Hogyan függ össze a baloldaliság és a jobboldaliság a jövőtől való félelemmel? Kitől fél a magyar társadalom? A bevándorlástól, a világjárványoktól, vagy az oktatás összeomlásától? Mit gondoltunk pár hónappal ezelőtt Oroszországról? Tavaly év végén egy átfogó „pillanatkép” készült a magyar társadalom helyzetéről, egy olyan 5000 fős, nagymintás kutatás, mely 2015 és 2018 után immár harmadjára térképezi fel nagy részletességgel a magyar választópolgárok szociológiai-politikai látásmódját – ezúttal a közelgő választások előtt.
Március 1-jén a kutatás eredményeit összegző „A magyar társadalom a választások előtt” című konferencián vettünk részt a Társadalomtudományi Kutatóközpont megrendezésében. Szabó Andrea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese, valamint Gerő Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa többek között a magyarok pártpreferenciáiról és ellenségképeiről adott elő.
Kikért folyik a harc?
Választások előtt a politikai közbeszédben egyre sűrűbben hallani, hogy a „bizonytalan” választópolgárok meggyőzése és mozgósítása a pártok legfőbb célja a kampány során, ezen a választói rétegen áll vagy bukik a választás eredménye. Szabó Andrea szerint ez a „bizonytalanok” gyűjtőkategória, amelyet a politikusok gyakran emlegetnek, nemcsak helytelen, hanem választásszociológiai értelemben értelmetlen is. „Felejtsük el, hogy ez a csoport csak bizonytalanokból állna” – mondta a kutató. A helyes kifejezés inkább az „ismeretlen preferenciájúak” lehetne. A kérdéses társadalmi réteg ugyanis legalább három, világosan elkülönülő csoportra oszlik: ide tartoznak a ténylegesen bizonytalan választópolgárok, mellettük ott vannak az úgynevezett titkolózók, valamint a passzívok. Nemcsak az számít ugyanis, hogy van-e egy adott választópolgárnak biztos pártpreferenciája vagy listapreferenciája, hanem az is, hogy megosztja-e ezt a preferenciát a kérdezővel, vagy titkolózik. Ugyanilyen fontos, hogy aktív szavazó-e a megkérdezett – vagyis részt kíván-e venni a 2022-es választáson. Amennyiben nem, úgy a választópolgárt passzívnak kell tekinteni, még akkor is, ha esetleg van biztos párt- és listapreferenciája: a választás kimenetelét végső soron nem befolyásolja majd, hogy kit és mit preferál. Nem elképzelhetetlen, hogy a passzívok egy kis része végül úgy dönt az utolsó pillanatban, hogy elmegy április 3-án választani, ugyanakkor „az ő mobilizálásuk olyan erőfeszítéseket kíván, amelyet nem lehet előre kalkulálni” – jegyezte meg a kutató összefoglalójában.
„Ami számunkra is meglepetés volt, hogy 2021 őszén az aktív titkolózók és bizonytalanok viszonylag szűk réteget, egy 13-14%-os réteget tettek ki. Tulajdonképpen az egész választási kampány egy társadalmi értelemben véve szűk csoportért, ezekért a bizonyos aktív titkolózókért és aktív bizonytalanokért folyik” – mondta Szabó Andrea.
A kutatás célja a magyar társadalom politikához és választáshoz való hozzáállásának nagyon finom feltérképezése volt, részletesebb, mint amit a közvélemény-kutatásokból ismerhetünk. A társadalom a kutatók eredményei alapján a következőképpen osztható fel:
- A két legnagyobb szavazói tömb az aktív, fideszes választópolgárok és az aktív, ellenzéki választópolgárok rétege;
- az előzőek méretével vetekszik a passzívok rétege;
- valamint egy kis szeletet képez azon aktív választópolgárok rétege, akik valamely egyéb pártot preferálják.
Feltűnik mellettük három, a választási harcok szempontjából igazán fontos csoport, ők a „tartalékok”, akiket meg lehet nyerni a kampány során.
- Az egyik csoport a már említett aktív, de titkolózó választók, akik rendelkeznek preferenciával, ott lesznek a választáson, viszont tudatosan eltitkolják a preferenciájukat (7%).
- A másik csoport az aktív, de preferenciájukban bizonytalan megkérdezettek, akik azt a választ adják, hogy nem tudják, melyik listára vagy pártra szavaznának, de szándékukban áll elmenni választani (6%).
- A harmadik csoport pedig az előzőek egy speciális esete. Számos megkérdezett ugyanis a listapreferencia- vagy a pártpreferencia-kérdésre vagy bizonytalan, vagy titkolózó választ adott, de a két kérdés közül az egyikre mégiscsak megnevezett valamilyen pártot vagy listát, valamint biztosan ott lesz a választáson. Ők az „aktív, ismeretlenből pártválasztók” elnevezést kapták (5%).
„Ők azok, akik hajlíthatók, akik valamilyen módon megváltoztathatják a preferenciájukat” – emelte ki Szabó Andrea.
Mindezek alapján a véleményüket a válaszadás közben megváltoztatókkal együtt feltehetően 18%-a a magyar társadalomnak a politikai tömbök számára még megszólítható, még mozgósítható.
Melyik párt tud a tartalékhoz nyúlni?
Az előadás egyik fókusza volt, hogy ez az említett három csoport melyik nagy tömbhöz áll közelebb, a Fideszhez vagy az ellenzékhez, vagyis melyik pártszövetség tud jobban bevonni újabb szavazókat ezekből a rétegekből. A következő grafikonokon az egyes választói rétegeket egy-egy gömb jelzi, a gömbök nagysága pedig arányos az adott választói réteg nagyságával.
Élettel való elégedettség és életkori átlag
Az aktív bizonytalanok és az aktív titkolózók az életükkel leginkább elégedett társadalmi rétegek, ebben a tekintetben közelebb áll mindkét csoport a fideszes választók tömbjéhez, mint az ellenzékiekhez. Ugyanakkor az életkor tekintetében a fiatalabb korosztály tagjairól van szó az említett két csoport esetében – főleg az aktív bizonytalanok között van nagyon sok fiatal, ilyen szempontból pedig ők mind a fideszes, mind az ellenzéki pártválasztók rétegétől távol állnak. Az aktív, ismeretlen preferenciájúakból pártválasztókká válók csoportja pedig az életkor és az élettel való elégedettség szempontjából is teljes átfedést mutat az ellenzéki szavazók tömbjével.
Gazdasági aktivitás és vagyoni index
A gazdasági és vagyoni paramétereket vizsgálva a két nagy választói tömb közel áll egymáshoz. A gazdaságilag aktív személyek a foglalkoztatottak és a munkanélküliek, gazdaságilag inaktívak az aktív korhatár alattiak, a tanulók, a háztartásbeliek, nyugdíjasok, valamint az egyéb okok miatt inaktív személyek (pl. rokkantság). A két nagy választói tömbhöz képest látszik, hogy a passzívak rendkívül alacsony vagyoni indexszel rendelkező választópolgárok, míg a mozgósítandó „tartalék” csoportok mind magas vagyoni indexű, de gazdaságilag kevésbé aktív csoportok.
„Ők a legrosszabb helyzetben lévő társadalmi réteg, vagyis a választási passzivitásuk nem véletlen, hanem a társadalmi helyzetükből is adódik” – emelte ki Szabó Andrea.
Ezzel szemben a mozgósítandó „tartalék” csoportokat mind magas vagyoni indexű választópolgárok alkotják, ők azonban gazdaságilag kevésbé aktívak. Az ellenzéki és fideszes választói tömböktől leginkább az aktív bizonytalanok állnak távol. Az aktív, ismeretlen válaszadókból kis gondolkodás után pártválasztókká válók csoportja ezekben a vizsgált paramétereben is nagyon közel áll az ellenzékhez Szabó Andrea szerint, azonban kiemelte, hogy a többi, ismeretlen preferenciájú réteg mind az ellenzéki, mind a fideszes tömbtől távol helyezkedik el.
Baloldal vs. jobboldal és a jövőkép
A szociológiai és szubjektív jellemzők mellett a kutatók vizsgálták a baloldaliság és jobboldaliság megoszlását is a megkérdezettek körében. A bal-jobb oldal preferálásával összefüggésben kíváncsiak voltak arra is, hogy mennyire tartanak a jövőtől a választópolgárok. Itt egy ideológiai megosztottságot láthatunk: a bal-jobb skála két szélén találhatóak az aktív választó ellenzékiek és az aktív választó fideszesek, ők a két végpont, az összes többi réteg hozzájuk képest helyezkedik el valahol középen.
Szabó Andrea szerint a bal-jobb skálán és a „tart a jövőtől – bízik a jövőben” skálán is a kisebb csoportok minthogyha inkább az ellenzéki tömbhöz állnának közelebb. Különösen igaz ez az aktív, ismeretlen preferenciájúból végül pártválasztókká válók rétegére. Az aktív titkolózók a bal-jobb skálán egyértelműen az ellenzékiekhez, a jövővel kapcsolatban azonban inkább a fideszes választópolgárokhoz hasonló válaszokat adtak.
„Ha ideológiai szempontból nézzük, akkor bár mind a két nagy tábortól viszonylag távol vannak az ismeretlen preferenciájú csoportok, mégis, ha kellene valamilyen módon valakihez inkább hasonlítani őket, akkor az ellenzék tagjai közelebb állnak hozzájuk” – emelte ki a kutató.
Szabó Andrea felhívta a figyelmet, hogy eredményeik alapján még az aktív bizonytalanok és az aktív titkolózók is megosztott társadalmi rétegek, tehát nem egy az egyben fognak az ellenzékre vagy a Fideszre szavazni, hanem az ő véleményük is legalább kettő, de az is elképzelhető, hogy három vagy négy részre fog oszlani.
Összefoglalva nagyon szembetűnő, hogy az ellenzéki és a fideszes szavazótáborral vetélkedő méretű rétegbe, a passzív választópolgárok rétegébe kirívóan a legrosszabb vagyoni indexű és az életükkel leginkább elégedetlenek tartoznak. A kutatók által publikált összefoglaló alapján az is kiderült, hogy a passzívak adják a legiskolázatlanabb réteget, ellenben az aktív titkolózók magasan a legképzettebb választópolgárok a társadalomban.
Mitől kell félni és kit kell utálni? Veszélyek és ellenségképek
Hogyan reagálnak a különböző választói rétegek, amikor a politikai szereplők kommunikációjában a migránsok, a roskadozó egészségügy vagy Oroszország jelenik meg mint fő veszélyforrás, amikor a társadalmi problémákért a politikai diskurzus felelősöket állít eléjük? Mennyire fogékony egyáltalán a magyar társadalom az ilyesféle „mainstream” politikai kommunikációra? Gerő Márton keretezésnek nevezte azt a folyamatot, amikor a politikai szereplők megpróbálnak egy olyan világképet ábrázolni az állampolgárok számára, amely kijelöli, hogy melyek a legfontosabb aktuális problémák és milyen okok társíthatóak ezekhez a problémákhoz. Azokban az országokban, ahol a politikai élet polarizált, két nagy tábor feszül egymásnak, ott jellemzően megszemélyesített okokat sorakoztatnak fel a politikusok egy-egy veszélyforrás mögé, ez a magyar közéletre is jellemző. Ennek a részben „konstruált” valóságnak fontos szerepe van a választói tömbök összetartásában és a választási mozgósításban is: az erős ellenségkép motivál a szavazáson való részvételre. A kutató kiemelte, hogy minél jobban elválnak egymástól ezek a konstruált valóságképek az egyes politikai szereplők kommunikációjában, annál nagyobb a veszély arra, hogy a társadalmi csoportok közötti kommunikációs csatornák is bezárulnak, véleménybuborékba zárul egy-egy szavazótábor.
A kutatásban megkérdezett választópolgároknak dönteniük kellett, hogy a politikai diskurzusban leggyakrabban megjelenő veszélyek és felelősök közül melyeket értékelik reálisnak.
„Két olyan veszélyforrás van, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége érzékel; az egyik a demokrácia lebontása és a korrupció – ez a kettő összekapcsolódik, ha valaki az egyiket veszélynek tartja, akkor nagy valószínűséggel annak tartja a másikat is. A másik a különböző közpolitikai veszélyek, vagyis az oktatás és az egészségügy állapotának leromlása, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése” – mondta Gerő Márton.
Ezekhez a veszélyforrásokhoz képest a nemzeti szuverenitás elvesztése, a bevándorlás és a terrorizmus, valamint a világjárványok veszélye bár jelentős csoportokat mozgat meg, mégis kevésbé jelennek meg a választópolgárok válaszaiban. A megkérdezettek 60%-a tartja a legnagyobb veszélynek ma Magyarországon az egészségügy és az oktatás állapotát és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezt követi 53%-kal a demokrácia és a jogállam leépítése, az állami szintű korrupció, valamint egy párt túlhatalmának veszélye. A világjárványok mint fő veszélyforrás megjelölése 36% – ezzel megelőzte mind a migráció és a terrorizmus veszélyét, melyet a válaszadók 31%-a jelölt meg, mind a nemzeti szuverenitás elvesztésének veszélyét, melyet 25% választott.
Kiket tartanak felelősnek a választópolgárok a veszélyekért?
A felelősök esetén jobban megoszlik a társadalom, mint a veszélyforrások esetén. A válaszadók legnagyobb szelete, 38%-a a politikai és gazdasági elitet tartja felelősnek általánosságban a problémákért, 35% az Orbán-kormányt. Soros György és a Soros Alapítvány által támogatott szervezetek, emberek a válaszok 18%-ában lettek megjelölve felelősként. Közel ugyanennyien, a válaszadók 20%-a tartja a bevándorlókat, migránsokat felelősnek, 29% a nemzetközi pénzügyi szervezeteket, valamint a brüsszeli, EU-s bürokratákat. Oroszországot és Kínát 18% jelölte a problémák felelősének. A válaszadók 32%-a tartotta felelősnek az ellenzéket, ide értve a liberálisokat is, valamint Gyurcsány Ferencet és a korábbi baloldali kormányokat.
„Azt látjuk, hogy az elmúlt években azokban a diskurzuselemekben, amelyek elsősorban a kormánypárti médiában jelennek meg, a bevándorlók felelősnek tartása csökkent valamelyest; a nemzetközi szervezetek, a Soros Alapítvány jelentősége pedig nőtt” – emelte ki a kutató.
A megkérdezetteknek nem kellett összekapcsolniuk a veszélyeket a felelősökkel, ennek ellenére Gerő Márton szerint kimutatható számos kapcsolat a válaszokból. A válaszok alapján azok, akik a demokrácia lebontását, az egyenlőtlenségeket és az egészségügy/oktatás állapotát jelölték meg mint fő veszélyforrást, azok elsősorban a jelenlegi kormányzatot tartják felelősnek, míg akik a nemzeti szuverenitás elvesztését tartják fő veszélyforrásnak, azok a nemzetközi szervezeteket és az ellenzéket jelölték meg legmagasabb arányban. A világjárványok mint legfontosabb veszélyforrás esetén azonban nincs egyértelmű „felelős”.
„Amikor a fideszes, illetve az ellenzéki szavazókat vizsgáljuk, akkor nagyon különbözik, hogy ki mit jelöl meg fő veszélyforrásként: aki a demokráciát látja veszélyben, az általában ellenzéki, aki pedig a nemzeti szuverenitást és az ehhez kapcsolódó veszélyeket jelöli meg, az általában kormánypárti szavazó” – mondta a kutató.
Egyedüli kivétel az ilyen típusú polarizáltságban az egészségügy és az oktatás állapota és a növekvő egyenlőtlenségek veszélye, amelyet egyaránt jelentős problémaként észlelnek a választópolgárok pártpreferenciától függetlenül. Ugyanakkor a korábbi évekhez képest újdonság, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos narratíva sokkal erőteljesebben épül be a világképbe még az ellenzéki szavazók és más szavazócsoportok körében is: az ellenzéki összefogás jelöltjeire szavazók 24%-a tartja felelősnek ezeket az IMF-hez vagy Világbankhoz hasonló szervezeteket. Az is kiderült, hogy a szavazati hajlandóságot nem mutató passzívak leginkább az elitellenes diskurzusok iránt fogékonyak.
Magyar társadalom és Oroszország – pillanatkép a háború előtt
A tavalyi kutatásban bekerült Oroszország és Kína is a lehetséges felelősök listájába, mivel az elmúlt években a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletekben, valamint a kormánypárti politika miatt is növekedni kezdett ezeknek a szereplőknek a jelentősége. A különböző választói rétegekben ezeket az országokat nagyjából hasonló arányban jelölték meg felelősként a válaszadók. Kínát a Fidesz-szavazóknak mintegy 10%-a, az ellenzéki szavazóknak 15%-a választotta felelősnek a problémákért, Oroszország esetében azonban valamivel nagyobb különbség mutatkozott: az ellenzéki szavazók 17%-ban jelölték meg Oroszországot mint felelőst, míg a fideszes pártválasztóknak mindössze 6%-a adta ezt a választ.
| Oroszország | Kína | |
| Aktív pártválasztó – Fidesz | 6 | 10 |
| Aktív pártválasztó – ellenzék | 17 | 15 |
| Aktív, ismeretlen pref. | 8 | 11 |
| Aktív bizonytalan | 6 | 8 |
| Aktív titkolózó | 7 | 9 |
| Passzív | 8 | 11 |
| Összesen | 9 | 12 |
„Novemberben még nem volt arról szó, hogy erős eleme lenne a két ország a diskurzusnak, azt látjuk azonban, hogy mégis kicsit máshogy látták Kínát és máshogy Oroszországot az emberek. Az eredmény előrevetíthette azt is, hogy mennyire gyorsan polarizálódik majd a közbeszéd Oroszország tekintetében” – jegyezte meg a kutató, utalva a jelenlegi véleménymegosztottságra az ukrajnai háborús helyzettel kapcsolatban.
Az előadók kiemelték, hogy az orosz–ukrán háború kitöréséig a választásokkal kapcsolatos kérdések voltak a legérdekesebbek a magyar társasalom politikai integráltságával kapcsolatban, februárban azonban megváltozott a világpolitika, és innentől kezdve a választások kimenetelét is befolyásolhatja, hogy a választópolgárok hogyan gondolkodnak a szembenálló felekről.
Borítókép: Az esemény hivatalos Facebook-oldala, szerkesztve – Papp Szilvia Márta
