Rémai Martin: Merjünk szívből, fejből beszélni – Interjú az Eötvös Konferencia egyik főszervezőjével

Szeptember 25-26-án rendezték meg a XXI. Eötvös Konferenciát. Az egyik főszervező, Rémai Martin, harmadéves angol–földrajz tanári szakos, az Eötvös Collegium hallgatója. A továbbiakban Martinnal beszélgetünk a főszervezőségről, a megváltozott körülményekről és saját elképzeléseiről.

Hagyományosan a választmányi elnök szervezi az Eötvös Collegium konferenciáit, vagy saját indíttatásból vállaltad el a főszervező szerepét? Mi volt a motivációd?

Hagyományosan az egyik alelnök és a Tudományos Bizottság elnöke szervezi, és amikor tavaly november-decemberben ezt Sinka Andorral elvállaltuk, akkor ő volt tudományos bizottsági elnök, én pedig alelnök voltam. Ezt követően a Választmány nagy része félévkor lemondott, többen már harmadévesek voltak, befejezték a tanulmányaikat vagy külföldre mentek tovább szeptembertől. Februárban tartottuk féléves Közgyűlésünket, ahol egy új választmányi csapat indult. Itt megválasztottak választmányi elnöknek, Andort pedig alelnöknek. Így lettem én alelnökből elnök, közben pedig a főszervezőséget megtartottam. Egyrészt azért, mert elvállaltam – amit pedig elvállalok, azt mindig igyekszem maximálisan végigvinni –, másrészt ez egy alelnöki és tud. biz. elnöki feladatkör, és az újonnan érkező választmányi tagoknak erre még nem volt rálátásuk.

Rémai Martin (1)

Rémai Martin

Az interdiszciplinaritás fontos szervezőegysége volt a konferenciának. Hogyan kapcsolódik ez akár a szakkollégiumhoz, akár a szervezői gárdához?

Egyfelől a konferenciához úgy kapcsolódik, hogy a szekciók nagyon különbözőek, és a műhelytitkárok segítségével bíráltatjuk a szekciókat az adott tanszék oktatóival. Tizennyolc teljesen különböző műhelytitkár van, akik mind területüket, mind érdeklődésüket tekintve nagyon színesek, tehát így, ahogy mondod, a szervezői gárdánk nagyon sokféle – olyan harminc-negyvenen vagyunk jelenleg.

Főleg tanárszakosokból álltunk, illetve informatikusokból, de a kezdéskor természettudományos szakokról is jöttek, illetve bölcsészszakokról, de voltak társadalomtudósok is. Ez jellemzi a konferenciánkat is, a már említett tizennyolc szekció a szakkollégium műhelyei szerint tagolódik, a nyelvi műhelyektől eltekintve – de ezeknek a tagjai is megjelennek a nyelv- és irodalomtudományi szekciókban. Az előadások ugyan nem idegen nyelven folynak, de az adott nyelv a témájuk, ekkor például a nyelvtudomány szekcióba kerülnek, vagy a pedagógia–oktatás szekciókba szoktak tagozódni, ahol szó eshet az adott nyelv tanításának módszertanáról, vagy oktatási tapasztalatokról és azok összegzéséről, átadásáról.

Mi a célja az Eötvös Collegium konferenciáinak, és hogy kapcsolódik a jelenlegi konferencia ehhez?

A Collegiumban sokféle, sokfajta konferencia van, amik arra szolgálnak, hogy a műhelytagok előadhassák a többi műhelytagnak, a hallgatóságnak a kutatásaikat, így ezáltal is gyakoroljanak. Az Eötvös Konferencia is szintén ilyen gyakorlófelület. Ez mindig áprilisban, a TDK-kat, OTDK-t megelőzően kerül megtartásra, ez is a célja:

ez egy felkészítő állomás, egy olyan hely, ahol előadhatod magadat, ahol kapsz visszajelzést, amit aztán beleépítve még tudsz változtatni a végső OTDK-előadásodon, vagy akár még a szakdolgozat előtt is hasznos lehet.

Ezért vannak a szekcióvezetők, akik egyetemi oktatók, akik vagy visszajeleznek pozitívan, hogy csak így tovább, vagy esetleg építő kritikát, iránymutatást nyújtanak.

Remekül sikerült adaptálódnia a konferenciának a járványhelyzethez és az egészségügyi intézkedésekhez, az előadók rendszeres tájékoztatást kaptak a változásokról. Milyen volt ez a másik oldalról? Mi zajlott a „backstage”-ben?

Április 17-18-án tartottuk volna a konferenciát alapesetben, helyben, a Collegiumban, de az ELTE rendelkezései ezt nem tették lehetővé. Ezért törekedtünk arra, hogy az absztraktok bírálatai és a kiértesítések megtörténjenek. A konferenciát elhalasztottuk őszre, ősszel pedig minél hamarabb szerettük volna személyesen megrendezni, de a rendelkezések az eredeti tervet továbbra sem teszik lehetővé: egyrészt azt, hogy külsősöket fogadjunk a Collegium épületében, másrészt azt, hogy ilyen nagy eseményt rendezzünk. Ez volt az oka a szeptemberi időpont választásának, és ezért az online forma, mivel személyesen nem tudtunk megjelenni. Innen is köszönöm az ELTE Informatikai Igazgatóságnak és a Collegium rendszergazdáinak a Teams-felület létrehozását és beállítását.

Nagyon fontosnak tartottuk Andorral, a főszervezőtársammal, hogy folyamatos legyen a kommunikáció. Hogy ne felejtődjön el a konferencia, tudják az előadók, hogy lesz, megtartjuk, számíthattok arra, hogy itt elő tudtok adni.

Ez volt az elsődleges prioritás. A másodlagos maga a tér, ahol megvalósítjuk, itt jött a képbe a Teams. Az, hogy ezt hogy működtetjük, nagy probléma volt, nem ment zökkenőmentesen a szerver létrehozása sem. Ami még sokkolt minket, hogy nagyon sokan lemondták. Azok közül, akik pozitív bírálatot kaptak, körülbelül nyolcvanan adtak elő, de összesen százöt főnek adtunk erre lehetőséget. Huszonöten nem éltek vele. Minden egyes lemondást nagyon szomorúan éltem meg, hogy a konferenciánk egyre rövidebb lesz.

Összességében maga a szervezkedés, a honlap létrehozása, az absztraktfüzet szerkesztése, a bíráltatások, utána a kiértesítések… ez egy nagyon hosszú folyamat volt, de annál érdekesebb. Én nagyon jól éreztem magam közben, kivéve, mikor lemondták az előadásokat.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a konferencia szervezése alatt?

Egyrészt azzal, hogy a kommunikáció a legfontosabb egy ilyen konferencia megszervezésekor. Másrészt a szervezői gárda már olajozott, hiába volt sok köztünk a gólya, a „mag” már egy összeszokott csapatot alkotott és szuperül funkcionáltunk, főleg a műhelytitkárokkal, akik nagyon lelkesen segítettek bíráltatni az absztraktokat, majd pedig vezették a szekciókat. Illetve a szekcióvezetőknek és -felelősöknek is hálás vagyok.

Ezeken kívül a meghallgatott előadásokkal is gazdagodtam, továbbá az informatikai és a villámgyors levelezési skilljeim egyértelműen fejlődtek. „Rémai Martin, főszervező” – ezt szinte csukott szemmel is tudom gépelni. Igazából sok tudást el kellett sajátítanunk, nem szerettük volna mindig a rendszergazdákat terhelni, igyekeztük magunkra venni az informatikai hátteret is néha. Poór Boldizsárnak nagyon hálás vagyok, ő készítette az absztraktfüzetet, de amikor már csak apró javításokat kellett benne végrehajtani, akkor megmutatta, hogy kell, és onnantól ezeket próbáltam magamtól átírni, és a Teams-et is megtanultam kezelni –adminisztrátorként is. Ahogy az is fontos tapasztalat volt, hogy egy ilyen szuper csapatban tudtam dolgozni, és ezt a csapatot vezetni.

Hogyan kapcsolódik a te szakmai utadhoz ez a konferencia?

Kettős szerepben voltam, ugyanis elő is adtam. Szerintem úgy kapcsolódik a szakmai utamhoz, hogy ez volt az első konferenciám főszervezőként és előadóként is. Az előadás tekintetében meg voltam elégedve magammal, a főszervezés is nagy bonyodalmak nélkül, szuperül sikerült.

Ha megnézem a folyamatot: a 2019-es konferencián, elsős koromban úgy kezdtem, hogy a plakátokat ragasztgattam ki, majd hirtelen kerekasztal-szervező, most pedig főszervező lettem. Ez egy gyors, nagy léptekkel tett előrehaladás volt. Szeretek mindent maximálisan csinálni, ez a főszervezés is egy ilyen dolog volt.

Miért ajánlanád a konferenciát akár előadóknak, akár résztvevőknek?

Előadni mindenképpen érdemes az ilyen felületeken, akár az Eötvös Konferencián, akár más szakkolikban, az Illyésben vagy a Bolyaiban például. Egyfelől hasznos, mert be tudjuk írni az önéletrajzba, pályázatokba, másfelől kipróbálhatod magadat, milyen az előadásod, a beszéded, a témád, és kapsz egy visszajelzést, ami alapján tudsz csiszolni magadon. Egyre kevésbé fogsz izgulni, megjön a rutinod is, tapasztalatot szerzel.

Résztvevőként pedig a rengeteg színes, interdiszciplináris előadás miatt éri meg eljönni: a filmgyártástól kezdve az internetes mémoldalakon át – ezt az előadást nagyon vártam, de sajnos pont elmaradt – a választási rendszerek matematikáján keresztül akár az anyagfizikáig minden megtalálható itt.

Az előadók ügyesek, érdekes témákat hoznak. Ugyan idén a kerekasztal sajnos nem tudott megvalósulni, de a plenáris beszélgetésekre így is érdemes volt benézni. Én nagyon meglepődtem, mert hasonló számú résztvevőt vonzott online is, mint élőben. Munkácsy Béla előadása (Megújuló energia és stratégiaitervezés avagy a hazai energiatervezési gyakorlat árnyoldalai) és Kugyela Tamás Fejérvári Boldizsár vezette kötetlen beszélgetése (Brexit) így is sokakat mozgatott meg. Ezekből is sokat lehet tanulni, mind a témákat, mind előadói képességeket tekintve.

Arról nem is beszélve, hogy a konferencia után az előadóknak van publikálási lehetősége az évente kiadásra kerülő Adsumus kötetben. Ez egy collegisták által szerkesztett EJC-s kötet, amiben az Eötvös Konferencián előadott anyagok tanulmány formájában megjelenhetnek.

Volt esetleg olyan előadás, ami megfogott, akár tematikáját, akár előadói stílusát tekintve? Vagy egy átfogó tanács, amit az előadóknak nyújtanál?

Az előadás Munkácsy Béla tanár úrtól fantasztikus volt – de őt az órái alatt is megkedveltem. De az első előadás a konferencián az olasz filmgyártásról szólt, ott mind a témaválasztás, mind az előadó nagyon jó volt – pedig a Médiatudomány szekcióban eleve nehéz annyi embert összeszedni, hogy érdemileg elindíthassuk. A spontán beszéd maga tetszett, kicsit olyan volt, mint egy interjú.

Az rengeteget ad hozzá az élményhez, ha valaki nem a diát olvassa fel. Ez lenne az üzenetem is, hogy merjünk szívből, fejből beszélni!

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod a XXI. Eötvös Konferencia mottóját, mi lenne az?

Azt mondanám, hogy a 21. században, és ebben a vírushelyzetben is nagyon fontos az, hogyan alkalmazkodunk, mennyire vagyunk rugalmasak. Igyekezzünk adaptálódni a helyzethez, és merjünk bátrak lenni a körülményektől függetlenül! Ezt próbáltuk megvalósítani a szervezéskor is.

Ne foglalkozzunk azzal, ami történik, csak az adott pillanattal, és ahhoz próbáljunk adaptálódni, és az adott helyzetben a legjobbat nyújtani!