Szabó Tamás jogászhallgató, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese arról mesélt magazinunknak, milyen nehéz egyszerre HÖK-ös tisztségviselőnek és egyetemi hallgatónak lenni; de rávilágított arra is, hogy a lényegi megszólalás képességét a HÖK-től kapta.
Mit csinál egy elnökhelyettes?
Mindent és semmit. Meg kell találjam azt, hol tudok kapcsolódni a többiekhez, illetve hol van rám szükség, hogy ne legyek se túl sok, se túl kevés. Szóval ezermesterlétnek érzem. Alapvetően a munkám felét az teszi ki, hogy emberekkel beszélgetek, a másik felét pedig az, hogy mindenféle adminisztratív dolgot csinálok.
A pályázatomban is írtam, hogy próbálok up-to-date lenni, ott segíteni, ahol éppen szükség van rám. Tegnap voltam egy ellenőrző bizottsági ülésen, ahol azt sem tudtam, mit fogok csinálni, aztán végül egy csomót beszéltem.
Rutinos HÖK-ös vagy, hiszen voltál kari elnök is, és voltál az Ellenőrző Bizottság elnöke is. A HÖK-ös pályád elejéről, bevallom, kevesebbet tudok, hiszen akkor ismertelek meg, amikor már elnök voltál az ÁJK-n.
A HÖK-ös munkám 2016 tavaszán indult. Akkoriban volt egy egészen izgalmas választás, és volt egy ismerősöm, aki bekerült a változtatni akaró közegbe. Ő kérdezte, hogy nem szeretnék-e küldöttgyűlési képviselő lenni. Ekkor voltam másodéves, és azt mondtam, hogy miért ne.
Miután megalakult az elnökség, jelentkeztem az oktatási bizottságba. Nem sokkal később az oktatási alelnök Erasmusra ment, ezért kellett egy új alelnök. Engem kerestek meg ezzel, akkor lettem oktatási alelnök egy évre.
Oktatási alelnökből lettél elnök?
Igen-igen. 2017 őszétől voltam két éven keresztül elnök.
Miben más a kari képviseletben dolgozni, akár az elnöki székben, és miben más EHÖK-ösnek lenni?
Kari képviselőként sokkal közelebb van az ember a mindennapi problémákhoz. A munkám jelentős részét az tette ki, hogy mindennapi tanulmányi ügyek miatt ültem le oktatókkal, tanszékvezetőkkel és az oktatási dékánhelyettessel. Az EHÖK-ben nagyobb léptékben gondolkodunk, sokkal inkább koordináljuk a dolgokat, összegyetemi szinten nézünk mindent.
A legtöbb hallgatóban erős szakos identitás van. Az EHÖK-ben az embernek ezt az identitást alá kell rendelnie az össz-ELTE-s gondolkodásnak. Nehéz ez?
Ezt elnökként nagyon hamar levetkőztem. Sokszor kerültem amiatt konfliktusba otthon, hogy nem akartam szembeállni az össz-ELTE-s törekvésekkel. Részben igaz, hogy van egy erős szakos identitás az ÁJK-n, de abban is biztos vagyok, hogy ez nagyrészt csak poén, tehát egymás „húzogatása”, hogy én jogász vagyok, te politológus… Erre nagyon figyeltem elnökként is, hogy én nem jogász voltam, hanem ugyanannyira voltam a politológus hallgatók érdekképviseletének a vezetője. Szóval nekem nem okozott gondot, mert az utóbbi években is ez a szemlélet volt bennem, hogy én ÁJK-s HÖK-elnök vagyok, de azért mégiscsak az ELTE részei vagyunk, és emiatt is tartozunk valamilyen felelősséggel az egész egyetemnek. Szóval ez nem volt nekem szemléletmódváltás.
Jól értettem, hogy azt mondtad, amikor egy-egy ügyet képviseltél, akkor nem örültek „otthon”? Te otthonodnak érzed az ÁJK-t?
Igen, határozottan otthonomnak érzem.
Nehéz egyszerre hallgatónak és érdekképviseleti vezetőnek lenni: egyik pillanatban döntéseket hozni, a másikban a szeminárium kezdésére várni a hallgatótársakkal?
Valóban nehéz. Nem arról vagyok híres, hogy könnyen kapcsolódom emberekhez: ha bemegyek egy szemináriumra, ahol senkit nem ismerek, akkor valószínűleg csöndben leszek. Bennem is van egy olyan érzés, hogy vajon mit gondolnak rólam, és a másik irányban is van valamilyen gondolatuk már rólam az elnöki munkám alapján. Volt, hogy senki sem ült mellém, kimaradt egy szék mellettem. Ez nekem nehéz, mert mindig is azt reméltem, hogy a hallgatók közelében tudok maradni, de egy idő után azt vettem észre, hogy eltávolodtam a hallgatói realitástól, miközben az lett volna a feladatom, hogy az éppen aktuális hallgatói problémákat jól meg tudjam érteni. Ez egy örökös küzdelem a hallgatói érdekképviseletben.
Mit kaptál a HÖK szervezetétől?
Azt, hogy meg merjek szólalni nagyobb csoportban is, tehát ne habozzak elmondani dolgokat, ha van valamiről véleményem. Nagyon sok tapasztalatot szereztem abban, hogyan kell emberekkel jól együttműködni. Vannak innen barátságaim, ennek is örülök. Ezek a dolgok jól fognak jönni jogászként vagy bármilyen pályát választok.
Mik a terveid a diplomaszerzés után?
Azt, hogy milyen pályát választanék, még nem tudom. Sok területen el tudom képzelni magamat, ugyanakkor minden területnek megvan a pro és kontrája. Még nem döntöttem el, melyiket választanám. Felmerült a bíró, viszont az eljárásjogokkal nem vagyok annyira kibékülve. Érdekel az oktatásszervezés is, de nem biztos, hogy jól érezném magamat. A harmadik, ami szintén klasszikus jogászi pálya, az az ügyvéd, viszont ott azt látom az ismerőseimnél, hogy rettenetesen túl vannak hajszolva.
Mi az, amit leginkább kaptál az ELTE-től, mik azok a legfontosabb dolgok, amikkel több lettél, hogy ide jártál?
Szerettem olyan tanárhoz felvenni az órákat, akinek van valamilyen szakmai reputációja, tehát már elismert szakember vagy olyan oktató, akiről azt mondják a hallgatók, hogy nagyon jól tanít. Olyanokkal találkozhattam szemináriumokon, akik példaértékűek, másrészt volt szerencsém a HÖK tisztségviselőjeként akár négyszemközt is beszélgetni olyan emberekkel, akikre szintén felnézek. Az a műveltség, az a szaktudás, ami ezeknél az oktatóknál van, páratlan. Határozottan el tudom ismerni, hogy az ÁJK-n nagyon nagy tudás csoportosul, amit át lehet venni, ha az emberben van elég türelem és elég kitartás. Ez az, amit az ELTE nagyon nagy előnyként tud felmutatni.
Nem mennél máshova, ha újrakezdhetnéd?
Nem, határozottan nem.
Mit csinál Szabó Tamás akkor, ha éppen nem hallgató és nem HÖK-ös?
Akkor alszik. Viccet félretéve, filmet vagy sorozatot nézek. Szeretem a történelmi kötődésű sorozatokat. Van az HBO-nak több miniszériája is, a Csernobil zseniális volt. A 2000-es évek elején csináltak egy-két sorozatot, a Band of Brothers-t és a Pacific-et, mind a kettő második világháborús, és azok is remekek.
Szeretek olvasni, bár erre kevesebb időm jut, mint amennyi jólesne. Sok filozófiai művet olvasok, de még mindig nagyon az elején vagyok, ez kicsit bosszantó. Szeretem a pszichológiát is, szoktam önismerettel foglalkozó könyveket olvasni. Ugyanígy vagyok a szociológiával és a történelemmel is. Szépirodalmat is sokat olvasok, most egy kortárs kisregényre vágyom leginkább.
Képek: Szabó Tamás és az ELTE Online archívumából
