Vajon mivel tudjuk elérni az elérhetetlennek tűnő vágyakat? Kérdezhetném azt is, hogy minek az árán, de talán nem is ez a fő kérdés. Bár elsőre ezt sugallja A Hely (The Place) című film. De túl is megy ezen. Felvet még sok más kérdést. Próbatételeket állít karakterei elé, miközben nézőként törekedünk megérteni, hogy mi állhat az egész cselekmény hátterében. A cselekményében, ami egy térben zajlik, egy kávézóban (amit néha kívülről is látunk), melyet Helynek hívnak. De mi ez a Hely, és miért olyan fontos?
2018. március 8-án mutatták be Magyarországon Paolo Genovese, többek között a Teljesen idegenek rendezőjének új filmjét. A cím beszédes, egy kávézó a helyszín, amit legfőképp belülről, néha az utcáról láthatunk. Egyetlen helyszín általában kihívás egy film számára, mindent ide kell besűríteni, és azt, ami ezen a téren kívül történik, nem láthatjuk. Paolo Genovese 2016-os Teljesen idegenek című filmjének nagyobb része is egy helyszínen játszódik, de mégis vannak más terekben zajló jelenetei. A Hely viszont nem ad kitekintést, mindazt, ami a külvilágban történik, csak a szereplők elbeszéléseiből tudjuk meg, akik mind egy titokzatos, névtelen férfinek (Valerio Mastandrea) számolnak be arról, hogy hol tartanak a rájuk bízott feladatokkal. Mindegyikük szeretne valamit, amit nem tudnak elérni maguktól. Ezért fordulnak a rejtélyes férfihoz, aki úgy tűnik, naphosszat a kávézóban tölti idejét, és egy jegyzetfüzetből olvassa fel a hozzá fordulók számára az elvégzendő feladatot. De milyen feladatokat? Ugyan eltérő súlyúak, ügyfeleinek saját határaikat – és egyéb erkölcsi, etikai, törvényi határokat – kell átlépniük, hogy teljesítsék őket. Hullámvölgyekbe kerülnek, majd átlendülnek, hogy aztán megint elbizonytalanodjanak. Személyiségüktől és a feladattól függ, mennyire esik nehezükre a kivitelezés. Az ő kétségeiket követhetjük végig, miközben egyre több kérdés merül fel. Ki ez a férfi, és miért hisznek egyáltalán neki, hogy – egy-egy szörnyűséges vagy kevésbé szörnyűséges tettért cserébe – beteljesíti akár lehetetlennek tűnő vágyaikat. Ugyan némelyikük megkérdőjelezi, mégis sok esetben követik utasításait. Az egyes szereplők története is felvet különböző kérdéseket. Például van, aki miután már elvégezte a rászabott feladatot, túlmegy saját hatáskörén, mert már eredeti célja mellett felmerül egy újabb, hőssé akar válni. Így olyanba avatkozik bele, ami már nem az ő feladatköre. Története felveti, hogy az élet alakulásának kiszámíthatatlansága miatt, csupán hősködésből nem érdemes beleavatkozni az események folyásába. Egy másik karakter ellenben felismeri azt, hogy az eseményeket nem lehet befolyásolni, kontrollálni, akkor sem, ha egy számunkra fontos személyről van szó. Nem feltétlenül következik be a rosszabb lehetőség, akkor, ha egy szituáció kimenetele kétséges, de ezt sosem tudhatjuk. Ugyan a felszínen az a kérdés merül fel a film kapcsán, hogy ki mire képes egy számára fontos cél elérése érdekében. De az előbbiek is alátámasztják talán, hogy azt is boncolgatja, hogy meddig terjed az ember hatóköre, befolyása. És ez a kérdés felmerül magával a látszólag mindent irányító nevét titkoló férfival is. Gondolhatunk róla mindenfélét, valami felsőbb hatalom közvetítője, vagy ő maga egy felsőbb hatalom megtestesülése, egy rejtélyes alak? Nem akarok itt minden csavart teljes mértékben elárulni, de azt elmondhatom, hogy az ő hatalma is kérdéses. Lehet, hogy ő is éppolyan emberi, mint a többiek. Vajon ő miért tölti napjait jegyzetfüzetével a kávézóban? Személyével kapcsolatban ad is válaszokat a film, de közben el is hallgat. Nyitva hagy számunkra rengeteg kérdést.
És mit képez le a Hely nevű kávézó? Fontos egyáltalán, hogy hol van? Vagy azért hívják így, mert bárhol lehet? Talán földi létünk tere? Ugyan a szereplőknek van kijárása ebből a kávézóból, de a férfi a jegyzettömbbel, úgy tűnik, sosem lép ki az ajtaján. Ezt azonban biztosan nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy ki a kávézó kedélyes felszolgálónője, aki barátkozni próbál a láthatóan elzárkózott férfivel. Kérdés kérdés hátán. Ez érzékelteti számunkra is a kiszámíthatatlanságot, ami a szereplők életében jelen van. Ahogy persze a nézőkében is, mindenkiében. Nincs minden kérdésre válasz. De vannak próbatételek, néha talán éppen az vezet a boldogsághoz, ha egyes feladatokat, amiket sugallnak nekünk, nem hajtunk végre. Máskor meg pont az, ha csak azt tesszük, amit kirónak ránk, nem többet. Van, aki elbukik, van, aki el tudja dönteni nagy kérdések árán, hogy mi a helyes út. Van, aki valahol a kettő között imbolyog, vagy talán ez is az elbukást jelenti? A film nem ad egyértelmű választ, csak valamiféle kapaszkodót (de abból is csak bizonytalant). És talán ez így is van rendjén. Kérdés persze, hogy vajon mi volt a cél. Csak az elbizonytalanítás vagy ráébresztés? De ezt már mindenki továbbgondolhatja. Ezért pedig már mindenképp érdemes ellátogatni, ha nem is a Hely nevű kávézóba, de valamelyik – a filmet vetítő – moziba.
Kiemelt kép: cinematographe.it
További képek: IMDb
