A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól minden hétfőn és pénteken vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Makáry Sebestyén.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Történelem-Magyar tanárszakon tanulok harmadik éve. Az első kutatási területem a „Gébfajok elterjedése és élőhely használata Dunába folyó patakok torkolati szakaszán” c. szakdolgozatkezdemény volt a SZIE Állatorvosi kar Biológia szakán, ahol 2 évet tanultam. Azóta nincsen kutatási területem.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Déri Balázs Ókori irodalom óráján mondták mellettem, hogy „nézzétek, ír verseket”- mármint a Tanár Úr, és akkor megmutatták az okostelefonjukon: A Múzeum-kertben. És akkor azt mondtam magamban, elfogadnám mesteremnek. Pár hét múlva már ott voltam a Szerdai Szalonon, ahol nagyon sok segítséget kaptam és kapok.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
2013 nyarán, az első biológia szakos évem után, nagyszüleim börzsönyi víkendházában egyedül töltöttem egy estét. Délután kezdtem neki, és olyan éjjel kettő fele olvastam ki korábbi olvasásokban soha nem tapasztalt izgalmak között Győrffy Ákos Haza c. prózakötetét. Két dolog volt bennem: 1. ezt nekem is meg kéne próbálnom, 2. nem maradhatok itt, át kell vágnom az erdőn, fel Nagymaros felé, a Hegyestetői kilátóban akarom, hogy érjen a reggel. Vadak zörögtek a bokrokban, nem volt lámpám, lámpa helyett néhol nyitott bicskát szorongattam a kezemben, mintha az megvédhetne. Ez volt a beavatásom.
A Haza után Győrffy Ákos Nem mozdul verseskötetét olvastam szinte egy egész tanéven át. Erről a fajta lassú (vagy csak némileg gyorsabb) kötetolvasásról azóta se tudtam leszokni. Ennek a kötetnek az a szűkszavú, természeti nyelve lett az az alap, amin én is elkezdtem valamit csinálni. És ami a segítségeken kívül még segített, az már itt az ELTE-n, az hogy egymásnak mutogattunk saját verseket, és persze a mások kritikái is, de inkább az, hogy én fogalmazzak meg jót-rosszat egy akármilyen szembejövő versről.
Azt a megszólalást és azt a tematikát, ami az itt közölt versekben is van, még továbbra is el tudom képzelni, persze a változásokat nem kizárva. Ami most kinyílni látszik, az a repetitív és személytelenedő irányok. A mondat és a sor tagolása nagyon érdekel.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Van egy énem, aki magyar szakos és verseket ír, és van egy, aki végigüli a történelemórákat. Bár néha a történelem is bevonz, pl.: a középkor kolostori világa. De még a magyar szak és az írás is elválik egymástól. Ami átfogóan motivál, az az írás, és ha van olyan (főleg kortárs, vagy közel kortárs) szöveg, ami bevonz, akkor az. A magyar szak meg érdekes, és persze ezer szállal kötődik az íráshoz és segíti. Ha érdekel egy téma, egy szerző (pl.: Mészöly Miklós), egy szöveg, annak szívesen utánanézek a szakirodalomban, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy alkalomadtán tanulmányt írjak, de kutatóként nem tudnám elképzelni magam. Az egyetemen az egyetlen feladat, aminek tényleg értelmét látom, az a szemináriumi dolgozat: tehát egy felgyűjtött anyag kreatív újragondolása.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Vácon, egy fatelepen fűrészelek és hasítok fát lassan 2 éve. Ez az elképzelhető legjobb diákmeló. Fatelepen sokkal inkább el tudom képzelni az életemet, mint könyvtárban. Egy munkanapon, ha normál időben, mondjuk, 3-4 fele végzünk, és utána otthon vagyok, hatékonyabban tudok foglalkozni irodalommal (vagy bármi mással), mintha az egyetemen lennék. Egyébként túrázom, csavargok, ücsörgünk a barátokkal, és rendszeres programom nyaranta pár hét biciklizés általában valamelyik szomszédos országba. Ezek olyan kiegyensúlyozó, feltöltő, elmélyítő tevékenységeim, és elengedhetetlen ahhoz, hogy írjak.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Fentebb is írtam ajánlásokat. Mészöly Miklóstól, hogy csak egy rövid, de csodálatos szöveget ajánljak: Térkép Aliscáról (A BTK kávéautomatái ALISCA feliratú poharat adnak!). Valamint, most nagyon érdekel a mondat, a sor tagolása szempontjából, és a személytelenedés, az érthetőség szempontjából: Gál Ferenc Az élet sűrűjében és Mezei Gábor natúr öntvény c. kötete.
Erdő
A könyvet, ami ébren tart, sose olvastam.
A kötése fogott meg, az erdő a borítóján.
Azóta nyílik fel a szemem éjjelente,
mert a fekvés, hogy rálátok, otthonos.
Mást gondoltam a fekhelyekről,
és a félretett könyveket másként képzeltem,
nem ezt az erdőt.
Fák és cserjék határozója
Abbahagytam, félbehagytam a növények rendszerezését.
Az ajándék, – mert ajándéknak készült –, csak félig kész,
és pontatlan, és alig használható.
Csak néhány emléket és a latin neveket hangsúlyozza,
mintha az emlékek hozzátartoznának a latin nevekhez.
A fákat és a cserjéket jegyezd meg ezért,
Sambucus, Viburnum, Fagus: nemzetségük szerint.
Jegyezd meg őket legalább, vagy legalább a bükköt,
a Fagus-t a Naszály meredek lejtőin észak felé,
azt jegyezd meg, arra még nem is jártál.
Elfogadod? A bükköst, ezt a hűvös erdőrészletet?
Lepd meg magad, és a latin nevekhez
képzelj hozzá emlékeidből bármit!
Csupa szép és jó emlék. Ezért inkább
meg sem kérdezem, miket látsz, ha elképzeled,
– bár örülnél talán –,
a bükkfákat milyennek látod?
A csomó megkötése
Növények nőnek a kezem alatt,
elvadult, sötét növények nőnek
a kötél fonatában
a kéz érintésére,
hogy hordozzák a kéz érintését,
a nyirokcsatornákba száműzött mérgeket,
hogy keringjenek,
mint növényi nedvek a kötél fonatában,
a kéz árnyékát magába szívó bozótosban,
csomót köt a kéz, és otthagyja a csomót,
csak az illatokból tudja
a feltörő gaz burjánzását.
70-szer 4
Mikor őszintébben magába nézett,
megértette, eldönthetetlen,
melyik út vezet Budára.
Talán a testi fölény hiányzott belőle,
talán csak nem volt elégedetlen a sorsával,
vagy egyszerűen nem akart Budára menni.
Egy biztos: fiatal kora ellenére
csak egy kertre vágyott,
és a kertben 70-szer 4 évszakra,
amin nem az örök életet,
hanem a kert 280 évszakát értette.
A versek másodközlések, eredeti megjelenésük:
Erdő: Újforrás 2017/5
Fák és Cserjék határozója: Kalligram 2017/2
A csomó megkötése: Szerdai Szalon 2012-2017 antológia, Bp. 2017.
70-szer 4: Kalligram 2018/2
Makáry Sebestyén fotóit Makáryné Fodor Éva és Sági Krisztina készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
