Április 9-én tartotta harmadik és eddigi legnagyobb demonstrációját a Oktatási Szabadságot csoport. Megközelítőleg hetvenezer ember vett részt a tüntetésen, mely a Várkert Bazártól indult. A résztvevők a hivatalos programzárás után maradtak a Kossuth téren, majd nyakukba vették a várost, hogy konzultáljanak a felsőoktatási törvény módosításáról.
A tegnapi tüntetés “jubileumi” volt. Pontosan egy héttel ezelőtt rendezte meg első eseményét az Oktatási Szabadságot csoport. Egy hét leforgása alatt három ekkora létszámú tömegrendezvény tető alá hozása bárki másnak lehetetlen küldetés lett volna. Szerencse, hogy nem bárki más próbálkozott meg vele.
Legelső megfigyelésem a tömeget pásztázva, az volt, hogy ezek az emberek már felkészültek. Tanultak a legutóbbi két alkalomból, amikor még puszta kézzel érkeztek. Sokuknál volt molinó, kereplő, dob vagy éppen bármi más. Olybá tűnik, hogy egy valóban hatalmas tüntetés előtt érdemes két bemelegítő kört tartani. Ennyi időre van szüksége egy átlagos tüntetőnek, hogy felmérje háztartásának kellékeit és kiválassza a tüntetésre alkalmatosokat.
A Várkert Bazártól induló menet hosszabb volt, mint kétszáz farkánál összecsomózott, s kivasalt óriáspiton. Ettől függetlenül a tömeg nem volt nyomasztóan sűrű. Kellemes zenére masíroztunk be az ország főterére, majd türelmesen vártunk. De háromnegyed óra elteltével még mindig folyamatosan érkeztek az emberek. Így hát belekezdtek a programba, mielőtt még mindenki megérkezett volna. Sajnos az elhangzott beszédek nagy része a legkevésbé sem volt buzdító, vagy éppen feltüzelő. Sokkal inkább sajnálkozó és búslakodó. Ez alól üdítő kivétel volt Márton Péter, aki tudatosan használta a közönséget. Eredeti ötlet volt továbbá az eddigi tüntetéseken résztvevők nevének kinyomtatása. Remekül szemléltette ugyanis, mennyien állnak az ügy mellet. Konkrétan négy darab tizenöt méter hosszú papírgurigára sem fért fel mindenki neve.
A felszólalásokat követő közös éneklés zárta a programot. Ez volt az az időpillanat, amikor az utolsó vonulók is befutottak a térre.
Mit lehet tenni a Kossuth téren hetvenezred magunkkal egy befejezett tüntetésen? Természetesen skandálni. Azt hiszem ez alatt a hét alatt kedvenc népművészeti műfajommá vált a rigmusköltészet. Bárkiből sztár lehet egy-két perc erejéig, csak egy fülbemászó szóösszetételre és valamekkora kezdőtőkére van szüksége a sikerhez. Az én tegnapi kedvencem a “jöttünk konzultálni” volt, amelynek rövidsége, frappánssága és skandálhatósága kiemelkedő volt. Miután viszont a tüntetők helyesen mérték fel, hogy az Országháznál történni már semmi sem fog, nyakukba vették a várost. Először az EMMI épületéhez mentek, majd a Fidesz-székházhoz indultak. Az éjszaka végül az Oktogonon érte a már maroknyira fogyatkozott tüntetőket. Állítólag ők ott várják meg a hajnalhasadtát.
Szerdán folytatás következik, addig is jó készülődést kívánunk.
Kép: mno.hu
