, hogy miért is jöhetett létre egy ilyen „szent”.

Az inkvizíció idejéből maradtak fenn az első feljegyzések, amikben a Santa Muerte-szentélyek terjedéséről olvashatunk a mai Mexikó középső részéről, majd a 20. században hallhatunk róluk újból az 1940-es és az 1980-as évek közötti mexikói drogháborúk kapcsán. Ekkortól kezdve népszerűsége egyre csak nő, mivel sokan úgy érzik, hogy bármikor utolérheti őket a halál – akár a nyílt utcán is megölhetik őket –, így egyre többen kérnek védelmet Santa Muertétől.

Az első modern szentélye 2001-ben nyitotta meg kapuit Mexikóvárosban. Az elkövetkező évtizedben követőinek száma ugrásszerűen nőtt: híveinek száma elérte a 10-12 milliót is, ezzel a leggyorsabban terjedő vallási mozgalommá vált.

Sokak körében viszont úgy ismert Santa Muerte mint a drogbárók és a bűnözők védőszentje. Ennek az az alapja, hogy gyakran ők a legelhivatottabb hívei – már csak foglalkozásukból adódóan is, ahol bármikor életüket veszthetik. Továbbá a mexikói kultúrára olyan nagy hatással volt a katolikus vallás, hogy még a legelvetemültebb bűnöző se merne egyházi szentekhez imádkozni, hogy azok segítsék illegális tevékenységük sikerre vitelében, így előbb fordulnak Santa Muertéhoz. Viszont nem csak közöttük népszerű alak; az összes perifériára szorult ember tiszteli szentjeként – holott a katolikus egyház nem fogadja el, csak a halál megtestesülésének tekinti –, köztük az egyedülálló asszonyok és a homoszexuálisok.

Nem csupán az egyház, de maga a Mexikó is megtagadja Santa Muerte szentségét. 2012-ben Felipe Calderón akkori elnök az állam ellenségének kiáltotta ki, több tucat szentélyét le is romboltatta. Ennek ellenére mégis egyre csak terjed világszerte a „Szent Halál” tisztelete.

A sorozatban azonban nem a sötét, hanem a pozitív oldalát láthatjuk. Ő az a szent angyal, aki átkíséri a holtakat a túlvilágra. Egy utalás erejéig azonban rámutat a fanatizmus árnyoldalára is, amikor Tiago nyomozó egyfajta szakrális gyilkosságra gyanakszik a négy elhunyt holtteste alapján. 2012-ben a mexikói rendőrség letartóztatta Silvia Merazt három éven át tartó sorozatgyilkosság vádjával. Később kiderült, hogy Meraz és társai rituálisan áldoztak fel három embert Santa Muerte tiszteletére. Az áldozatokat kivéreztették egy edénybe, majd tartalmát egy bálványra öntötték.

Rövid összefoglaló

Spoilert tartalmaz!

A rész egy jóslattal kezdődik, ami szerint eljön az az idő, amikor nemzetek fognak nemzet ellen fordulni, testvér pedig testvér ellen, és addig fog folyni az öldöklés, amíg senki se marad. A dátumot nézve egyből a második világháború juthat az ember eszébe, hiszen már csak egy év van hátra a nagy világégésig. Van viszont egy másik, súlyosabb lehetséges magyarázata is, ami a végítéletre, a világ végére utalhat, mivel a természetfeletti lények számára az emberi konfliktusok nem mások, mint kisebb „veszekedések”, ezáltal egy sokkal pusztítóbb fenyegetésre kell számítania az emberiségnek, amiből nem maradhat ki Magda, az alakváltó démon sem.

A történet visszatekintéssel kezdődik, amiben megismerhetjük a főszereplő, Santiago Vega múltjának egy tragikus szeletét: Magda ámokfutásának köszönhetően édesapja kínok közt hal meg lángokba borulva. Ekkor találkozik először Santa Muertével, aki megjelöli őt. Ezután érkezünk meg a sorozat jelenébe, 1938-ba. Tiagóból nyomozó lett, az első „chicano” (mexikóiak gúnyneve) a rendőrőrsön. Ez természetesen nem tetszik mindenkinek, a többi rendőr gyakran hecceli is származása miatt, azonban ilyenkor társa, Lewis – aki egyfajta pótapa – veszi védő szárnyai alá. Bár csak hétfőn kezdene az ifjú Tiago, de már előtte kihívják az első ügyéhez, melyről hamar kiderül, hogy nem egy szokványos gyilkosság: négy hullát találnak, melyeknek arcát a vágások és varrások mellett tipikus mexikói festés díszíti – ezeket halottak napján szokták magukra festeni a mexikóiak, amikkel Santa Muerte előtt tisztelegnek. Ha ez nem lenne elég, a híd lábán spanyolul a következő szöveg áll: „Ha elveszed a szívünket, mi is elvesszük a tiedet”. Minden jel arra mutat, hogy egy mexikói az elkövető, viszont akkor se csodálkoznánk, ha kiderülne: ez is Marta műve.

Eközben Tiago testvére, Raul saját harcát vívja az amerikai bürokráciával szemben, ugyanis a városi vezetés a mexikóiak lakhelyén, Belvedere Hillsen keresztül szeretné megépíttetni az új országutat. Mint mindig, itt is feltűnik Magda, aki az ülés vezetőjének fülébe suttogva irányítja a tárgyalást. A sorozat jól mutatja be a rasszizmus értelmetlenségét, amikor Charlton Townsend ülésvezető arra a kérdésre, hogy hova menjenek azok, akik így elvesztették az otthonukat, azt válaszolja, hogy „oda, ahonnan jöttek”. Mire kiderül, hogy Raul is itt helyben született, ahogy Townsend is. Így felmerülhet a kérdés: akkor most neki hol is van az „ahonnan jöttetek”? Azt is kiemeli, hogy mindannyian amerikainak érzik magukat, így nem érti, mi a különbség köztük. Townsend pedig, ahogy lenni szokott, erőszakkal válaszolt azokra a kérdésekre, melyekre nem tudott – vagy akart –  reagálni. A tárgyalás után elvonult irodájába, mint aki jól végezte a dolgát. Magda újból kihasználta becsvágyát; elintézte, hogy találkozzon a nácik egyik helyi vezetőjével, ezzel kényszerhelyzetbe hozva Townsendet.

Egy újabb történetszálban pedig megismerhetjük dr. Peter Craftot, aki „hármas  életet” él. Otthon ő a szerető apa és férj, a rendelőben a felelősségteljes doktor, ebédszünetben pedig náci szimpatizáns. Ez a rész se lehet Magdától mentes, aki hatására Peter úgy dönt, hogy magára ölti náci egyenruháját, majd horogkeresztes- és amerikai zászló kíséretében felvonul a náci szimpatizánsok élén Los Angeles szívében. Nem kér sokat az amerikai néptől, csupán azt, hogy maradjanak semlegesek az elkövetkező európai konfliktusban. Ez a legtöbb embernek tetszik is, hisz minek menjenek a tengerentúlra idegenek háborúját vívni.

Az epizód véres összecsapással zárul a rendőrök és a helyi mexikóiak között, melyet nem más robbant ki, mint Marta. Erőteljes felütéssel kezdett a széria, reméljük ezt a fajta dinamizmusát végig megtartja, és a végén a szálak nem maradnak elvarratlanul.

Egy alternatív „olvasat”

Az első rész nyitánya igencsak ismerős lehet a magyar közönség számára: olyan, mintha már olvastuk volna valahol. Bár a készítők valószínűleg nem szándékosan, de elrejtettek egy utalást, amit csak mi, magyarok érthetünk – illetve azok, akik olvasták Az ember tragédiáját. Az említett mű nyitányában is a két természetfeletti lényt láthatjuk, Istent és Lucifert, amint utóbbi próbára akarja tenni az embereket, mondván: „S egy talpalatnyi föld elég nekem,/Hol a tagadás lábát megveti,/Világodat meg fogja dönteni.”. Hasonló módon jár el Magda is, amikor nem érti, Santa Muerte miért védelmezi olyan odaadóan a halandókat. Magda meg akarja mutatni neki, hogy azok nem méltóak testvére törődésére: „Hagyom, hogy azzá legyenek, akik… Azzal, hogy valóra váltom az álmukat. Hogy a fülükbe suttogok”. Ez a fajta megkísértése az embereknek az egész sorozaton átvonul; Marta mindig ott van, ahol épp egy konfliktus kezd kialakulni. Ő az, aki a városi tanácsost bátorítja gátlástalan terveinek megvalósításában, továbbá dr. Peter Craftot is ő bátorította, hogy vállalja fel a náci szimpatizánsok vezetését, valamint az ő hatására bontakozott ki véres harc a rendőrök és a helyi mexikóiak között. Minden lehetséges módon mélyíteni akarja a káoszt, azonban nem direkt módon avatkozik bele a folyamatokba, csupán „a fülükbe suttog”.

Bár elsőre belemagyarázásnak tűnhet ez az „olvasata” a műnek, de ha azt a tényt nézzük, hogy mindkét alkotás a bibliai történéseket veszi alapul, akkor már nem is tűnik annyira abszurdnak.

 

Szerző: Hengszter Norbert

Kiemelt kép: imdb.com