Amióta a kiváló belga edző, Jan de Brandt vette kézbe a magyar női röplabda-válogatott irányítását, egyre markánsabban látszik a fejlődés: lányaink a fantasztikus 2015. évi Európa-bajnokságra való kijutás és a bravúros Európa-Liga-győzelem után idén újból kiharcolták az Eb-részvételt.
Női röplabda-válogatottunk az 1970-es évektől az 1980-as évek elejéig élte fénykorát, ezt az időszakot néhány olimpián és világbajnokságon elért jobb helyezés mellett három dobogós hely is fémjelezte az Európa-bajnokságokon: 1975-ben ezüst-, 1981-ben és 1983-ban bronzérmet szereztünk ebben a komoly hagyományokkal rendelkező és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportágban. Ezek után viszont látványos visszaesés következett, az 1987-es Európa-bajnokságon elért 10. hely után 28 hosszú évet kellett várnunk rá, hogy lányaink 2015-ben újfent egy komoly világesemény részesei lehessenek, és ezt a bravúrt sikerült most egy Románia elleni mindent eldöntő győztes mérkőzés révén megismételni – nemzeti csapatunk 2017-ben is ott lesz az Eb-n.
Mindez nagymértékben köszönhető azoknak az edzésmódszereknek, annak az újfajta szemléletnek, ami Jan De Brandt szövetségi kapitánnyá történő kinevezése után honosodott meg a válogatottnál. A röplabda iránt elhivatott belga szakember mind játékosként, mind edzőként komoly tapasztalatokkal rendelkezik, különböző belga csapatokban röplabdázott, 1978 és 1989 között háromszázötven alkalommal játszott a belga válogatottban. Edzői pályafutását férficsapatoknál kezdte, de 2001 óta már a női szakágban dolgozik, 2005-től 2007-ig a belga női válogatott szövetségi kapitánya volt, amellyel a 2007-es belga-luxemburgi közös rendezésű Európa-bajnokságon a hetedik helyen végzett. Ezek után több klubcsapatot is eredményesen edzett – a török Fenerbahçe csapatával például 2009-ben és 2010-ben török bajnokságot, 2010-ben kupát és szuperkupát nyert, majd második lett a Bajnokok Ligájában –, mígnem 2014. március 5-én Hollósy László utódaként kinevezték a magyar női röplabda-válogatott szövetségi kapitányának. Ekkor kezdődött, és azóta is tart a magyar női röplabda megújulása és felemelkedése, amely a most 57 éves szakember vezetésével remélhetőleg még nem érte el a csúcspontját, és a módszeresen, türelemmel elvégzett munka további fejlődést, sikereket hozhat.
Ezekhez a sikerekhez azonban szükség volt, van és lesz a Magyar Röplabda Szövetség odaadására, áldozatos munkájára is, hogy a felkészüléshez a jövőben is adottak legyenek a feltételek. A 2013-ban bevezetett kiemelt sportágfejlesztési támogatásnak köszönhetően egyre inkább sikerül feledtetni a korábbi mostoha körülményeket, a szövetség 2011 óta kiemelt figyelmet fordít a női válogatott versenyeztetésére – idén a teljes költségvetésének húsz százalékát fordítva rá –, miközben a hatszázmillió forintos költségvetés közel felét infrastruktúrafejlesztésbe, műhelytámogatásokba invesztálja, hogy a klubokban elvégzett munka jó alapot adjon a legjobbak megfelelő felkészítésére, az utánpótlás kinevelésére is. A mostani sikerek egyik kulcsa egyértelműen az évekkel ezelőtt megálmodott utánpótlásprogramok, a Sport XXI és a Héraklész program beindítása volt, hiszen az ott feltűnt játékosok alkotják a mai válogatott gerincét. Az anyagi feltételek megteremtése mellett kiemelten fontos a nemzetközi kapcsolatok ápolása, a válogatott szereplése és a korosztályos versenyek rendezése révén az európai szövetség elnökével, vezető tisztségviselőivel való minél szorosabb együttműködés, ami szintén elengedhetetlen feltétele a röplabdaélet vérkeringésébe való tartós visszatérésnek.
Ehhez a magyar női röplabda-válogatott a 2015. és 2017. évi Európa-bajnokságra való kijutással már megtette az első komoly lépéseket, de persze a játékosok megfelelő hozzáállása nélkül nem valósulhatna meg a további előrelépés, akik eddig is kihozták magukból a maximumot, és nyitottak a jövőbeni fejlődésre. Ahogy válogatottunk a selejtezőcsoportját a francia, az izraeli és a svéd válogatott ellen megnyerve kvalifikálta magát a 2015-ös holland-belga közös rendezésű Európa-bajnokságra, ahol csoportjában a harmadik helyet szerezte meg, majd a kieséses szakaszban a német válogatottól vereséget szenvedve végül a 12. helyen végzett, majd óriási meglepetésre megnyerte az Európa-ligát. Ez mind-mind példaértékű és előremutató volt, de ahogy érett és türelmes játékkal, egy a végletekig kiélezett csatában kiharcolta a 2017-es Eb-részvételt a jó játékerőt képviselő román válogatott ellenében, az még komolyabb bizakodásra adhat okot a jövőre nézve.
Mindenki hozzátette a magáét az újabb sikerhez. Jan de Brandt elvitathatatlan szakértelme mellett a legkritikusabb pillanatokban szükség volt a szövetségi kapitány higgadtságára, jó pedagógiai érzékére, mint ahogy a játékosok hozzáállására, töretlen küzdőszellemére is, akik talán a románok elleni mindent eldöntő, 15–13-ra megnyert aranyszettben értek igazán csapattá. A tudatosság és fokozatosság a csapatépítésben, az egyéni fejlesztésben, a megfelelő formaidőzítésben mind-mind kulcsfontosságú szerepet játszottak a közösen kivívott újabb nagyszerű eredmény elérésében.
És végül, de nem utolsósorban, ejtsünk szót azokról a kiváló játékosokról, akik heroikus küzdelemben kijuttatták válogatottunkat a Grúzia és Azerbajdzsán által rendezendő jövő évi kontinensviadal 16-os döntőjébe. Az utolsó mérkőzésen 26 pontot szerző Horváth Dóra a válogatott vezéregyéniségeként, fáradhatatlanul küzdött, ellenállhatatlan bombáival többször sikerült nyerő sorozatot felépíteni, ami jelentős zavart eredményezett román oldalon. Támadószekciónk többi tagja is kitett magáért, Szakmáry Gréta (19 pont), Liliom Rita (17 pont), Dobi Edina (11 pont) és Nagy Eszter (8 pont) fantasztikus támadójátékkal kergette őrületbe az ellenfelet, Tálas Zsuzsa feladóként okos, kiváló megoldásokkal, Molcsányi Rita pedig hősies, önfeláldozó védekezéssel vette ki a részét a sikerből, mint ahogy Kötél Dóra (aki nem mellesleg a közelmúltban fejezte be a tanulmányait az ELTE-n rekreáció és egészségfejlesztés szakon), Kötél Zsanett, Bleicher Réka, Dékány Bernadett, Pintér Andrea, Takács Doroti, Villám Lilla is hozzátette a magáét most, vagy korábban a selejtezők során.
A mintegy kétezer főt számláló, hihetetlen hangulatot teremtő, a csapattal szinte együtt lélegző érdi közönség felállva szurkolta végig a mérkőzés utolsó szakaszát, az összecsapás után pedig felemelő volt hallgatni, ahogy mindenki egy emberként énekelte a magyar himnuszt.
Reméljük, a sportág hazai felemelkedéséért tett közös erőfeszítések még sok szép sikert tartogatnak minden magyar sportszerető szurkoló számára.
Képek forrása:
www.mti.hu
www.totalsport.hu
www.origo.hu
Források:
www.hunvolley.hu
www.nemzetisport.hu
www.m4sport.hu
www.origo.hu
www.24.hu
