Fiatal koruk ellenére a Kovács ikrek több szakmai sikerrel is büszkélkedhetnek. Jelent meg prózai írásuk a Hévízben, az Alföldben, a Bárka folyóiratban. 2017-ben Jégtorta című drámájuk felolvasószínházi keretek között szerepelt a POSzT-on, majd később a Gyulai Várszínházban és a Vígszínház Házi Színpadán. Ugyanezzel a darabbal vettek részt Lettországban a Fiatal Drámaírók Nemzetközi Találkozóján, Mintapinty című művüket pedig a debreceni Csokonai Színházban láthatta a közönség. Dominik és Viktor az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatói. Üde színfoltjai az egyetemi életnek, hiszen nemcsak tehetségükben páratlanok, de inspiratív személyiségükkel mindig képesek valami nosztalgikus bájt csempészni a hétköznapokba.
Mióta érdekel titeket az írás? Honnan a színházi érdeklődés?
Dominik: Nagyban befolyásolta érdeklődési körünket az, hogy milyen környezetben nőttünk fel. Egy olyan családi miliő vett körül minket, ahol a történetmesélésnek fontos szerepe volt. Ráadásul nem is akármilyen módon, hiszen a környezetünk olyan kifejező narratívát alkalmazott, ami határozottan erősítette bennünk a dramatikus látásmódot. Nagyon kötődünk ahhoz a történetkultúrához, amit a nagyszüleink, dédszüleink bölcsen átadtak nekünk.
Viktor: Természetesen hatással volt még ránk a szüleink irodalomszeretete, az olvasmányok iránti fogékonyságuk és a nyitottságra való nevelés. Emellett idejekorán eljutottunk színházba is. Gyermekként sokat látogattuk az Erkel Színházat, az Operát és a fővárosi színházakat. Édesanyánk rengeteg drámát olvasott fel nekünk, és mivel nagyon korán megmutatkozott az ez irányba való érdeklődésünk, a szüleink tudatosan tervezték, milyen jelenségekkel ismertetnek meg bennünket. Mindezen kívül a családi utazások is inspiratívak voltak számunkra, rengeteg helyen jártunk Európa-szerte.
Mesélnétek arról, hogyan kerültetek a pályára?
Viktor: 10 évesen írtunk egy karácsonyi mesejátékot, melyet az operalibrettók stílusához hasonlóan állítottunk össze. Ezt az előadást egy városi rendezvényen adták elő lakhelyünkön, Simontornyán. Ettől kezdve több darabot is írtunk, melyeket a gimnáziumi színjátszókör adott elő.
Dominik: Több versenyen is részt vettünk a gimnázium alatt. Ilyen volt például 2013-ban az Erkel Diákünnepek Gyulán, ami után megjelenhettünk a Bárka folyóiratban, ez nagyon fontos pillére volt az irodalmi működésünknek. Itt Elek Tibor és Kiss Ottó volt a zsűri, és megismerkedhettünk Lovász Andreával is. Fontos állomás volt számunkra a Sárvári Diákíró Találkozó is, ahol kortársainkkal tölthettünk időt. Itt rengeteget beszélgettünk, elemeztük egymás írásait, és nagyon hasznos tanácsokat kaptunk a neves tagokból álló zsűritől. Sok jó viszony köttetett akkor.
Viktor: 2016-ban a Kortárs Dráma Nyílt Fórumának egy évig tartó drámafejlesztési programján vehettünk részt, a Színházi Dramaturgok Céhének közreműködésével csodálatos szakemberekkel elemeztük Jégtorta című darabunkat. Lehetőségünk volt mentort is választani, így Lőkös Ildikó lett a szövegünk legfőbb segítője. 2018-ban a lettországi Fiatal Drámaírók Nemzetközi Találkozóján megismerkedtünk Eveline Rateringgel, aki a zürichi Theater Winkelwiese alkotója. Darabunk Eisbombe címmel debütált volna márciusban, de sajnos a vírus miatt kialakult helyzetben ez későbbre tolódott.
Dominik: Nagyon megtisztelő volt számunkra a POSZT-on történő bemutatkozásunk is, a Jégtortát Hegedűs D. Géza rendezésében olyan kiváló színészek adták elő, mint Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Orosz Ákos, Hajduk Károly, Enyedi Éva és Telekes Péter. 2018-ban Mintapinty című darabunkat láthatta a közönség a POSZT-on Oláh Zsuzsa előadásában, Szabó K. István rendezésében.
Drámáitok témája a közösségi emlékezet és traumák, a falusi és kispolgári közeg. Mik a legnagyobb ihletforrásaitok?
Dominik: Legnagyobb ihletforrásunk a családban kapott struktúrák. Egy-egy háttérmiliőt szolgáltatnak a családi történetek, de az írásainkban megjelenő cselekmények, karakterek és interperszonális mozzanatok minden esetben a képzeletünk szüleményei.
Viktor: A munkáinkban gyakran szerepelnek dalbetétek. Kiemelném, hogy a dalkultúra nagyon fontos része volt a gyermekkorunknak. Ilyen tekintetben leginkább a dédnagymamánk személye volt hangsúlyos, de az egyetemi éveinkig mi is foglalkoztunk népdalénekléssel. Feladatunknak érezzük, hogy a családi történetmesélés hagyományát az írás által továbbvigyük, és egy hagyományrendszerben helyezzük el azt a tevékenységet, amit csinálunk. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ennek szentelhetjük az időnket, életünket.
Milyen érzés társszerzővel dolgozni?
Viktor: Sok örömteli pillanata van a közös alkotásnak. Ez mindig egy tanulási folyamat. Ugyanakkor a munkánkban vannak részterületek. Én jellemzően a szociografikus mozzanatokat alakítom ki, és a társadalmi háttérrel foglalkozom. Testvérem leginkább a lélektani folyamatokra és az emocionális mozgatókra figyel.
Dominik: Volt, hogy egyedül dolgoztunk, de akkor azt a visszajelzést kaptuk, hogy az írásainkból hiányzik a másik. Az én munkám cselekményben gazdag, de stilisztikailag szürkébb volt, Viktoré pedig képekben volt gazdag, de összességében illogikusra sikeredett. Így megmaradtunk a közös munkálkodásnál.
Viktor: A vázlatírás sokat segít nekünk, így mikor a konkrét szöveg írására kerül a sor, már ismerjük egymás gondolatait a munkával kapcsolatban.
Fotó: Takács Márton
Az alkotás mellett az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatói vagytok, az OTDK-n remek helyezéseket értetek el. Hogyan tudjátok összekapcsolni az írást és az egyetemet?
Viktor: Kiegészítik egymást. Az Eötvös Collegium Magyar műhelyének tagjai vagyunk, mely sokat segít az elméleti elmélyülésben és egy-egy műnek a vizsgálatában. Állandó látogatói vagyunk a Klasszikus magyar irodalmi műhelynek is, ahol Vitekné dr. Balogh Piroska tanárnő egyengeti utunkat. Az ELTE sok segítséget adott abban is, hogy kutatói tevékenységet tudjuk végezni: értelmezési és olvasástechnika tekintetében is sokat tanultunk. Egyetemünk nyitottsága és tudományköziséghez való hozzáállása az alkotás során is meghatározó szellemiség. Ami az időbeosztást illeti, a nap egyik szakaszát az alkotásra szánjuk, másikat pedig a tudományos tevékenységeinkre. Egyik nincs a másik nélkül.
Dominik: Nem mindig szerencsés, és az irodalmi műnek sem jó, ha túlságosan sok időt foglalkozunk vele egyhuzamban. Stilisztikai szempontból is jót tesznek a váltások, és a kutatásaink is inspirálóak lehetnek számunkra. Ráadásul ha megadatik az a dicsőséges pillanat, hogy eredményesek a szépirodalmi és az egyetemi műveink is, akkor nagyon jó érzés együtt látni őket.
Bár ennyi munka mellett nem lehet túl sok tétlenül töltött percetek, mivel foglalkoztok szabadidőtökben?
Dominik: Sok időt töltünk a szüleinkkel és a nagypapánkkal Cecén, fontosak számunkra a családi beszélgetések. Emellett rengeteget olvasunk. Igyekszünk lépést tartani az újdonságokkal, ezért állandóan lapozgatjuk az irodalmi folyóiratokat. Mindig egyfajta szelíd elvárásrendszerrel találkozunk, folyton lépést kell tartani. Ugyanígy színházba járás terén is megfigyelhető ez. Olyan, mintha egy feneketlen kútba néznénk. Sosem vagyunk elégedettek az elolvasott művek mennyiségével.
Milyen alkotók, művek vannak rátok nagy hatással?
Viktor: Ez egy olyan kérdés, amely máris rengeteg válaszlehetőséget jelenít meg a fejünkben. Van több könyv, mely nagyon nagy hatással volt ránk az utóbbi időben, ilyen például Michel Houellebecq Elemi részecskék című műve, Babitstól a Halálfiai, vagy a Végtelen tréfa David Foster Wallace-tól.
Dominik: Jonathan Franzen Javítások című könyve is ebbe a sorba tartozik, illetve nem hagyhatjuk ki Ulickaja írásait sem. A magyar szerzők felsorolásának nem is merünk nekiállni, mert klasszikus és kortárs alkotók egyaránt nagyon sokan voltak ránk hatással, így biztosan kimaradna valaki a felsorolásból.
Úgy tűnik, a könyvek nagyon meghatározóak az életetekben. Közösen szoktatok olvasni?
Dominik: Az adott pillanatban nem közösen, de ha egy könyvet elolvas az egyikünk, utána odaadja a másikunknak is, így ezek az információk körbejárnak.
Mik a terveitek a közeljövőre nézve?
Viktor: Nagyon izgatottan várjuk a zürichi bemutatónkat, illetve további drámai szövegeken, hosszúprózákon és novellákon is dolgozunk folyamatosan. Kutatásaim tekintetében Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művével foglalkozom behatóbban. Most például a népszínművek intrikusábrázolásával hasonlítom össze Vörösmarty filozofikus mesedrámájának Mirígy karakterét.
Dominik: Én Bródy Sándor drámairodalma kapcsán végzek kutatói munkát, különös tekintettel A dadára és A szeretőre, melyről dolgozatot írtam nemrég. Az abban felvázolt szempontrendszert viszem tovább A tanítónő vizsgálata során is.
Kiemelt kép: Takács Márton
