KEK – Izgalmakból nem volt hiány az Alumni foci rájátszásában

Március 5-én szombat reggel a csoportkör befejezésével és az egyenes kieséses szakasszal folytatódott a KEK-en az Alumni foci a Bogdánfy úti műfűves pályákon. Az idei bajnokságra kiemelkedő számú, 21 csapat jelentkezett határon innenről és túlról is. Öt csoportban zajlottak a mérkőzések, s a korábbi évekhez hasonlóan jó pár gólzáporos mérkőzést és kiélezett hangulatot hoztak a találkozók.

Álmos hangulatban kezdődött el az első meccs szombat reggel 8 órakor, a péntek este fáradalma érezhető volt a levegőben. Ennek ellenére gyorsan megtelt a Bogdánfy úti „buborék”, a szorosan egymás után következő találkozók felpörgették a hangulatot. A csoportmérkőzések utolsó összecsapásai, különösképpen a továbbjutásról döntő meccsek között láthattak a kilátogató nézők jó néhány izgalmas, feszült találkozót is. A B csoport rangadóján a Nostress és a Villám gárdája csapott össze, ahol a tét a továbbjutás volt. Mindkét csapat játékosai idegesen, kifejezetten pontatlanul játszottak, végül 2–2-es döntetlennel zártak. Nem erről maradt emlékezetes azonban a mérkőzés, hanem a csapatok folyamatos reklamálásairól, bírónak feszüléséről, mely számos sárga lapban és még több kreatív, magyar nyelvre jellemző összetett szitkozódásban manifesztálódott. Félreértés ne essék: a hangulat csak a mérkőzés 2×12 percében feszült, a hármas sípszó elhangzása után mindig szent a béke: pacsizás, közös esti buli tervezése, esetleg már egy korai sör megbontása bizonyítja, hogy a pályán kívül a résztvevők között barátságok születnek.

Kifejezetten izgalmas mérkőzés következett ezután, ahol a korábban veretlen BEAC csapata találkozott a nulla pontos Ungvárral. A felvidéki csapat agresszív letámadással kezdte a meccset, ami meglephette a BEAC-ot. Az indulatokkal teli, olykor durva belépőkkel tűzdelt meccs második félidejének legelején az ELTE szerezte meg a vezetést, azonban ez nem zavarta meg az ungvári játékosokat, akik egy parádés támadás végén egyenlítettek, majd az utolsó percekben egy megpattanó szabadrúgással a győzelmet is megszerezték. Összességében a csoport alakulásának szempontjából nem volt különösebb jelentősége az eredménynek, de talán az egyik legjobb mérkőzést láthattuk a csoportkörből. 

Említést kell tennem a BAK-ELITE – KTTE mérkőzésről, melyen amellett, hogy nagyon magas színvonalon zajlott, kiosztásra került a torna, de meg merem kockáztatni, hogy az idei év (pedig még csak március van) legnagyobb köténye, mely hangos nevetéssel és ujjongással, valamint az abból kiszűrődő „…még részegen is…” felkiáltással fűszerezve valószínűleg a torna legviccesebb momentuma volt. 

A rájátszás első mérkőzése a BEAC és a 69 Kolozsvár között zajlott, a meccs eleji gyors gólváltást követően 1–1-es döntetlennel zárult a mérkőzés, ami azt jelentette, hogy büntetők következtek, ahol a kolozsvári játékosok nem hibáztak, így ők jutottak a nyolcaddöntőbe, a BEAC búcsúzott. A KKTE (ELTE BTK) a következő mérkőzésen szintén döntetlennel zárta a 2×12 perces mérkőzést, így ők is szétlövésre kényszerültek. Nagyon magabiztosan, egyik lövő sem hibázott, így továbbmentek a következő körbe. Külön pikantériája a büntetőpárbajnak, hogy az ellenfél csapatából rontó játékos elsőre a kapuba talált, azonban tette mindezt a bírói sípszó előtt, ezért újra el kellett végeznie a lövést, ekkor már a kapu másik oldalát választotta, ám a kapus ekkor már résen volt, könnyedén hárította a lövést. A KTTE bejutott a nyolcaddöntőbe.

A rájátszás első körének utolsó mérkőzése előzetesen egy különösen izgalmas rangadót hozott volna, ugyanis Sepsiszentgyögy két csapata találkozott egymással. Ennek ellenére a mérkőzés nem is alakulhatott volna simábban. A Sepsi ’08 a mérkőzés legelején megszerezte a vezetést egy parádés lövéssel, és meg sem álltak öt gólig. Nagyon sima mérkőzésen verték a Sepsi Galaktik csapatát.

Délután fél 2 körül elkezdődtek a KEK negyeddöntői is. Ekkorra már külső szemlélőként nem volt egyszerű választani a mérkőzések közül: a két pályán párhuzamosan zajló meccsek mind nagyon izgalmasak és fordulatosak voltak. A játék minőségét tekintve sem panaszkodhattunk: alig-alig lehetett már pontatlan passzokat, rossz átvételeket látni, helyette a kifejezetten kombinatív, technikás játék vált dominánssá a meccseken.

Véleményem szerint a torna legizgalmasabb mérkőzését a 69 Kolozsvár játszotta az Óbudai Tigrisek ellen. A negyeddöntőben a kolozsvári kapus az egész meccset eksztázisban védte végig, parádés bravúrokat bemutatva. A kapuból mutogatva, üvöltve irányította a csapatát, olyan hangerővel, amit valószínűleg az Allee mélyparkolójában is hallhattak. A meccs nagyon magas színvonalú volt, annak ellenére is, hogy az átlagosnál több szabálytalanság szakította meg a játékmenetet. A torna két kiemelkedő csapatának mérkőzésén valószínűleg ha húsvétig játszanak sem esett volna gól, különösen a két kapus emberfeletti teljesítménye miatt. Következhettek a büntetőrúgások. A kapusok nagy csatájában végül a kolozsváriak örülhettek, az Óbudai Tigrisek kétszer is rontottak. 

A negyeddöntők további meccseinek eredményei: Székelykeresztúr – KKTE: 2–0, tehát az ELTE csapata búcsúzott. Árnyék – Villám: 0–2; Székely Góbék – Sepsi ’08: 1–0, egy utolsó utáni pillanatban bekotort találattal jutottak a Székely Góbék a következő körbe. 

Az elődöntőkben tehát az egyik ágon találkozott egymással a két kolozsvári csapat, a 69 Kolozsvár és a Villám; a másik ágon pedig a Székelykeresztúr és a Székelyudvarhelyi Góbék. A két kolozsvári csapat rangadóján nagyon izgalmas és kicsit durva meccsen 0–2-re nyert a Villám, így döntőbe jutott. A két székely csapat találkozóján is büntetők döntöttek, 12 lövésig tartott a párbaj, ahol ugyan kétszer előnybe került a Székelykeresztúr, nem tudtak egyik alkalommal sem élni vele, így a Székely Góbék jutottak a döntőbe. A bronzmeccsen a 69 Kolozsvár mérkőzött meg a Székelykeresztúrral, ahol elég sima meccsen a Székelykeresztúr aratott 4–1-es győzelmet. Számomra csalódás a 69 negyedik helye, én mindenképp döntőbe vártam volna őket a játékuk alapján.

A döntőben a kolozsvári Villám találkozott a Székely Góbék csapatával. Álmosan indult a mérkőzés, az első félidőben néhány szép átlövés után a Villám szerezte meg a vezetést egy szöglet után, ahol láthatóan elaludtak a Góbék védői. A félidő hajrájában óriási ziccert rontott a Góbék csatára, a kaputól 3 méterre álló támadó lövését bravúrral védte a kapus, néhány perccel később pedig hasonló helyzetből lőtt felé az egyik támadó. A második félidőre a fehér mezben játszó székely csapat mezőnyfölénye óriásivá vált, szinte egykapuztak a csapatok. Gólra váltani a helyzeteket nem tudták, bár igazság szerint a szerencse sem állt melléjük, és a Villám kapusa is nagyon jól védett. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Villámnak adódott egy kontra lehetősége, amit egyből gólra is váltottak, így már 2–0-t mutatott a képzeletbeli eredményjelző. A Székely Góbéknak semmi nem jött össze a meccsen: üres kapus ziccert rontottak, majd a kontrából ismét kapituláltak, így alakult ki a 3–0-os végeredmény: a KEK Alumni focikupa győztese a Villám csapata!

Érdekes statisztika, hogy a győztes csapat kapott gól nélkül hozta le a teljes kieséses szakaszt, ami egészen kiemelkedő teljesítmény.

A torna legjobb kapusa, azt hiszem, teljesen megérdemelten a Kolozsvári 69 csapatából Bálint Lehel lett, a legjobb mezőnyjátékos Hadnagy István (Székelyudvarhelyi Góbék), a gólkirályt pedig az ELTE-BEAC csapata adta, Váradi Patrik 7 góllal lett a legeredményesebb.

Összességében a torna rendkívül jó hangulatban telt, színvonalas játékot mutatott. A szervezőkkel beszélgetve kiderült, hogy az elmúlt évek tornái alatt nagyon jó közösség kovácsolódott össze: a játékosok ugyan sokszor nagy távolságokra élnek egymástól és nem találkoznak a magánéletben, viszont évről évre visszatérve a KEK remek alkalmat nyújt a közösségépítésre, mert a sport láthatóan valóban összeköti az embereket.