„Nem lehet elcsépelt téma” – Rozán Eszter Mielőtt kiapad regényének bemutatója

Linda hosszú hétvégére indul a barátaival, míg szerelme, Rudi, egy félreértés miatt nem tart velük. A vízpart, az áprilisi hőség, majd egy hirtelen jött vihar teljesen megzavarja a nő fejét, olyasmit csinál, amit később nagyon megbán – olvashatjuk Rozán Eszter Mielőtt kiapad című könyvének fülszövegén.

December 5-én öt órakor a Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Szülőföld Kiadó invitálta az érdeklődőket egy igazán sokoldalú, fontos témákat felölelő kötet bemutatójára. A beszélgetés moderátora Tanai Ibolya, a Szombathelyi Televízió szerkesztő-riportere, műsorvezetője volt.

A könyvbemutatók általában megszokott rendben folynak: egy-két köszöntővel indulnak, amelyet aztán a beszélgetés kezdete követ, ennek a blokknak a végén pedig az érdeklődők kérdéseket tehetnek fel az írónak/írónőnek, megvehetik a művét, majd mindenki, az élményeiket megvitatva távozik. Ez az est azonban nem sorolható be ebbe a kategóriába, a jelenlevők figyelmét már az első percekben lekötötték a zajló események.

A közönséggel szemben három személy állt: Kelemen Zoltán és Szabó Tibor színművészek, illetve Rozán Eszter, biblioterapeuta, jelen esetben azonban mint írónő. A tájékozott olvasóban a nevek, amelyeket egymást követően ejtettek ki, már sejtették, hogy egy nem akármilyen kezdettel van dolgunk, ugyanis a regény egy részletéből íródott minidrámát mutatták be.

A jelenetet Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó vezetője követte köszöntőjével, amelyből megtudhattuk, hogy Rozán Eszter egy rendkívül termékeny írónő, aki olyan különleges ötletekkel áll elő, amelyekre igazán nehéz nem felfigyelni vagy nemet mondani. Eddig nyolc regénye jelent meg – a Mielőtt kiapad cíművel együtt –, ez a nyolcadik pedig azért igazán különleges, mert a kiadónak ez a háromszázadik kiadott kötete.

A beszélgetésekről általában minden embernek az jut eszébe, hogy két szerep létezik: az egyik ilyen, amelyet egy vagy több személy magáénak tudhat, azaz „interjúztató”-szerep. Kérdéseket tesz(nek) fel az érintett(ek)nek, aki – és ezzel elérkeztünk a második szerepkörhöz – megválaszolja ezeket, beszél a munkafolyamatról, esetleg elmondja egy-két élményét az érthetőség, illetve a figyelemfenntartás érdekében, majd egy-két zárómondatot követően elérkezünk az esemény végéhez. Senkinek sem fordul meg a fejében a gondolat, hogy ez pozitív, de egy kissé szokatlan fordulatot vegyen.

Tanai Ibolya saját könyvélményével összeköttetve tette fel első kérdését az írónőnek: elmondásai alapján az olvasónak több felvetése is támad a címmel kapcsolatban, de vajon Eszter mire gondolhatott? Az írónő válaszából megtudhattuk, hogy többféle értelmezésre ad lehetőséget, azonban főleg elsődleges és másodlagos jelentésről beszélhetünk: elsődlegesen a Balaton áll a középpontban, amelyhez a klímaváltozás, a klímakatasztrófa napjainkban kiemelkedő fontosságú kérdéskörét kapcsolta. „Nem lehet elcsépelt téma” – vélekedett róla. Számára rendkívül lényeges az erről való nyilatkozás, amelyet a rengeteg szakirodalomnak, előadásnak köszönhetően tájékozottan tesz meg, nemcsak könyvében, hanem a mindennapokban is.

Úgy gondolta, hogy ha már a téma felmerült, a regényének műfaját is érdemes tisztázni, amire szintén kíváncsian kaphatjuk fel a fejünket: a „cli-fi” elnevezést használta. Manapság egyre felkapottabb a climate fictionben való alkotás, amely csupán annyit takar, hogy a kulcsfontosságú téma a műben nem más, mint a klímaváltozás, az ehhez kapcsolható katasztrófák, a lehetséges, megjósolt következményei a globális felmelegedésnek.

Forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár

„Ami még meghatározó jelenség a könyvben, az a mesterséges intelligencia” – állította Tanai Ibolya, ezt pedig Eszter is megerősítette. Beszélt a sok kutatómunkáról, amelyet végzett: „Sok szakirodalmat olvastam a témában, illetve rengeteg előadást hallgattam meg a YouTube-on.” Szerinte az emberek megoszlanak a mesterséges intelligencia tekintetében, ehhez példának pedig az okosórát és az orvostudományt hozta. Az okosórákon manapság egészséggel kapcsolatos funkciók is rendelkezésünkre állnak: láthatjuk, hány lépést tettünk meg egy nap alatt, mennyi folyadékot vittünk be a szervezetünkbe, emellett ha a készülék azt észlelte, hogy huzamosabb időt töltöttünk már el mozgás nélkül, enyhén rezegni kezd figyelmeztetésként – mondhatni odafigyel ránk, sőt, lassacskán már diagnózissal állhat elő megbetegedés esetén. Azonban az emberek egy részének szüksége van a személyes kapcsolatra az orvossal, mikor panaszai vannak, csakhogy az orvos tudása is korlátozott: mi van, ha nem tudja diagnosztizálni a betegséget, amelyet kellene? A mesterséges intelligenciának köszönhetően ez orvosolható.

Az első blokk utolsó kérdése a szereplőkre irányult: hogyan viszonyulnak a klímaváltozáshoz a regényben. Az írónő elárulta, hogy a legtöbb – ezt a témát előtérbe helyező – művel ellentétben az ő története egy alternatív jelenben játszódik, a klímaváltozás pedig a való életben is csak finoman észlelhető jelenség. A szereplői beszélnek róla, ám nagy jelentőséget nem tulajdonítanak neki.

Válaszát követően különleges zárásban lehetett részünk: képek vetítése kíséretében kezébe vette ukuleléjét, majd egy saját szerzeményét, a Bolygónk a Föld című dalát játszotta el. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom azt, mennyire megindító, lenyűgöző volt látni – és hallani – azt a tehetséget, mely éppen előttünk ült. Igazán sokoldalú személyiség.

A második blokk ismét a szereplőkkel folytatódott. Eszter bemutatta a regény három főszereplőjét: Lindát, Rudit, illetve Erhardot. Linda szociológus, emellett regényírással foglalkozik, leginkább a krimi műfajában alkot, akinek barátja Rudi, a biológus. Egérkísérletekkel foglalkozik, ennek kapcsán pedig felvetődik az a kérdés, amely szintén jelenünket keretezi, avagy mennyire erkölcsös állatkísérleteket végezni? Az ő kapcsolatukat a ki nem beszélt problémák jellemzik, amelyből aztán a félreértés is következik. Erhard matematikusként tengeti mindennapjait, mondhatni ez a végzete is – legalábbis kapcsolatait tekintve. Állandóan matematikai vonatkozásokat említ, talán kissé tudálékos is, ez pedig halálra ítéli párkapcsolatait. Linda balatoni kiruccanását követően találkoznak: ugyanabban a szállodában szállnak meg. Vajon mi következhet majd ebből?

Az írónő úgy fogalmazott, nem háromszög rajzolható ki a hármuk kapcsolatából, hanem inkább egy négyszög, ugyanis fontos megemlíteni Linda anyját, aki szerinte egy igazán akarnok személyiség. Meg akarja szabni Linda életének minden mozzanatát, kiterjeszteni rá az akaratát annak ellenére is, hogy a lánya már egy felnőtt nő. Ennek kapcsán megemlítette, hogy minden könyvében foglalkozik társadalomkritikával, illetve az emberi párkapcsolatokkal. Úgy fogalmazott, hogy szerinte ritka az olyan kapcsolat, amely kiegyensúlyozott, harmonikus lenne, a gyerekek sosem függetlenednek teljesen a szülőktől, ez valahogy az egész életünket meghatározza.

A második blokkot Horváth György zárta, aki egy ír népdallal készült: ezt mutatta be szájharmonikán. Megtudtuk, hogy ő és Eszter szívesen zenélgetnek együtt, ezen az alkalmon kizárólag a vetítés miatt döntöttek úgy, hogy nem lenne szerencsés közös dallal előállni.

Zárásként Tanai Ibolya rákérdezett a regényben megjelenő, huszadik századi művészre: Jackson Pollockra, akit absztrakt-expresszionista festőként tartunk számon. Különleges alkotási módszere az úgynevezett „csurgatásos-festészet”, amely az írónő számára igazán különlegesnek bizonyul. Röviden mesélt az ő életéről, bemutatta a festőt, majd a regénnyel kapcsolatban annyit tett hozzá, hogy Pollock már „kiégett”-korszakában jelenik meg mint szereplő.

Azt hinnénk, itt vége is lett a kötetbemutatónak, azonban ez nem igaz: a beszélgetést egy ingyenes tombola zárta: a szerencsések Rozán Eszter egyik regényével térhettek haza, amelyet dedikálva tudhattak a magukénak.

A programot megelőző estén kíváncsiságból utánanéztem a Mielőtt kiapad című regénynek, elolvastam a fülszöveget, majd elgondolkodtam rajta. Nem tudtam, mit várhatok a kötetbemutatótól, annyi témát véltem felfedezni a regényben csupán a kis ismertetője alapján. Aztán másnap a könyvtárat ismét a gondolataim sokaságával hagytam el, annyi meglepetést tartogatott ez a program. Találkozhattam színművészekkel, zenészekkel, egy igazán művelt, szinte minden témában tájékozott írónővel, emellett pedig egy olyan könyvvel, amely amellett, hogy szórakoztat, elgondolkodtat, és olyan fontos kérdésekre hívja fel a figyelmünket, amik mellett mi sem, mint hétköznapi emberek, nem mehetünk el szó nélkül.