Ír-igylésre méltó élmények – Határok nélkül IV.

Határok nélkül című interjúsorozatunkban az ELTE-n tanuló külföldi hallgatókat, illetve nemzetközi mobilitásprogramban részt vevő magyarokat kérdezünk tapasztalataikról, élményeikről, közelebb hozva egymáshoz ezáltal történeteket, kultúrákat és embereket. A negyedik részben Várnai Virág személyes történetein keresztül nyerhetünk betekintést az írországi élet és egy Erasmus-utazás pillanataiba.

Virág az ELTE pszichológia szakos hallgatója, aki alapképzésének ötödik félévét töltötte Limerickben, Írország nyugati partján. Mesélt nekünk az ír campus egyedi kialakításáról, a barátságos ír fogadtatásról és a szinte álomszerű kinti életéről.

Mikor és hogyan merült fel benned az Erasmus gondolata? Mi volt a fő motiváló erő számodra, hogy belevágj?

Már gimis korom óta tudtam az Erasmus program létezéséről és lehetőségeiről, az akkoriban egyetemista bátyámnak köszönhetően. Már ekkor gondoltam, hogy később valamelyik országba mindenképpen ki szeretnék menni, de még pontosan nem fogalmazódott meg bennem, hogy hova, mikor és miként. A harmadik félévem közben, a karantén idején erősödött meg bennem a gondolat, miközben éppen egy szigorlatomra készültem. A fő motivációm az az érzés volt, hogy szükségem van valami másra, valami új ingerre az életemben. Akkoriban már megjelentek a Covid elleni védőoltásokról szóló első hírek is, így úgy sejtettem, hogy mire eljutok az utazásomig, addigra körülbelül minden rendben lesz. Így hát eldöntöttem, hogy én bizony utazni szeretnék, és jelentkeztem is.

Miért pont Írországot választottad úticélnak? Jártál már ott korábban?

Soha nem voltam még ott azelőtt, tehát a teljes ismeretlenbe vágtam bele. Több helyet is nézegettem, kezdetben inkább egy melegebb éghajlatú országba szerettem volna menni, de Olaszország és Spanyolország kapcsán nyelvi akadályokba ütköztem, hiszen nagyon magas szinten kell beszélni ahhoz az adott nyelvet, hogy azon tudd tanulni a pszichológiát. Írországban meg voltak hirdetve azok a tárgyak, amiket még el akartam végezni az akkor következő szemeszteremben, tehát az tűnt a legalkalmasabb választásnak az egyetemi előrehaladásom szempontjából. Illetve nagyon megfogott az ottani campus kialakítása is. A választható országok közül csak ott láttam azt az egyedi kialakítást, hogy egy teljes campusegységen belül lakhass, járhass egyetemre és vehess részt az ottani programokon. A mi campusonkat gyönyörű természeti környezet vette körül, sőt, egy folyó is keresztülfolyt a területen. Az ír egyetemi rendszer ügyintézésének letisztultsága és érthetősége sem volt utolsó szempont számomra, ez rengeteg stresszt megspórolt nekem.

Kikerülhetetlen téma, és már te is említetted a Covidot. Voltak akkor kint olyan járványügyi korlátozások, amik megnehezítették az ott tartózkodásodat?

Voltak akkoriban kint korlátozások, igen, például ha étterembe vagy szórakozóhelyre akartunk menni, azt csak oltással tehettük meg. Én szerencsére már beoltva utaztam ki, viszont pozitívum volt, hogy az egyetem külön oltási lehetőséget biztosított minden hallgató számára, annak ellenére, hogy hivatalosan nem számítottunk kinti lakosnak. Kezdetben volt egy szabály, ami miatt figyelnünk kellett arra, hogy egyszerre hány fős társaságként ülhetünk le egy asztalhoz, de egy kis előre gondolkodással ezzel sem volt soha probléma. Írország magas átoltottságának köszönhetően pedig folyamatosan oldották fel a korlátozásokat. Kifejezetten nem akadályozott semmi abban, hogy teljes körű Erasmus-élményekkel gazdagodhassak. Az egyetem ugyanúgy szervezett buszos kirándulásokat, nemzetközi esteket, és rengeteg kollégiumi programon is részt tudtunk venni.

Ha pár szóval kellene jellemezned az ír embereket és a kinti közösséget, mik lennének azok?

Kedves, befogadó és segítőkész. A kinti emberek számomra meglepően kedvesek és figyelmesek voltak. Egyszer egy, az egyetemhez közeli kirándulóhelyre szerettünk volna eljutni busszal, viszont a jármű alapvetően nem a túraútvonal elején állt volna meg. Sokat kellett volna még gyalogolnunk a túra kezdőpontjáig. A buszsofőr látta rajtunk, hogy nem odavalósiak vagyunk, és amikor megtudta az úticélunkat, akkor külön elvitt minket a túraútvonal legelejére a buszmegállón is túl, csupán kedvességből. Ez csak egy apróság, de szerintem ez a történet jól leírja a kinti emberek alapbeállítottságát.

Találkoztál Írországban olyan szokással, hagyománnyal, ami nekünk, magyaroknak szokatlan lehet?

Írországban nagyon korán kezdik a karácsonyi hangolódást. Van egy olyan szokás az ír egyetemisták között, hogy november 17-én igyekeznek közösen meglátogatni huszonnégy pubot egy nap alatt, ezt Christmas daynek hívják náluk. Reggel kezdődik a program, és mindenki karácsonyi pulcsit visel egész nap. Elképesztő volt számomra az a nap, teljesen „fesztiválérzete” lett tőle az embernek. Ami még talán érdekesség lehet, hogy szerintem nagyon érezhető Írországban egyfajta amerikai hatás, kevésbé éreztem európainak az országot. Ez amiatt is lehet, mert alapvetően nagyon sokan érkeznek Amerikából oda tanulni, illetve a már említett campusrendszer is sokkal ismertebb és megszokottabb Amerikában, mint bármelyik másik európai országban.

Milyen volt a kinti pszichológiaoktatás, miben volt esetleg más, mint itthon az ELTE-n?

Azt biztosan el tudom mondani, hogy sokkal több volt kint a beadandóm, mint itthon, és ott szinte nem is volt semmilyen vizsgám. Ami szintén különbözik, hogy az ír egyetemen csak négy tárgyam volt a félévben, de mindegyik hatkredites volt. Tehát nagyobbak a kreditszámok kint, ami nyilván több munkát is jelent egyben. Az ottani egyetemen több csoportmunkában vettem részt, mint amennyi itthon általában megszokott. A kinti gyakorlati óráimról elmondható volt a naprakészség és a hallgatók gondolkodásra bírása. Érdekes viszont, hogy ott a gyakorlatokon mégsem volt kötelező részt venni, ellentétben az itthoni szabályrendszerrel.

Milyen tanácsot adnál annak, aki jelenleg Erasmus utazás előtt áll? És annak, aki szintén Írországba tervez menni?

Legyél türelmes! Nagyon sok papírmunka fog rád várni, főleg a legelején, és eleinte lehet, hogy nem fogod tisztán látni, hogy ez miért is éri meg neked. Illetve a kiutazás elején könnyen érezheti elveszettnek magát az ember egy idegen országban, de idővel bele fogsz ebbe is szokni. Annyi élményt és tapasztalatot tud adni egy Erasmuson töltött félév, hogy mindaz, ami az elején vagy esetleg utána nehéz is volt, könnyen elfelejtődik, és azokért a kint töltött hónapokért teljesen megéri. Aki pedig éppen Írországba tervezi az utazását, annak felhívnám a figyelmét az ottani lakásárakra, amik sajnos nagyon magasak, de ettől sem szabad elrettenni.

A legfontosabb, ami egyben sok más, fel nem tett kérdésre is választ adhat: ha tehetnéd, visszamennél és újraélnéd a múlt őszi írországi félévedet?

Abszolút, ez nem is kérdés! Az Erasmus életérzését le sem lehet pontosan írni, ezt meg kell élni. Elképesztő élményekkel és barátokkal gazdagodtam a kint töltött szemeszter idején. Az elmúlt félévem olyan volt, mintha beledobtak volna minket egy gyönyörű álomba, ahol utaztunk, buliztunk és folyamatosan ismerkedtünk. Igaz, hogy már visszakerültünk a normál életünkbe, de a hatását a mai napig érzem. Az Erasmus ideje alatt a társaimmal mindannyian egy kicsit változtunk, formáltuk egymást, és emiatt szerintem valami mást is hazahoztunk magunkkal a gyönyörű emlékeken kívül.

A képek forrása: az interjúalany fotói