Tudós tanáraink – tanár tudósaink 2.
Az ELTE tudományos rektorhelyettesi feladatait egy hónapja Dr. Magyari Enikő földtudós, egyetemi tanár látja el. Életútjáról, jövőbeli terveiről, a jelenlegi krízishelyzetről és a tudományos pályáról, tudományos munkáról kérdeztük.
Egyetemünk a tudományos rektorhelyettes személyében egy kiváló természettudóssal gazdagodott. Hogyan döntött a tudományos pálya, és azon belül a földtudományok mellett?
Eredendően biológus pályára készültem, de már egészen pici koromtól vonzott a növényföldrajz. Faltam az ilyen témájú tudományos népszerűsítő könyveket, a szobámból pedig leginkább egy üvegházat csináltam, trópusi növényekkel. Így kerültem a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban akkor induló biológia tagozatra. Gyönyörű négy év volt a gimi, ahol a kutatói pályára készültem, és ez csak egyre erősödött az évek során. Talán fontos, hogy mindez a rendszerváltás időszakában történt, amikor még kiváltság volt bekerülni kutatói szakokra a természettudományi karokra – a pontszámaink magasabbak voltak, mint az orvosi szakra jelentkezőké. Aztán hamar a biogeográfia, majd a történeti biogeográfia kezdett el érdekelni. Varga Zoltán professzor ültette el bennünk a lelkesedést az iránt, hogy a múlt megismerése kulcs a jelen folyamatainak megismeréséhez. Az első év végén Mongóliában jártunk három csoporttársammal, majd az orosz Távol-Keleten, Szahalin szigetén. Különösen Mongóliában olyan sztyeppéken és sivatagokban, amelyekhez hasonlatos környezet nálunk az utolsó jégkorszakban volt. Ez indított el a fosszilis pollenek szeretete felé, majd a hosszú alapozó évek után elkezdtem keresni a lehetőséget, hogy külföldön tanulhassak. A kitartás eredménye lett Cambridge, és ez egy új világot nyitott meg, ami után egyértelmű volt, hogy doktorálok majd, és a tudományos pályán maradok. Úgy lettem földtudós, hogy ebben a témában akkor Debrecenben az Ásvány- és Földtani Tanszéken lehetett doktorálni, és témavezetőm, Sümegi Pál ott volt adjunktus. A pályám jól tükrözi, hogy a természettudományok mennyire interdiszciplinárisak. A jégkorszak végi gyors klímaváltozások élővilágra gyakorolt hatásait kutatom, és paleoökológiai módszerekkel gyakran dolgozunk együtt régészekkel is, amikor olyan kérdések merülnek fel, mint hogy milyen környezetben éltek a prehisztorikus kultúrák emberei, mit termesztettek, hogyan alakították át környezetüket. Az interdiszciplinaritást jól példázza, hogy posztdoktori éveimet a Durhami Egyetem Régészeti és Biológia Intézeteiben töltöttem megosztva, mindkét helyen egyszerre.
Pillanatképek Dr. Magyari Enikő tudományos terepmunkájából. (A kutató felvételei)
Sikeres tudományos pályája mellett honlapján látható, hogy több oktatási feladatot, témavezetést is vállal. Inkább kutatónak vagy tanárnak vallja önmagát? Mindez most a vezetői feladatokkal is bővül, hogyan egyezteti mindezt össze?
Nehéz kérdés, de ha őszintén kell válaszolnom, elsősorban kutatónak tartom magam, akinek mindig is az volt a célja, hogy átadja tudását, és egyetemen dolgozzon. Mivel doktori éveimet követően egyetemeken, kutatócsoportban és múzeumban is kutatóként dolgoztam, mindig is vágytam arra, hogy diákok vegyenek körül, átadhassam a tudásomat, és érdeklődő fiatalokkal kutatócsoportot hozzunk létre. Ezt a példát láttam alma materemben, és ezt a példát láttam külföldön is. Logikus volt, hogy ezt vigyem tovább. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy kutatási területemen, a földi élővilág és klíma utolsó 30 ezer évének története terén, pályám eddigi szakaszában sorra nemzetközi kutatócsoportok tagjaként, az elmúlt 10 évben pedig részben nemzetközi és hazai csoportok vezetőjeként dolgoztam. Ebben a közegben is folyamatosan jelen voltak a fiatal kutatók, és közülünk sokan egyetemen oktattak. Rám legnagyobb hatással a brit rendszer volt, ahol a kutatás és az oktatás nincs szétválasztva. Nagyon szerettem, és ez vált a követendő mintává. Megjegyzem, láttam a tradicionális cambridge-i tutor- és college-rendszert és a hétköznapibb észak-angliai egyetemi rendszert is. Mindkettőnek megvolt a maga bája.
Mik a fő tervei tudományos rektorhelyettesként, miket lát a legfontosabbnak a megvalósítani kívántak közül?
Nem szeretnék egy dolgot kiemelni, inkább sorolom mindazokat a célkitűzéseket, amiket kinevezésemkor vállaltam, és amiket személy szerint a legfontosabbnak tartok. Az egyetemen belüli célok tekintetében elsősorban az interdiszciplináris kutatások megerősödését szeretném elérni, ösztönzők kidolgozását a karok közti együttműködések megerősítésére. A megbízást részben azért vállaltam el, mert kutatóként és oktatóként is úgy érzékeltem, hogy a kutatási lehetőségekről és az egyetem vezetésének törekvéseiről a legjobb szándék ellenére is kevés információ jut a fülekbe a tanszékek napi munkájában, és hiányzik az ösztönzés a lehetőségek megragadására. Ez minden területen fontos, a bizalom forrása. Tudományos szempontból különösen fontos az információáramlás a konzorciális EU-pályázatok esetében, mint amilyen az EU Horizont 2020 pályázatok esete. Céljaim közt szerepel egy EU-s pályázatírást segítő tanácsadói csoport létrehozásának előre mozdítása, az egyetem oktatói/kutatói által beadott és elnyert nemzetközi pályázatok számának növelése. Különösen szeretném előre mozdítani a Pályázati Központ és a kutatók közti gördülékeny kapcsolatot, itt is a tájékoztatás fokozására helyezve a hangsúlyt, valamint az elektronikus ügyintézés szorgalmazására. Nemrégiben került megalapításra egy Európai Egyetemi szövetség, a CHARM-EU, amelyben az ELTE mellett négy másik európai kutatóegyetem szerepel (Trinity College Dublin, Barcelonai Egyetem, Montpellier-i Egyetem és Utrechti Egyetem). Kiemelt célom, hogy az öt intézmény minél több közös kutatási együttműködést valósítson meg az elkövetkezendő években. Erre jó alkalmat fog teremteni az a felkészülési EU-pályázat, amelynek egyik tématerülete az öt egyetem közös kutatási potenciáljának a felmérése. A tudományos kutatás átláthatóságának, a kutatási eredmények társadalmi hasznosulásának és társadalmi kommunikációjának szükségessége hívta életre az Open Science (nyílt tudomány) törekvést, amely világszerte zajlik, az Európai Uniónak is kiemelt törekvése a tudományos kutatások terén. Az ELTE-nek itt főként az Open Science törekvések jobb megismertetése terén van feladata, tudományos rektorhelyettesként én ezt mindenképpen szeretném ösztönözni. Szoros együttműködésben az Egyetemi Könyvtárral az Open Access, azaz nyílt hozzáférésű publikálási lehetőségek ösztönzését szeretném elérni, különösen a „green open access”, azaz a nyílt hozzáférésű és mellette repozitóriumi elhelyezést lehetővé tevő tanulmányok megjelenését. Ez a kérdés ugyanakkor az „Open Data”, azaz nyíltan hozzáférhető kutatási adat törekvésekkel együtt még gyakran ellenállásba ütközik a kutatók részéről, mivel a kutatói életpálya előmenetele során még kevés az ösztönző ezen a téren, de mind az Európai Bizottság, mind az európai felsőoktatási szövetségek az egyik legfontosabb prioritásként kezelik az Open Science indikátorok és ösztönzők kidolgozását. Fontos a kutatók megfelelő tájékoztatása e téren, mivel sajnos valós minőségi kontroll nélkül, a pénzszerzés céljából gyakorlatilag tömegesen jelennek meg arra nem feltétlenül érdemes alkotások ún. predátor folyóiratokban, de ezeket könnyen el lehet kerülni, ha a kollégák hozzánk vagy az Egyetemi Könyvtár segítőkész és magasan képzett munkatársaihoz fordulnak, akik segítenek a tájékozódásban és a tudományos cikkek nyílt hozzáférésű módon való megjelentetésében.
Kinevezésekor rögtön egy válsághelyzettel kellett Önnek is szembenéznie az egyetemvezetés tagjaként. Hogyan lehet a járványügyi helyzetben fenntartani a tudományos munkát és teljesítményt, mikor a legtöbb kutatási munka helyszíni jelenlétet igényel?
Nehezen. Ugyanakkor ez az időszak ideális a cikkíráshoz, és sokunknak van befejezetlen tanulmánya, vagy éppen szerencsések, mert cikkírás előtt álltak, amit a napi oktatási rutin nehezített a tanévnek ebben az időszakában. Összeségében a járvány időszaka alkalmas arra, hogy a hosszan tartó, elmélyült munkát, erős koncentrációt igénylő tudományos és tudománynépszerűsítő cikkírást végezzük az oktatási feladatok mellett. Kíváncsian várom, hogy igazam lesz-e, de véleményem szerint ebben az időszakban a benyújtott kéziratok száma globálisan nőni fog. Kivételt képeznek ez alól a kisgyermekes kutatók és oktatók, akik esetében a gyermekek felügyelete inkább ellehetetleníti majd a munkát. További gond a pályázatokban vállalt mérföldkövek/indikátorok teljesítése, amit a hazai pályázatok esetén az elrendelt beszerzési tilalom is tetéz. Az egyetem vezetői jelenleg azon dolgoznak, hogy a rendeleti korlátok keretei között a lehető leghatékonyabban mehessen tovább minden kutatás.
Várható segítségként a pályázatokban vállalt indikátorok teljesítési határidejének kiterjesztése a járványhelyzet miatt?
Igen. Tudomásom szerint az EU-pályázatok terén egyéni tárgyalások zajlanak az adott pályázatok témavezetői és az EU-koordinátorok között, a magyar pályázatok esetén az NKFIH-tól még nem kaptunk értesítést, de várható a pályázatok időtartamának meghosszabbítási lehetősége.
Az ELTE TTK büszkén hirdeti, hogy részt vesz a koronavírus ellenszerének fejlesztésére tett erőfeszítésekben. Hogy áll ez a munka?
A Természettudományi Kar immunológusai, vírus- és hálózatkutatói mind-mind részt vesznek a vírus elleni védekezésben modellszámításokkal, online tájékoztató programokkal, előadásokkal. Kacskovics Imre dékán úr pedig a napokban egy kutatókból és gyógyszerfejlesztőkből álló négytagú konzorcium vezetője lett, melynek feladata a vírus megfékezésére alkalmas szer kifejlesztése.
Bővebb információkat a következő oldalakon lehet ezzel kapcsolatban találni:
https://www.youtube.com/watch?v=VkH0OqlqqAs
https://qubit.hu/2020/03/19/a-vilag-legdragabb-gyogyszeren-dolgozik-egy-magyar-konzorcium-hogy-legyozze-a-koronavirust
https://nkfih.gov.hu/hivatalrol/hivatal-hirei/altalanos-tajekoztatas-covid-19-jarvany
A Pécsi Tudományegyetemmel, az ImmunoGenes Kft.-vel és a Richter Gedeon Gyógyszergyárral együttműködésben egy SARS-CoV-2 vírus hatástalanítására alkalmas fúziós fehérje alapú gyógyszer fejlesztésén dolgoznak. Büszkék lehetünk rá, hogy az ELTE-n ilyen tudományos kapacitás áll rendelkezésre.
Tudományegyetemhez méltóan rendkívül szerteágazó és sokoldalú tudományos munka folyik az ELTE-n. A sikeres tudományos kutatási teljesítmény eléréséhez úgy a humán, mint a reáltudományok terén színvonalas kutatási tevékenységre van szükség. Véleménye szerint kiegészíthetik egymást ezek a területek, összehangolható a munka? Vegyész mesterszakos hallgatóként látom, mennyire nagy különbségek vannak akár csak két természettudós tevékenysége közt is. Lát módot arra, hogy a szétágazó kutatási tevékenységek egymásra kölcsönösen jótékony hatással legyenek az intézményen belül és integráltan ezáltal növelhető legyen a tudományos teljesítmény?
Saját kutatási területem nagyon is interdiszciplináris, úgyhogy én természetesen látok erre lehetőséget. Meg is élem azt, hogy együtt dolgozom régészekkel, klimatológusokkal, vegyészekkel és biológusokkal. Hasonló interdiszciplináris projektek sokasága jöhetne úgy létre az egyetemen, ha jobban megismernénk, ki mit kutat és milyen projektötletei vannak, amibe mások bekapcsolódhatnak. Ezen a területen a Tudománypolitikai Iroda munkatársaival ötletbörzét rendezünk a közeljövőben, hogy hogyan alakítsunk ki egy jó gyakorlatot, esetleg átvéve hasonló gyakorlatokat más nyugati egyetemekről.
Az egyetemek, főleg a kutatóegyetemek nehéz helyzetben vannak, hiszen az oktatási és kutatási feladatok párhuzamos ellátása nagy kihívás. Milyen lépésekkel lehetne a kutatási munkába hatékonyabban bevonni a hallgatókat úgy, hogy az az ők fejlődését segítse, miközben a hallgatói munka is hasznos részt vegyen ki a tudományos munkából?
Ez szakonként változó lehet. Az érdeklődő hallgatók előtt most sem áll semmi akadály az előtt, hogy az általuk kiválasztott kutatásba bekapcsolódjanak. A kutatók tárt karokkal várják őket. Én azt érzékelem nehézségként, hogy a hallgatók sokszor félénkek és bizonytalanok. Amit mi, oktató/kutatók tehetünk és tennünk is kell, az az, hogy közérthető módon felhívjuk a hallgatók figyelmét azokra a kutatásokra, amiket végzünk, hogy kedvet csináljunk. Ezt a legtöbben aktívan végezzük. Amiben fejlődnünk kell, hogy ezek a kedvcsináló felhívások a közösségi média felületein is aktívabban megjelenjenek. Erre is vannak már kezdeményezések. Nagyon fontos a kedvcsináláshoz a kiszámítható kutatói életpályamodell kialakítása Magyarországon. Ez jelenleg nincs meg, ebben sokat kell fejlődnünk.
Mit ajánl azoknak a fiataloknak, középiskolásoknak, vagy akár egyetemi hallgatóknak, akik sikeres kutatói pályára szeretnének lépni?
Ajánlom nekik, hogy már középiskolásként is csatlakozzanak az ELTE-n elérhető nyári programokhoz, középiskolásoknak szánt kutatási lehetőségekhez. Jöjjenek az ELTE-re, majd használják ki az Erasmus és más programok adta kutatási, tapasztalatszerzési lehetőségeket külföldön. Készüljenek tudatosan a kutatói életpályára, döntsék el, hogy itthon vagy már külföldi egyetemen doktorálnak (e tekintetben ismerjék meg azokat a fórumokat, ahol ezeket a PhD-helyeket hirdetik), majd már korai kutatási éveikben törekedjenek önálló tudományos pályázatok elnyerésére. Egy kutatónak mindenképpen a nemzetközi munkaerőpiacban kell gondolkodnia posztdoktori éveiben, ami nem jelenti azt, hogy ne csatlakozhatna egy jól működő magyar csoporthoz, de kutatóként fontosnak tartom a nemzetközi tapasztalatszerzést. Ezt követően egy oktatói/kutatói állásba történő hazatéréskor a kutatónak már megvan az európai uniós és hazai pályázati nyerési potenciálja. Ez az életpálya mindazonáltal elsősorban a természettudományos kutatást megcélzó fiatalokra érvényes.
Fejléckép: Ványi Ákos(az interjúalany archívumából).
