Határidőn túl X. – Martzy Kinga: „Én tényleg egy softboi vagyok” – A puhafiúk nyelvhasználata

Határidőn túl című sorozatunkba olyan jól sikerült szemináriumi dolgozatokat, évfolyamdolgozatokat várunk Tőletek, melyeket a leadást és a jegybeírást követően sem szeretnétek a laptopotok legeldugottabb mappáiba száműzni, hanem szívesen megmutatnátok másoknak is – akár az adott kurzuson kívül is. A teljes pályázati felhívást ide kattintva olvashatjátok.

softboi-ok, vagy magyarul puhafiúk az elmúlt néhány évben elárasztották a közösségi médiát, azon belül is leginkább a társkereső oldalakat. Habár nincsen pontos definíció, általában olyan fiúkat jelölnek puhafiúként, akik magukat másoknál feljebbvalónak és különlegesebbnek tartják, köszönhetően (szerintük) roppant magas intelligenciájuknak, a populáris kultúrától eltérő ízlésüknek, művészet iránti fogékonyságuknak és mély érzelmi világuknak (Net1). Amerikai mintára idén elindult a magyar Puhafiúk Instragam-oldal, amelyen puhafiúktól származó szövegeket gyűjt a magyar közönség. Ezek általában rövid üzenetek, amelyek kontextus nélkül is puhafiú-szövegként kategorizálhatók. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mégis mik azok a jellegzetességek, amelyekről rögtön tudjuk, hogy egy puhafiúval állunk szemben. Mi tesz egy szöveget, egy megnyilatkozást puhává? Hogyan konstruálódik meg ezek által a puhafiú-identitás? És ez mennyire tekinthető tudatos identitásalkotásnak részükről? 

Vizsgálatom elméleti kerete Bucholtz gyakorlatközösségének modellje, amely alternatívát kínál a beszélőközösségek modelljéhez képest. Az gyakorlat-elmélet a közösséget azonos gyakorlatok felé orientált emberek csoportjának tekinti, vagyis a közösségeket identitásgyakorlatok mentén vizsgálja, amelyeknek csupán egyik eleme a nyelv. A gyakorlati közösségek fókuszában az identitás áll, amely ebben a keretrendszerben egy folyamatosan változó, sokrétű, a gyakorlat során formálódó, társadalmi csoportokhoz is köthető énreprezentáció. Tehát a gyakorlati közösségek tagjai bizonyos identitásgyakorlatok segítségével konstruálják meg identitásukat (Bucholtz 2001). A puhafiúk csoportja nem tekinthető teljesen gyakorlati közösségnek, hiszen nem közös gyakorlatokat űző, egymással kapcsolatban álló emberek csoportja. Nehéz őket bármilyen közösségnek nevezni, hiszen egy puhafiú nem tudatosan tartozik a puhafiúk közé, hanem bizonyos identitásgyakorlatok során megalkotott személyiségét megfigyelve a külső szemlélők kategorizálják őket. Azonban mégis a gyakorlat közösségének keretrendszerét alkalmazom, mert ez ad lehetőséget arra, hogy az identitást a maga folyton változó komplexitásában ragadjuk meg, és figyelmünket az általánostól eltérő, marginális csoport felé fordítsuk. De melyek lehetnek azok az identitásgyakorlatok, amelyek által a puhafiú társas identitás megkonstruálódik? 

A puhafiúk elsődleges identitáskonstruáló eszköze a nyelv, ennek oka, hogy a softboi identitást elsősorban digitális identitásként jelölhetjük. A digitális identitás az én kivetülése és leképeződése a digitális színtereken, amely segítségével beazonosíthatóvá válnak a nagyközönség számára (Fehér 2014, 139). A digitális én elsődleges indentitáskonstruáló eszköze pedig a nyelv, az egyes közösségi felületeken elsősorban ezt használják identitásuk kifejezésére, hiszen korlátolt lehetőségük van más cselekvésdiszpozíciók megjelenítésére. Ennek nyomán a virtuális térben az én előtérbe helyezése verbális módon fokozottan megjelenik, sokszor tudatos folyamatként (Bódi 2020: 9–11). A puhafiúkat elsősorban a virtuális terekben alkalmazott nyelvhasználatuk alapján azonosíthatjuk, vizsgálatomban a közösségi platformokon megjelenő szöveges üzeneteiket elemzem. Így a nemnyelvi identitásgyakorlataikat is a digitális identitásukból, a nyelv segítségével ismerhetjük meg, a saját magukról alkotott bemutatkozó szövegek, leírások alapján. Tehát a puhafiúk identitása elsősorban sajátos nyelvhasználatuk produktumaként értelmezhető, és nyelvi identitásgyakorlataik alapján kategorizálhatjuk őket. 

Vizsgálatom során a Puhafiú nevű Instagram-oldal szövegállományát elemeztem. Ezek elsősorban kontextus nélküli, rövid, társkereső oldalakról származó szöveges üzenetek. Az interneten az egyes kommunikációs műfajoknak megvannak a maguk szabályai és normái, így a chatelés műfajának is. Az interneten használt írott beszélt nyelv jellemzője, hogy inkább a beszélt nyelvi formákra hasonlít, mintsem az alaposan megszerkesztett írott nyelvre. A chatfelületeken alkalmazott kommunikáció gyorsaságát segíti, hogy a szövegek kevéssé átgondoltak, könnyen érthetőek, rövidek és tömörek, ehhez mérten rengeteg rövidítést tartalmaznak, és általában egyszerű mondatokból állnak (Szűts 2018:103–106). Ezzel szemben az általam vizsgált szövegek grammatikai szinteken jelentősen eltérnek a normától. A chatnyelvre nem jellemzően, az üzenetek gyakran megfelelő helyesírással megszerkesztettek, és nélkülözik a rövidítéseket és az emotikonokat. A leglátványosabban a mondatszerkesztésben térnek el a textusok az internetes chatelés szabályrendszerétől: 

és ami kurvára önös (de nem látom a magamon könnyítés esetének – aztán ki tudja, lehet, hogy ez is csak narratív átkeretezés), hogy a jobbanlét felé vezető út nullfoknál azt határozza meg, hogy kilépek minden viszonyfelvételből, mert ezt látom érvényes módnak arra, hogy megállítsam ezt a loopot

Az idézett szöveg többszörösen összetett, záró- és gondolatjellel tagolt mondatrészeket is tartalmazó mondata erőteljesen eltér a chatnyelvben megszokott tömör, egyszerű mondatoktól, amelyek a központozást is gyakran nélkülözik. A szövegek megszerkesztettségükben az internetes chat műfajától eltérő jegyeket mutatnak fel, amely az átlagtól eltérő, különc identitást is szolgálhatja. A puhafiúk szembenállása az elfogadott szabályrendszerrel lehet tudatos döntés is énreprezentációjukban, amelynek segítségével elhatárolódnak a normától, és ezzel saját különleges identitásukat mutatják fel. 

A szövegekben megjelenő szóhasználat szintén szignifikánsan eltérő lehet a chatbeszélgetésekben alkalmazott írott beszélt nyelv szókincsétől. 

„Én nem követek ilyesféle közösségi médiai oldalakat, mert csak futilis figyelemelterelésre alkalmas azon gyenge intellektusok számára, akik nem elég vakmerőek az élet kínjainak contemplálására fordítani az idejüket”

most jönnek az attribútumaim,modifikáció, az affekcióm, és az akcidenciám: Itt elől a szabadakarat tárva-nyitva”

„Ez a műfaji megkötésektől független összművészeti kollektíva amelynek minden élő lény a tagja

„Totális egotrip és az empátia teljes hiánya. A beszűkültség és a kontrollvesztés folyamatos sormintája volt ez a nap. Idáig. Csodás az atmoszférád.

Az idézett szövegekben kiemelt szavak mind a formális regiszterbe tartoznak, illetve tudományos szakszavaknak tekinthetők, amelyek nem megszokottak a közösségi média közegében. Ez az igényes és formális szóhasználat egy olyan identitást reprezentál, amelyben az egyik fő identitásszervező érték az intelligencia. A szövegek tehát intellektuális megszólalások imitációját keltik, de sok esetben, mint például a második idézetben, a szavak megfelelő használatának hiányában leleplezőek, és álintellektuális benyomást keltenek. Ugyanakkor a szövegek nem nélkülözik teljesen az ifjúsági szleng használatát, amely viszont fontos jellemzője az internetes kommunikációnak (Szűts 2018: 110–112). Az alábbi szövegekben jól megfigyelhető, hogyan jelennek meg a formális regiszterbe tartozó szavak és az ifjúsági szlengszavak, illetve a chatnyelvre jellemző, a beszélt nyelvhez közelítő mondatszavak együttesen: 

„Engem úgy átfogóan az életenergiám intenzitásának az emelése, és az a bölcsesség érzés, amikor megértettél valamit mélyen, és olyan mintha egy szellős hegytetőn állnál kristálytiszta levegőben, vágod

Vá, elegánsan visszafogott fejkendő. Uh, hát én még a régivágású alignment chartban gondolkodóként szimpla kaotikus jó vagyok (egy egész minimális neutrális jó beütéssel) plusz kalandkész (vágyó?) ember”

​A szövegek által megjelenő identitásban az intelligencia jegye nem csak a lexika szintjén jelenik meg, hanem a korábban tárgyalt mondatszerkesztések révén. A többszörösen összetett mondatokkal komponált, hosszú gondolatmenetet kibontó szövegek bonyolultsága átgondolt, értelmes szerkesztést feltételez az alkotó részéről. Emellett az üzenetek témafelvetésükben is gyakran implikálják a szerző tudásszintjét. A szövegekben gyakran előfordul az intelligenciáról való elmélkedés és az értelmiségi léthez köthető nem nyelvi cselekvésdiszpozíciók is megjelennek, amelyek szintén fontos identitásgyakorlatok az énreprezentációban, ilyen az olvasás, zeneszerzés, a magas művészet fogyasztása. A következő, társkereső oldalról származó bemutatkozó szövegben és a chatbeszélgetésből származó idézetekben ez jelenik meg. 

Elsősorban egy értelmiségi, zeneszerető, művészetkedvelő nagy kulturális étvággyal megáldott, érzékeny szívű embert keresek, aki egy magas értelmi intelligenciával, műveltséggel, szociális érzékenységgel rendelkező, zenebuzi, gondoskodó és gondolkodó művészlélek férfit keres maga mellé.”

Manapság az intellektus igen sokat számít, én is ezt tartottam szem előtt

Csak en ultra intellektualis alkat vagyok es nagyon mastenyleg senki de senki nem ert meg es /Im lost

A témafelvetések alkalmasak lehetnek arra, hogy megnyissák az utat egy intellektuális, magas műveltséget igénylő, elvont témákról szóló diskurzus felé. Így az írónak lehetősége nyílik, hogy a saját hozzáértését bemutassa, és ezzel identitásának intelligens mivoltát erősítse. 

„Szia, Te mennyire gondolod determinisztikus folyamatnak a létezést?”

Bevallom: egy érzelmi Maginot-vonal vagyok/Áthatolhatatlan szemből/ Oldalról támadva viszont kaotikusan összeomlok

Az idézett első szövegben a kérdés által a lét determinisztikus jellegéről szóló párbeszédet kíván indítani a megnyilatkozó, a másodikban a hasonlata révén egy történelmi műveltséget feltételező jelenséget használ fel. A következő idézetben egy újabb erre irányuló mozzanat figyelhető meg, ami visszatérő elem volt a szövegállományban. 

„A képeidet nézve eszembe jutott egy idézet. „A szépség a híd mely összeköti a valóság és az ideális közti szakadékot.” Magyarán nem azért szép valami, hogy szép legyen, hanem,hogy az ideák jelenlétét szemléltesse.”

Ebben a szövegben a magyarázás aktusán keresztül újabb lehetőség nyílik az intelligencia bemutatására, amelyet ez nem csak láttat, hanem megerősít. A puhafiú identitásban tehát az intelligencia az egyik fő szervezőelem, amely a szóhasználat, a mondatszerkesztés és a témafelvetés szintjén is megjelenik nyelvhasználatukban. A digitális közösségimédia-felületeken alkalmazott egyszerű szóhasználattal, mondatszerkesztéssel ellentétesen a puhafiúk intellektualitásukat kihangsúlyozó grammatikai és pragmatikai eszközökkel próbálnak az átlagtól eltérővé válni. A hétköznapi szituációkban alkalmazott magas műveltségi regiszter bizonyos esetekben azt a benyomást kelti, hogy a digitális én az identitását nagyobb tekintélyűnek, presztízsűnek tekinti az átlaghoz viszonyítva. Kérdéses, hogy az intelligencia ilyen módon való kihangsúlyozása mennyire tudatos stratégia a puhafiúk énreprezentációjában, avagy mennyire autentikus megnyilvánulás. 

A szövegeket érdekes lehet gendernyelvészeti szempontból is elemezni. A gyakorlati közösség modellje különösen alkalmas erre, hiszen ezt elsősorban a társadalmi nem vizsgálatára vezették be, azonban a mai álláspont szerint a társadalmi nem csupán egyetlen összetevője az identitásnak, és az ugyanúgy a gyakorlatok során formálódik, mint a többi komponens (Bucholtz 2001). A társadalmi nem tehát egy performatív szociális konstrukció, amely nem zárt kategóriaként értelmezhető, a maszkulinitás és femininitás fluid természetének eredményeként, a társadalmi tényezők és az egyéni interakciós helyzetek hatására jelenik meg (Barabás 2017:201). Azonban még ma is rengeteg sztereotípia él a maszkulin és a feminin nyelvhasználattal kapcsolatban. A férfiak nyelvhasználatáról elterjedt nézet, hogy kevesebbet beszélnek, tömörebben fogalmaznak, szókincsük bizonyos mellékneveket nem tartalmaz, megnyilatkozásaikban a dominanciát és a tekintélyt szeretnék demonstrálni, témaválasztásaik elsősorban a sport, munka, politika témákra korlátozódnak (Ronald 2004: 289–292, Reményi 2001). A vizsgált szövegek ezzel szemben terjengősek és változatos nyelvi megoldásokat tükröznek, központi témájuk sokszor a saját érzelmi állapotuk, a hagyományos „férfias” témák szinte alig fellelhetőek. 

Egzisztencialis krízis depresszió magány fájdalom szomorusag elveszettseg celtalansag düh frusztració/The usual

Nem tudom űr van bennem csak zúg minden, és pokol van

Tudod én is egy olyan ajándék vagyok ami azt akarja hogy kinyissák. Néha úgy tűnik a te vagy más szalagját tépem, de igazából csak belülről nyitnám a sajátom

Az idézett szövegekben a központi téma a lelkiállapot, amely hagyományosan női témaválasztásnak tűnik. A puhafiúk nyelvhasználatukban tehát megbontják a hagyományos nemi sztereotípiákat. A puhafiú elnevezésben már önmagában kódolva vannak a nemi sztereotípiák és azoknak a normától eltérő megjelenései. A puhafiúknak identitáskonstruáló komponense a szembefordulás ezekkel a hagyományos nemi elvárásokkal és a sztereotip feminin nyelvhasználat alkalmazása. Ez a szembefordulás az általános normákkal megint csak az identitás különcségét hangsúlyozza. Itt is felvetődik a kérdés, hogy mennyire lehet ez a szembefordulás tudatos az identitásalkotásban vagy az identitás láttatásában. Néhány üzenetben, amelyben az érzelmi állapot kerül fókuszba, a szöveg egészét tekintve egy álérzelmes megnyilatkozás benyomását kelti. Ez figyelhető meg a következő részletekben:

„Veled együtt akarok depresszióba esni”

„Remélem olyan vagy mint a zuhanyzóm, szeretnék alattad is sírni esténként”

Habár a férfi és a női nyelvhasználat közötti különbségekkel kapcsolatos sztereotípiák nélkülözik a módszeres vizsgálatok által kimutatott valóságot, a köztudatban erősen szemléletformáló hatással vannak jelen. Ilyen tekintetben a férfiaktól nem elvárt nyelvhasználat megjelenése a puhafiúk nyelvhasználatát, és így az az által konstruált identitását femininnek láttatja, „puhának” titulálja. Gendernyelvészeti megközelítéssel további vizsgálatokat lehetne végezni a puhafiúkkal kapcsolatban. 

​A vizsgált szövegek nyelvhasználata alapján tehát megkonstruálható a puhafiú identitásimitáció, amely egy olyan személyt takar, aki egy magát az átlagnál különlegesebbnek tartó, magas intelligenciaszinttel rendelkező, művészetekben jártas, mélyen érzelmes személy. Ezt az énképet a chatfelületeken különösnek számító, az írott beszélt nyelvnél jobban megszerkesztett mondatszerkesztésükkel, formális regiszterbe tartozó szókincsükkel és a szövegeik témájával alkotják meg magukról. Kérdés, hogy az identitásuk valóban annyira tudatosan felépített-e, mint ahogyan azt a digitális identitás implikálja, és ha tudatos is, mennyire tekinthető felvett póznak, amely a szövegek elsődleges kommunikációs célját szolgálja, az ismerkedést. Fontos megjegyezni, hogy az identitásalkotás célja számukra mégsem az, hogy a puhafiúk közösségébe tartozzanak, hiszen ez egy teljes mértékben külső szemlélők által megkonstruált énreprezentáció. A külső szemlélők pedig a rövid szövegeket kontextus nélkül, akár már egyetlen jellegzetesség alapján képesek kategorizálni. Ez a szubjektív meghatározása a puha szövegeknek jelentősen kiszélesíti az identitás kategóriáját. A vizsgált szövegkorpuszom néhány szövegének puha mivolta könnyedén megkérdőjelezhető. Tehát nehéz objektíven, a rövid szövegek elemzésével fényt deríteni olyan felmerülő kérdésekre a puhafiúkkal kapcsolatban, mint hogy mennyire tudatosan alkotják identitásukat, vagy mennyire elegendő egy kontextus nélküli szöveg, hogy kategorizálhassuk őket. Vagy ahogyan egy puhafiú fogalmazná meg: 

„pontosan, hiszen kiadhatok egy verset/de csak én tudhatom mit takar/láthatsz egy festményt/de csak feltételezheted, milyen érzés is ez valójában/mert ez csak egy rész/és a művész/az egész”.

Bibliográfia: 

Barabás Blanka 2017. Gendersztereotípiák (de)konstruálása a nyelvhasználatban. In: Benkő Attila – Fazekas Noémi szerk., Élőnyelvi kutatások és dialektológia, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár. 195–203.

Bódi Zoltán 2020. Digitális identitás – nyelvi identitás – digitális kommunikációs környezet. Információs Társadalom XX/3: 7–26. 

Bucholtz, Mary 2001. Minek legyek normális? Nyelvi identitásgyakorlatok különc lányok közösségében. Replika 45–46: 134–150.

Fehér Katalin 2014. Milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás? Médiakutató 19: 139–154.

Reményi Andrea Ágnes 2001. Nyelv és nem. Replika 45–46: 153–161.

Szűts Zoltán 2018. Norma és szabadság a netnyelv talaján. Hungarológiai Közlemények 1:101–119.

Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest. 

Internetes hivatkozások: 

Szövegkorpusz: https://www.instagram.com/puhafiuk/ (2021.11.28.)

Net1= Max Benwell, What is softboi? You might be dating one -and you don’t even know it https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2019/sep/05/softboi-what-is-it-instagram-q-and-a (2021.11.28.)

A kiemelt kép forrása a puhafiuk Instagram-oldal.